// 2025. szeptember 18., csütörtök // Diána
Szántai János Szántai János

Egy hatalmagos, azonáltal barátságos óriás – Király László 80 éves

// HIRDETÉS

Ez az erdélyi magyar költő átsétált az összes, metaforikus és egyáltalán nem metaforikus egyszerű, kedves lándzsaerdőn. Az összes, metaforikus és nem metaforikus fasza Duna-csatornán. Sereg, tisztelegj!

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2023. november 21., 17:30

Itt nálunk, Erdélyben… kezdi a mágikus-öniróniába áztatott mondatot Lövétei Lázár László költő, amikor olyan kedve van. És a mondat aszerint folytatódik, amerre a költő éppen néz. Hadd vegyem kölcsön e mondatot egy pillanat erejéig: Itt nálunk, Erdélyben még vannak biztos pontok. Vagy, hogy utaljak az arkhimédészi aranyköpésre is: fix pontok. Amik, ha – és amíg – megvannak, kifordíthatjuk sarkaiból a világot. Ha nem is az épp vérben ázó nagyot, amely körülöttünk forrong,

de bár azt a kicsit, amely tartásunk, nyelvünk, láb- és szívdobbanásaink otthona. Hazája, ha tetszik.

Nos, egy ideje – számomra legalábbis – fogynak ezek a fix pontok. Nem perelek az ügyben, nem is jajgatok (de, csak igyekszem nem nagydobra verni), csupán konstatálom. Itt nálunk, ezen a koronként valóban tündéri (mert igazán tündéri dolog, hogy adott esetben, korban nem tűnt el a térképről, például), Erdély nevű szigeten azért voltak olyan idők (még a nem-régmúltban is), amikor elkényeztetett kegyelmi állapotunkban amerre csak néztünk, fix pontok magasodtak a téridőben. Emberek, akikhez igazíthattuk saját, tartásból, nyelvünkből, láb- és szívdobbanásainkból összeácsolt kis hajóink iránytűit. És mivel olyan emberek, olyan fix pontok voltak, akik, amelyek – mindenféle emberi különbözőségek ellenére – egységes tengelyt teremtettek, a sok kis hajó flottává tudott összeállni. Amely akár Trójáig is elérhetett, bárhol is lett volna az.

No, ezek a fix pontok (nevezhetjük őket bójáknak is, ha már a hajó- meg a flotta-hasonlat előkerült, s a névadással két-legyet-egy-csapás-módra egy Király László-kötetcímet is emlegethetünk) indultak fogyatkozásnak az utóbbi időkben. Nyilván, a halál, az elvándorlás, a pálfordulás az élet természetes része. Emiatt aztán végképp nincs értelme perelni. Annak tudatára ébredni, hogy e szabaddá (vagy „szabaddá”, ki hogy néz rá) vált kis világban szép lassan kicsusszan a talpunk alól a fent említett elkényeztetett kegyelmi állapot (vagy ahogy Király László írja egyik versében, pengeéles szeretettel, luxuslézengés), szóval ennek tudatára ébredni viszont nagyon is ajánlatos. Persze, ha azt akarjuk, hogy maradék flottánk ne sodródjon a szélrózsa minden – egyenként és önmagában akár kiváltságosnak nevezhető – irányába. Magyarán: felértékelődnek fix pontjaink, ahonnan kimozdíthatjuk sarkaiból a világot.

Az épp 80 évet betöltött Király László számomra egy ilyen fix pont.

