A legnagyobb magyar költők elitkommadójába tartozott. S tartozik most is. Kollégánk versével búcsúzunk tőle.
Jelen sorok és alábbi búcsúvers szerzője nemrég 80 éves születésnapja alkalmából köszöntötte a költőóriást a kolozsvári Helikon irodalmi lap hasábjain. Sajnos, már csak egy rövidtávra futotta a kimért időből. Tandori kitette az utolsó evilági pontot, a végtelen után. Mi itt, kik a lelátókról néztük, nézzük, ezzel a búcsúverssel intünk:
A széle-se-hossza
Álltam. Ezúttal a te Fő Tereden.
A nulla kilométer szelíd közelén.
Ott is szálltak sirályok
a kétszer-nem-léphető folyó fölött.
Mások, mint odahaza.
Verslábaid hada.
A telefonfülke, mint egy függő koporsó,
szolgálatkészen nyitogatta fedelét.
Tenyeremben izzadt az érme.
Tudtam, hogy időd zárt dió.
Nem lehet bekapcsolódni.
Valamivel korábban
megszereztem a telefonszámod.
Valamivel korábban
beszélgettünk. Szintén telefonon.
Madarakról, persze.
Meg kutyákról.
Hogyan sétál-gat -get az ember.
És hogyan sétál-tat -tet.
Micsoda ritmusokat szór szét,
von össze négy-, nyolc- százrét,
közben szedeget, tyúkhúrt,
füveket,
nyílik lába előtt a sárrét,
mint a tenger,
át, kel, leül, rendel,
folyó sodrában lel,
így,
szünetet.
Meg irodalomról. Igaz, főleg te beszéltél.
Sok szárny-, ló-, sorhossznyi előnnyel.
És azt is megbeszéltük,
hogy találkozunk hamarosan,
a széle-se-hossza hazai pályádon,
madarak, medvék, befutók
csatársorában.
És valamivel később, akkor, ott,
a nulla kilótól pár méternyire,
a hosszú koporsófülkében
az az érme, fél obulus,
pár szemnek egynyi juss,
arra telt, hogy elmondjam:
nekem is lett egy halálom.
Még egy. De a többit nem számítom.
Mondtad valahol, hogy az a
csőr, szárny szétforduló,
elnémuló szava, amikor
meghal a madár, így szétdobódik
a szárny, így szétfordul…
esetleg úgy hal meg.
Esetleg, mondtad.
Teljes bizonyossággal nem állítható. Vagy mégis:
az eset, amikor leginkább
helyből van távol.
Nem találkoztunk végül azon a pályán.
Az ok: a halálok.
Azóta kísérget a némahá.
Mint egy hű madár.
Nem veréb.
Véreb.
Nézd el a hülye poént.
Hülye poénjainkkal tele a padlás.
Kirajzanak az ablakon,
galambok, bandákban,
káromkodva-szarva, nehézkesen
körülrepülik fő tereinket,
rendületlenül térképeznek,
mérik az időt.
Ragoznám, de fájna ezzel
befizetni még egy fordulóra.
Meggyújtok egy mécsest,
ahogy írtad:
a végtelenbe végest.
Itt
és más(hol?)
bármikor beléphetek
ugyanabba a folyódba.
Kérlek,
ha ráérsz majd,
írd meg, postán, ahogy szoktad:
tényleg találkoznak a párhuzamosok?
Ja, s ha már arra járnod adatott,
mondd meg Brédának,
hogy ölelem.
*
És akkor álljon itt egy rövid videó, amelyben a költő saját versét olvassa. És a végén mutat nekünk egy mókás fintort, amely elmond a mindennél is többet, picivel.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.