Az oktatás haldoklik, az AI kirepül, és fejünk felett elhúz egy nikkel szamovár

Sam Altman, napjaink legnépszerűbb techbrója, az OpenAI főnöke és lelke nemrégiben azt találta nyilatkozni (egyéb sűrű nyilatkozatai, podcastjai és azokból kiragadott mondatai között), hogy a közeljövőben bizonyos munkák és

munkahelyek teljes mértékben meg fognak szűnni,

ugyanis a mesterséges intelligencia fogja őket hatékonyan helyettesíteni.

Nem volt egyedül ezzel a kijelentésével, mivel korábban a népszerű idegennyelv-tanuláshoz használatos DuoLingo applikáció CEO-ja, Luis von Ahn elég vakmerően eldicsekedett azzal, hogy hamarosan az alkalmazás többé nem fog leszerződtetni élő embert, hanem szép lassan átveszi a helyüket az AI. Kijelentését meg is bánta, hiszen elég nagy felháborodást keltett – érthetően.

Az emberek joggal félthetik az évek, évtizedek alatt nehezen megszerzett tudásukat,

főleg, ha egy csapásra megszűnik a lehetőség, hogy kibontakoztathassák azt. Korábban a brit Guardian is közölt riportot főleg kreatív szakmákban tevékenykedő emberekkel, akik elmesélték, mennyire hirtelen és masszívan érintette őket az, hogy a mesterséges intelligencia vette át munkájuknak egy részét vagy teljes egészét. Leginkább az illusztrátorok, grafikusok, a tartalomgyártás ilyen-olyan formáiban dolgozók az érintettek.

Különösen figyelemre méltó volt a megszólalók között az a harmincas évei elején járó (tehát generációs szempontból még elég jól alkalmazkodni tudó) szabadúszó újságíró, akit egy rádióműsor éléről menesztettek (egyébként többedmagával), hogy később ugyanennél a krakkói rádiónál bevezessenek három AI-műsorvezetőt tokkal-vonóval (tehát felépített karakterrel). Ezeket odatették, hogy egy tizenpár éve halott, a lengyel kultúra számára megkerülhetetlen költőnővel „készítsenek” egy „élő” interjút, elég sok etikai kérdést fölvetve.

Aztán bekerült a műsorba egy semleges nemű AI-karakter is, amelyet témaköreiben „LMBTQ-szakértőként” aposztrofáltak, miközben a hús-vér, valamelyik szexuális kisebbséghez tartozó kollégát menesztették. Különösen nevetséges ez egy velejéig kelet-európai kontextusban, Lengyelországban, ahol mai napig elég fűtött a hangulat az LMBTQ-témával kapcsolatosan (hogy finoman fogalmazzunk), de az egésznek a feleslegessége és erőltetettsége az, ami igazán röhejessé teszi a helyzetet.

Merthogy egyáltalán nem mindegy, hogy a mesterséges intelligencia hogyan épül be a mindennapjainkba,

ami ugyanis az elkövetkező években elkerülhetetlen lesz (már most is az), csak éppen az a kérdés, hogy 1. hogyan, 2. mit tesznek az egyes európai országok ennek érdekében 3. mi fog ebből meglátszani az oktatásban.

Kelet-európai tájainkon, ahol már évek óta nagy léptékben zajlik az agyelszívás, és a szakembereink jelentős része elvándorol nyugatra a jobb lehetőségek és megbecsülés érdekében, ez különösen égető kérdés. Elsősorban azért, mert Romániában is iszonyú különbségek vannak a társadalmi rétegek és a generációk digitális kompetenciáit illetően.

Itt van mindjárt az AI oktatásban való hasznosításának kérdése.

