Ceaușescu, az influenszerek és a párhuzamos hatalom kiépülése

Nem egyszerű feladat úgy írni ellentmondásos jelenségekről, hogy ne instant zsörtölődésnek tűnjön – „ezekamaifiatalok”, satöbbi. Unják ők is, mi is, és őket aztán a legkevésbé sem érdekli, hogy mit gondolnak róluk. Ami valahol érthető, hiszen tinédzserkorban vagy a húszas éveik elején az embert kevés dolog érdekli komolyan.

A 24 éves román influenszer körülbelül tízéves kora óta hajt a hírnév felé, és meg is szerezte azt, olyannyira, hogy jelenleg Románia legismertebb közösségimédia-személyisége, youtuber, tiktoker és tartalomgyártó a többi más közösségimédia-felületen. Néhány adat: 3,2 millió feliratkozója van a YouTube-on, több mint egymilliárd megtekintéssel, tartalmai pedig főként vlogok, de készít paródiaklipeket (skit) és egyéb szórakoztató videókat. 2019 óta a Selly Media Network alapítója, amely egy videó- és tartalomgyártó ügynökség, forgalma például 2023-ban meghaladta a 2,5 millió lejt. A Beach, Please! társalapítója, amely Románia és Délkelet-Európa egyik legnagyobb urban zenei fesztiváljává nőtte ki magát, a közelmúltban pedig a Valiza nevű ügynökségen keresztül a turizmusban is aktív, a Global Records Group mellett.

A fesztiválra olyan beláthatatlan méretű tömegek érkeztek (meg aztán mentek haza), hogy azt egy bangladesi vonatjárat is megirigyelhetné. A javarészt tinikből és fiatal felnőttekből (alfa- meg Z-generációsokból) álló közönség majdhogynem vallásosan követi és ajnározza Sellyt (mint ahogy a legtöbb ilyen rendkívül népszerű influenszert szokás). Ezzel a jelenséggel sokat nincs mit kezdeni, az emberek mindig is rajongtak valamiért vagy valakiért.

Csakhogy Sellynek van egy beceneve.

Lényegében fölcserélhető a kettő, ha a közelmúlt romániai történelmét nézzük. A becenév-adás eredetileg egy szűkebb baráti körből indult: a fiú frizurája és babaarca előbb Kim-Dzsong Un észak-koreai diktátorra, majd a fiatal Ceaușescura emlékeztette a haverjait (egyébként jogosan). Addig nem is lett volna semmi gond, ha ez a becenév megmaradt volna ott, ahová való: a szűk baráti körben. Ne legyünk álszentek: jó baráti társaságban mindenkiből előjöhet időnként az „állat”, meg a politikailag kicsit sem korrekt énje, elhangozhatnak zsíros viccek. Ezzel sincs semmi gond, a belső viccek – oda jutottunk, hogy ezt is magyarázni kell – belső használatra valók.

Csakhogy a nyilvánosság fogalma az utóbbi két évtizedben annyira átalakult a közösségi média hatása miatt, hogy eltörlődtek a határok privát és nyilvános, intim és publikus között, ami gyakorta láncreakciókat okozott.

Az egyik ilyen, igen nagy port kavaró amerikai influenszer-eset akkor történt, amikor a jelenleg pankrátorként tevékenykedő, eredetileg tartalomgyártó karriert befutó Logan Paul ellátogatott Japánba, az öngyilkosságok riasztóan magas számáról elhíresült Aokigahara erdőbe. Ott kirándulás közben észrevett egy holttestet egy fán, majd lefilmezte és föltette az internetre – a kegyeletsértés nyilvánvaló volt, a youtuber viselkedése igen prosztó, a YouTube pedig meg is büntette ezért.

Ebben semmi humoros nem volt, de most nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy ami korábban egy belső körben maradhatott, mint élmény, mint tapasztalat, vicc, közös téma vagy egyéb, az most azonnal kikerül a nyilvánosságba, ez pedig hatalmas felelősségvállalással kellene, hogy járjon.

