Nem csodálkoznék, ha Pierre de Coubertin báró, a modern olimpia atyja mostanra olyan fordulatszámmal forogna a sírjában, hogy naponta döntené meg saját olimpiai és világrekordját.
Megpróbálom elképzelni, hogy a modern olimpiák sora valóban nemes eszmék mentén indult 128 évvel ezelőtt, nem véletlenül Athénban. Megpróbálom elképzelni, hogy az akkori szervezők valóban hittek abban, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel számít, hogy a becsület, a fair play, a kölcsönös tisztelet, az erkölcs számít. (Nyilván akkor sem számított, ha az ember szétnézett a glóbuszon, de legalább az olimpia szervezőinek gondja volt arra, hogy akkor és ott valamennyire számítson.)
Azt már nem kell elképzelnem (sajnos),
Az ember kicsit kapirgál a neten (anélkül, hogy a téma különösebb szakértője lenne) és máris sorakoznak a csontvázak: az elharapózó doppingháború (amely olyan értelemben hasonlít a drogháborúkra, hogy a doppingrendőrség is többnyire csak fut az újabb s újabb szerek használói után), a korrupció (esetleg akadnak olyanok, akik emlékeznek a Nemzetközi Olimpiai Bizottság körüli megvesztegetés-botrányra a 2002-es Salt Lake City téli olimpia szervezése előtt, és ez csak egy példa), a hatalmas biznisz, amelyet az olimpia jelent (dollármilliárdok cserélnek gazdát egy-egy ötkarikás játékepizód kapcsán), az amatőrség elvesztése (a profi sportolók beengedése az olimpiára alapjaiban változtatta meg az ötkarikás szellemiséget), az olimpiai marketing elburjánzása (az olimpia mégis csak a világ egyik legnézettebb médiaeseménye, nem?) és a sort még lehetne folytatni.
És akkor most itt van ez a párizsi nyári.
(Oké, még mindig jobb, mint az 1972-es müncheni olimpia tragikus túszdrámája.) Sorolom, ahogy eszembe jutnak: az ukrajnai orosz invázióra való tekintettel az orosz és belarusz csapatokat eltiltották az olimpiai szerepléstől. Értem az indoklást, viszont megjegyezném, hogy nem az orosz és belarusz sportolók felelősek az invázióért, ahogy nem Dosztojevszkij vagy Tolsztoj műveit kell bojkottálni a háború kapcsán.
Aztán ott a hivatalos megnyitó grandiózus momentuma, melynek kapcsán tényleg elszabadultak az indulatok (erről itt írtam). A megnyitó rendezőjét megkérdezték, hogy jutott eszébe vonagló drag queenekkel, transznemű lénytársakkal „megrendezni” a Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című világhírű képére utaló jelenetet. Mire a rendező azt válaszolta, nem Leonardo képe járt a fejében, ő csak inkluzív akart lenni és a görög-római mitológiából indult ki. Jó sok helyen utánanéztem, de sehol se láttam azt, hogy a rendező úr említette volna bizonyos Jan Hermansz van Bijlert nevét, akinek az egyik festményéből inspirálódott volna. Úgy tűnik, nem neki jutott eszébe. Hanem a megnyitót mentegetni igyekvő önjelölt művészettörténész zseniknek. Bár ez akkora baromság, hogy szinte olimpiai rekordot dönt. Ismeri valaki George Lazenby urat? Guglizni nem ér! Ugye, hogy nem (legalábbis a szigorú szakmainál szélesebb körökben). Na és Daniel Craig urat? Nyilván őt se ismeri mindenki, de azért sokan, nagyon sokan tudják, hogy Craig úr játszotta James Bondot 2006 és 2021 között. No, és a 2012-es londoni nyári olimpia megnyitóján ő (Craig, alias Bond úr)
" target="_blank" rel="noopener">ment Erzsébet királynőért. Ugye, mekkora csodálkozás lett volna, ha George Lazenby úr ment volna? Ki az a Lazenby? Ki az a van Bijlert?
No, a nép rendesen megsértődött, az önjelölt művészettörténészek progresszív bajnokai ismét kiröhögték, lebunkózták a megsértetteket, beleértve a Vatikánt is (ahogy szokták, semmi új nincs ebben). Illetve de, van: milyen mázlisták azért a röhögők! A keresztény vallás egyik alappillére mégis a szeretet. Vagyis a keresztények nem járultak kalasnyikovokkal a röhögők házai, szerkesztőségei elé (lásd Charlie Hebdo-eset). Az ügyben szinte minden kérdésre válaszoltak az illetékesek, csak épp arra nem, amelyet Schiffer Andrásnál láttam: mit keres a woke egy olimpiai megnyitón?