Bója. Aki, ami segít nekem eligazodni. Bő 30 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem írásokat farigcsálni, apám azt mondta, vigyem el őket az Utunkhoz. Mert ott írók, költők vannak. Megijedtem, persze. Mit fognak mondani? Megnéztem, kik ezek az írók-költők, akik az Utunknál vannak. És elolvastam a könyveiket, amiket a családi könyvtárban felleltem. Akkor ijedtem meg csak igazán. Mert azt még a magam, akkoriban ugyancsak életlen irodalmi elméjével is érzékeltem, ezek az emberek tényleg veszedelmesen jól tudnak írni. Addig-addig húztam az időt, amíg az Utunkból az 1989-es pálfordulás után Helikon lett. És beköszöntött az Erdély-szigeten a szabadság. Na, ha beköszöntött, gondoltam, akkor talán szabad lesz nekem is bekopogni a helikoni hegycsúcs kapuján. Elmentem szépen (atyai hamuban sült jó szó azért megelőzte utazásomat) Kolozsvár főterére, ahol a helikoni hegycsúcs akkoriban elhelyezkedett. Lakásunktól körülbelül öt percre… az út számomra mégis olyan hosszúnak tűnt, mint ide a Korinthoszi-öböl, ahol a kőből teremtett Helikon hegye magasodik. Na de a leghosszabb útnak is vége szakad egyszer: ott álltam a kapu előtt (rozoga volt, pattogzott róla a festék). Menjek be, ne menjek? Majd összetojtam magam. Pipogya téblábolásomat egy befele igyekvő ember szüntette meg, gyakorlatilag besodort a szele. És ott álltam a Helikon csúcsán. És úgy éreztem magam, mint Gulliver, amikor Brobdingnag földjére lépett és először pillantotta meg az óriásokat. Lászlóffy Aladár, Mózes Attila, K. Jakab Antal, Sigmond István, Szilágyi István… és Király László.

Megannyi hatalmagos, azonáltal barátságos fix óriáspont

(Roald Dahl szava járásával élve). Mózes valami viccet mondott éppen, ebbe belekapaszkodtam, nem lehet beszélni, amíg ők beszélnek. Álltam, mint a letojt kilométerkő. Aztán Ali bácsi „belém karolt”, Jánoska, hát eljöttél… és beszélt, bohóckodott (mint később megtudtam, jó szokása szerint). Mindenki megnézett magának (nézzétek meg, farkasok, nézzétek meg jól, jut eszembe ma erről a pillanatról a kiplingi mondat). Király László tekintetére ma is emlékszem. Arra a pengeéles szeretetre, amellyel rám nézett. Aztán szóba kerültek a versek, ott hagytam a paksamétát és szinte menekültem… attól, amit később, Tandori Dezső után egyáltalán nem szabadon, az erősebb lét közelségeként gondoltam el. Persze, utánam szólt valaki, hogy majd menjek vissza. Verdiktumért. Visszamentem, persze. Mert ilyen az erősebb lét közelsége. Akkor is vonz, ha remeg bele az ember horgasina. És megkaptam a verdiktumot, mindenféleképpen: bő lére eresztve, pajzán taslikkal, mindenképp hasznosan… de amit Király László mondott... három koppanó dióként landoltak a fejemen a szavak, itt gurigáznak ma is a fejemben: Nem rossz az.

Mert hát ilyenek a fix pontok. Nem terjengenek. De biztonságot adnak.

Azóta követem. Harminchárom éven, negyvenöt köteten át. Azt a pengeéles szeretetet. Azt a szellemtől duzzadó derűt, amelyet ezzel a két versszilánkkal tudnék jellemezni (sok egyéb mellett, persze): „egyszerű, kedves lándzsaerdő” és „fasza Duna-csatorna”. (Talán enigmatikusnak tűnnek így, önmagukban. Az egyik szilánk

" target="_blank" rel="noopener">A Kővadászok Klubja című „régi”, a másik az Ó-kor. A világosság teremtése című „új” versből származik.) És ha már a számok előkerültek: van Sára Sándornak egy nagy filmje. Az a címe, hogy 80 huszár, a Lenkey-század történetén alapul. A császári hatalom rálép a magyar huszárok torkára. A reakció: megszegik a legfőbb parancsot. Kilépnek a rendszerből. Dezertálnak. Haza. Ha az egész világ tör is ellenük. No, Király Lászlóhoz a nyolcvanas számon túl ennek a történetnek olyan értelemben van köze, hogy

ez a tartás, ez a nyelv, ezek a láb- és szívdobbanások, akár az egész világ ellenében is, ezek teszik Király Lászlót fix ponttá.