Az influenszerek kívülről szorgalmas karrierépítőknek tűnhetnek (egyesek közülük tényleg azok is), számtalan fiatallal hitetik el, hogy ha ők is elég szorgalmasak/figyelmesek/opportunisták/jól kommunikálnak/élnek a lehetőségekkel, akkor számukra is elérhetővé válik az áhított népszerűség és a pénzügyi biztonság. Ha pedig ez nem érdekli őket, akkor is legalább van, aki gondolkozzon helyettük: milyen egyszerű az élet akkor, ha van, aki elmondja nekünk, mi a jó, mi a helyes, mi a népszerű és mik a trendek.

Selly tengerparti fesztiváljáról a napokban jelent meg egy videófelvétel, hogy a fanok teli torokból skandálják felé, amint elhalad, hogy „Ceaușescu, Ceaușescu!”. (Korábban pedig ugyanígy, többször is skandálták neki azt, hogy „dictatorul!”.) A jelenség hátterében nem csupán az áll, hogy egy belső körből elszabadult egy becenév, hanem az is, ahogy egy karizmatikus, vezető szellemiségű, nagy befolyással rendelkező idol a teljes öntudatlanságban válik „diktátorrá”.

Nevezetesen azt, hogy maga Selly vállal felelősséget a történtekért. Mert egyébként az idei fesztivált követően arra kiterjedt a figyelme, hogy pontosítsa: a meghívott előadók által közvetített üzenetekkel ő maga sem ért mindig egyet (például az illegális drogok használata), de tudja, hogy ha nem ezeket az előadókat hívná meg, akkor senki nem jönne el a fesztiváljára. Ez csak egy példa azokból, amiket nyilatkozott (a teljes cikk a G4Media felületén olvasható).

Nyilvánvaló, hogy lehetetlen vállalkozás a fesztiválon résztvevők százezreinek reakcióit pozitív irányba terelni, de meg lehetett volna próbálni – viszont nem most. Most már késő: az egykori román diktátor alakja hozzátapadt egy kortárs influenszer nevéhez, pozitív konnotációkkal ruházták fel, és a romániai kommunista múlt emléke így veszett ködbe.

Milyen emléke? Már harmincöt-negyven éve nincs senki fiatalnak erről közvetlen emléke, maximum a posztdecembrista szürke kilencvenes évek reminiszcenciái bukkanhatnak fel vagy lézenghetnek néhány idősebb ezredfordulós tudatának bugyraiban.

A skandálós esetre a Kommunizmus Bűncselekményeinek Vizsgálatáért és a Román Száműzetés Emlékezetéért Intézet is reagált, miután a videó futott egy kört az interneten, és elérte a román sajtót:

Nem tudom eldönteni, hogy a fenti nyilatkozatban említettek mellett ezek a fiatalok mennyiben felelősek, hogy hagyták, hogy kialakuljon egy ilyen helyzet – valamennyire bizonyára, és elsősorban a Selly feladata lett volna, hogy ezt visszaszorítsa.

Ezeknek az embereknek a népszerűségük révén akkora befolyásolási potenciál hull az ölükbe, hogy egy társadalom sorsát eldönteni képes tömegeket tudnak ilyen vagy olyan irányba terelni. Óriási felelősség, aminek a legtöbb influenszer talán nincs is teljesen tudatában.

Ez pedig jól látszott már akkor is, amikor a legutóbbi romániai elnökválasztás (utóbb törölt) első fordulójában befutott Călin Georgescu delejes, misztikus nacionalista és vasgárdista felhangokat pengető üzenetei nyertek teret a közösségi médiában, elsősorban a TikTokon. Karizmatikus, „jól beszél”, hihető és nem kell gondolkozni: így vész el a történelmi tudat és emlékezet.

Sic transit gloria mundi.