Közben folyik egy másik botrány is. Erről minduntalan Guillaume Apollinaire híres versének (A Mirabeau-híd) kezdősorai jutnak eszembe: „Fut a Mirabeau-híd alatt a Szajna / S szerelmeink / Mért jut eszembe az ma / Nem jött öröm nekünk csaj jajra-bajra”. Bizony, a szervezők azt ígérték (sőt, a hírek szerint 1,4 milliárd eurót öntöttek bele), hogy az olimpiára tiszta lesz a Szajna vize Párizsban, vagyis úszhatnak benne a versenyzők. Nos, nem lett tiszta. Olyannyira, hogy Belgium éppen bejelentette: visszalép a vegyes triatlon versenyből, mivel a Szajna vize mérgező. Persze, ezt a botrányt nem lehet szőnyeg alá söpörni, itt
Tehát e a botrány nem érdekli annyira a felvilágosult elméket. Sem az olimpiai faluban levő (nem) remek kartonágyak, sem a légkondi hiánya stb.
Annál inkább birizgálja az ideologikus gondolkodást az olimpia harmadik megahisztériája: az interszexuális bokszolók ügye. A két érintett bokszoló nevét – az algériai Imane Khelif és a tajvani Lin Yu-ting – többen ismerik már, mint az atlétika királyszáma, a 100 méteres férfi síkfutás olimpiai bajnokáét (na ki ő?). Röviden összefoglalom, hiszen szinte minden csapból ez az ügy folyt az utóbbi napokban (Khelif nevét csak azért jegyeztük meg többen mi, magyarok, mert Hámori Luca ökölvívó hölggyel lépett szorítóba és meg is verte.) Szóval, a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség tavaly mindkét versenyzőt kizárta a világbajnokságról, mivel a megengedettnél magasabb volt a tesztoszteronszintjük, illetve van ott egy Y kromoszóma is a hírek szerint. Ami tisztességtelen (ás férfias) előnyökhöz juttathatja az illetőket, a két X kromoszómával (miáltal teljesen más izomtömeggel, csont- és ízületi rendszerrel) rendelkező hölgyekkel szemben.
Na de az történt, hogy időközben a Nemzetközi Ökölvívó Szövetséget felfüggesztették (talán azért, mert az igazgatója orosz, talán nem, nem tudom), a Nemzetközi Olimpiai Szövetség átvette a párizsi olimpiára nevező bokszolók tesztelését és kiderítette, hogy minden rendben. Fontos: egyik bizottság teszteredményei sem nyilvánosak.
(Ugye, a párizsi szervezők azt nyilatkozták a méréseik alapján, hogy a Szajna vize tiszta.) És ki is tört a dzsihád a közösségi hálók ringjeiben. Az egyik fél (bunkó módon) lepasizta, letökösözte az interszexuális sportolókat. Nem fair, ugyanis egyikük sem tehet arról az állapotról, amellyel élnek. A másik fél rövid idő alatt átvedlett művészettörténészből genetikai kutatóvá. (Azért elképesztő, milyen gyorsasággal lehet kitanulni komplett szakmákat, ha valaki ideológus.) És rövid úton bebizonyíttatott: az interszexualitás nem is nemi fejlődési rendellenesség (DSD), hanem a természet sokszínű és inkluzív csodájának egyik variációja. Vagyis normális. A magam részéről ezt is elfogadom, de hadd mondják meg a tutit valódi szakemberek, értsd, genetikusok, orvosok stb. (ne adj Isten, hosszas és profi kutatások alapján) és ne az önjelölt fényes szemű internetológusok ármádiája.
Amíg ez bekövetkezik, addig az interszexualitás bizony nemi fejlődési rendellenesség (DSD). És nem irigylem azokat az embereket, akiknek ezzel kell élniük, lásd a két sportolót. Nagyon együttérzek velük. Tényleg olyan sártengerbe kerültek (a hé, tökös típusú beszólások irgalmatlanul bunkók, bocs), amelyből nehéz kikecmeregni.