Amolyan karinthysan: és ha neked nem, hát nekem. Értsd: ha más világoknak nem, hát nekünk, itt, ezen az erdélyi tünde szigeten.

Márpedig ha ez így van – és így van, ezért tűzbe merem tenni a kezem, nem olyan pipogya-téblábolós módon immár, ahogy annak idején – akkor csak egyet tehetünk: figyelünk rá. Erre a hatalmagos, azonáltal barátságos óriásra. Mert ha így teszünk, akkor esetleg nem züllik szét a flotta. A sereg. Tehát: sereg, tisztelegj!

// HIRDETÉS
Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Szőrök, tüskék, szivattyúk – a húsevő növények táplálkozási technikái lenyűgözők és ijesztők

Sánta Miriám

Megnéztük a húsevő növények kiállítását a kolozsvári botanikus kertben.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

Sólyom István

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Önnek tetszik a posta új logója? Mindegy, ilyen lesz… – hírek pénteken
Főtér

Önnek tetszik a posta új logója? Mindegy, ilyen lesz… – hírek pénteken

A parlament folyosóin menekült a riporter kérdései elől a luxus Mercit vezető képviselő. Az erdélyi tájakat népszerűsítő Charlie Ottley állampolgársági dossziéját öt éve tologatják a hivatalokban.

Haláleset miatt újabb városban tiltják be az elektromos roller közterületen való elhelyezését
Krónika

Haláleset miatt újabb városban tiltják be az elektromos roller közterületen való elhelyezését

Piatra-Neamț város polgármestere, Adrian Niță kedden bejelentette, hogy elrendelte az elektromos rollerek közterületen való elhelyezésére vonatkozó engedély visszavonását, miután egy 15 éves tinédzser tragikus körülmények között életét vesztette.

Súlyos állapotban van egy Maros megyei medvetámadás áldozata – az optimálisnál hatszor több medve él a megyében
Főtér

Súlyos állapotban van egy Maros megyei medvetámadás áldozata – az optimálisnál hatszor több medve él a megyében

A kormány október 1-jétől eltörölné az alapélelmiszerek árrésplafonját, ez pedig újabb drágulásokhoz vezethet. Craiován egy ember meghalt, négyen megsebesültek egy utcai tömegverekedésben. Hírek szombaton.

Előkerült az áprilisban eltűnt háromszéki fiatal lány
Székelyhon

Előkerült az áprilisban eltűnt háromszéki fiatal lány

Megtalálta a rendőrség azt a kézdivásárhelyi 16 éves lányt, akinek eltűnéséről még április 11-én értesítették a rendőrséget, de mindeddig nem tudták, hol lehet.

Nyugati titkosszolgálati akció áll a lengyel és a román drónincidensek mögött egy orosz illetékes szerint
Krónika

Nyugati titkosszolgálati akció áll a lengyel és a román drónincidensek mögött egy orosz illetékes szerint

Az MI6, azaz a brit külföldi hírszerzés műve lehetett a szerdai lengyelországi dróntámadás, valamint az, hogy szombaton egy orosz drón belépett Románia légterébe – legalábbis ezt állítja egy orosz illetékes.

Fényes nappal ment be a medve Székelyudvarhelyre, órákba került elkergetni
Székelyhon

Fényes nappal ment be a medve Székelyudvarhelyre, órákba került elkergetni

Fényes nappal ment be a medve a székelyudvarhelyi háztartások közé, ezért hétfőn este lezárták a Rét utcát. Két órát tartott, amire sikerült elkergetni a nagyvadat. A hatóságok munkáját nehezítette, hogy egy bokros területen bújt el a medve.

// még több főtér.ro
Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
2025. augusztus 25., hétfő

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
2025. augusztus 25., hétfő

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Szőrök, tüskék, szivattyúk – a húsevő növények táplálkozási technikái lenyűgözők és ijesztők

Sánta Miriám

Megnéztük a húsevő növények kiállítását a kolozsvári botanikus kertben.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

Sólyom István

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

// HIRDETÉS