Na de a két interszexuális sportoló női (értsd, ha már hajdani orvosként mondanom kell szakszavakat: kromoszomálisan, gonadálisan és szexuálisan is női) ellenfelei is áldozatok. Egész konkrétan a két interszexuális sportoló nagyobb erejének áldozatai. Persze, erre lehet rögtön mondani, hogy két bokszoló közül az egyik mindenképp erősebb, ügyesebb, gyorsabb, nagyobb az állóképessége stb. Ami igaz is, de azért, mert az egyikbe több pénzt öltek bele, jobb körülmények közt edzhetett, jobb volt a stratégiája stb. De semmiképp nem azért, mert valakinek nőként van egy Y kromoszómája, több a tesztoszteronja, kevesebb és/ vagy kevésbé érzékeny a tesztoszteron-receptorai vannak, miáltal egyszerűen férfiasabb, vagyis adott esetben erősebb az ellenfélnél. Van az az érv is, miszerint a két interszexuális sportoló régebb óta bokszol, s meg is verték őket. Na igen, ez első ránézésre rejtély. Viszont gondoljunk bele: ha valaki rendszeresen, tudatosan, tervszerűen és a megfelelő szinten edz, idővel egyre jobb lesz, nem?
Szóval, készségesen elhiszem, hogy az algériai meg a tajvani sportolók nők. Nyilvánosan elnézést kérek tőlük minden bunkó pasizó hozzászóló nevében. Azt is elhiszem, hogy van egy álmuk. Hogy olimpiai bajnokok legyenek. Viszont
Mert az nem érv, hogy ők így születtek. Tehát: az olimpia szervezői még egy hatalmas hibát elkövettek. Ezt az ügyet jóval a megnyitó előtt tisztázni kellett volna, például a tesztek nyilvánosságra hozatalával. És ha valóban módosultak a leletek értékei, akkor kijelenteni: ezek a sportolók egy nemi fejlődési rendellenesség (DSD) folytán nem versenyezhetnek sem a női (mert jóval erősebbek), sem a férfi (mert jóval gyengébbek) mezőnyben. És esetleg elgondolkozhatnak az illetékesek egy paralimpiai műsorszám bevezetésén, vagy egy DSD-olimpián, már ha van elég nevező. Mert azért ezek a rendellenességek elég ritkák.
Addig viszont azon lehet elgondolkodni, hogy az ötkarikás játékok valóban a béke terei-e vagy az ideológiai és egyéb identitáspolitikai harcoké. Érzésem szerint ami most zajlik az említett esetek kapcsán, az minden, csak nem olimpia.
A technológia adta kényelem meglehetősen sok előnnyel jár. De mi van akkor, ha a hiba egyre inkább a felhasználóban van?
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Szántai János kollégánk – aki egyben az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke is – beszéde a 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét megnyitóján.
Egy magát humanitárius szervezetnek kiadó, Jóságos szamaritánus nevű, a rászorulókat kihasználó, a nekik szánt adományokat saját célokra költő egyesület tagjaira csapott le kedden a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály (DIICOT) Bihar megyében.
Autóval hajtott egy helsinki luxusüzlet kirakatába egy román bűnbanda, majd 580 000 eurós zsákmánnyal menekült. Az ország háromnegyed részén vörös hőségriasztással indul a jövő hét.
Hatalmas erővel csapott le a szélvihar a Gyergyószárhegy határában álló kapolnára kedden délután. A vihar teljesen megrongálta a szabadtéri létesítményt.
Két természetes személyt és hét kereskedelmi társaságot küldött bíróság elé a Kovászna Megyei Törvényszéki Ügyészség egy több mint 9,2 millió lejes sikkasztási és pénzmosási ügyben.
Az időjárás a következő négy hétben is többnyire a kánikula jegyeit fogja megtartani, miközben az ország nagy részén jelentős csapadékhiány várható az Országos Meteorológiai Szolgálat négyhetes előrejelzése szerint.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
Ez már a második év, hogy több a pozitív hang a román nyelv és irodalom vizsga után, mint amennyi a negatív. De miért kellett erre három és fél évtizedet várni?
Ez már a második év, hogy több a pozitív hang a román nyelv és irodalom vizsga után, mint amennyi a negatív. De miért kellett erre három és fél évtizedet várni?
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
A technológia adta kényelem meglehetősen sok előnnyel jár. De mi van akkor, ha a hiba egyre inkább a felhasználóban van?
A technológia adta kényelem meglehetősen sok előnnyel jár. De mi van akkor, ha a hiba egyre inkább a felhasználóban van?
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”
„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”
Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...
Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
A technológia adta kényelem meglehetősen sok előnnyel jár. De mi van akkor, ha a hiba egyre inkább a felhasználóban van?
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.