Itt jelen pillanatban sehol se vagyunk, vagy alig. Elég találóan fogalmazott Claudiu Năsui volt pénzügyminiszter, jelenleg USR-s képviselő, amikor a romániai látszatimplementációkról van szó:

„A román állam és a mesterséges intelligencia: hogy lássátok, mit értenek ezek az emberek »kutatás« alatt, a hatalmas fizetéseken kívül, amelyeket a vezetők ott kapnak. Az egyik legújabb állami »kutatási és fejlesztési« intézetet éppen tavaly hozták létre. Egy pénzügyminiszter alapította, aki folyton azt mondja nekünk, hogy »nem lehet csökkenteni a kiadásokat« és »újra emelni kell az adókat«. Az intézmény neve Mesterséges Intelligencia Kutatóintézet. Pompásnak és fontosnak hangzik, ahogy ezeknek az intézeteknek a nevei szoktak hangzani általában. A pénzügyminiszter 105 millió lejt adott csak azért, hogy megépítsék az épületet, amelyben működni fog. Ezt nevezik ők »kutatásnak«. Nyilvánvaló, hogy Romániában nem fogják kutatni a mesterséges intelligenciát. De valójában nem is ez a cél. Ez csak propaganda, amelynek célja a kiadások igazolása. Ugyanazok az emberek, akik növelték a kiadásokat, most az adók emelését akarják. És ha emelik az adókat, csak egy dolgot fognak tenni: újra növelni a kiadásokat.”

– írta a képviselő még júniusban.

Mondanivalójának második felébe most hadd ne menjünk bele, elég annyi, hogy a román állam, bármilyen új terület bevezetéséről is legyen szó, előbb fölhúz jó sok pénzből valami felesleges ingatlant, aztán ott hagyja, hogy a legyek zümmögjenek benne. Mert hát gondolhatjuk, hogy bőven elég épület lenne erre a célra indulásból, ráadásul nem is ez a legnagyobb gond a projekt szempontjából, hanem az intézkedés látszata, amely az elmúlt 35 év romániai nagypolitikáját meghatározta.

Hogy is lehetne tisztességes elitképzés és káderek nélkül bármit is elérni – elég, hogy ha csak a kismillió közoktatási reformra gondolunk.

Mesterséges Intelligencia Kutatóintézetet akarunk létrehozni elszórt pénzből, miközben képtelenek vagyunk megfelelőképpen alkalmazni a mesterséges intelligenciát a közoktatásban, a munkahelyeken vagy a mindennapi életben. Pedig vannak erre kísérletek, mint ahogy volt minden olyan hatalmas és megállíthatatlan technológia esetében, amely az emberiség történelmét alapjaiban rengette meg és alakította át. És túléltük.

Az, hogy valami transzformatív, magába foglalja mind a veszélyeket, mind pedig az előmenetelt.

Haladás nincs veszély nélkül, innováció nincs „halál” nélkül.

Az egyetemeknek (de az iskoláknak is) az oktatási folyamatra nézve számolniuk kell kockázatokkal, amelyek már itt vannak, és köszönik szépen, jól vannak. Ahhoz, hogy az emberi szakértelem értéke megmaradjon párhuzamosan az AI mellett, az oktatásnak továbbra is intellektuális képzési folyamatnak kell lennie, ezért a tanároknak példát kell mutatniuk az AI felelősségteljes használatára.

Az emberi szakértelmet kiegészítő eszköznek a mélyreható tudás megszerzéséhez kell hozzájárulnia,

nem csupán a képesítés megszerzéséhez – itt van valójában a kutya elásva, mert ezen bukik vagy áll minden. Illetve egy fontos attitűd kialakításában: emberi szakértelmünket továbbra is méltósággal kell viselnünk, még akkor is, ha a mesterséges intelligencia egyes szegmensei meghaladják az emberi szakértelmek együttes erejét. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a legjobb tudásunk szerint vetjük bele magunkat az ismeretlenbe.

Az oktatók továbbképzése és napirenden tartása elkerülhetetlen.

Korábban az egyszerű Google-keresések vetették fel azt a problémát, miszerint lehetséges-e a végletekig externalizálni a tudástárolást. Most nem ez a kérdés, hanem az, hogy feladjuk-e a gondolkodást. A gondolkodást megtanulni pedig csak úgy lehet, ha azt van, aki átadja.

Nehéz ezt úgy létrehozni, hogy jelenleg a romániai tanárképzés a béka segge alatt van, és az iskolai tanárok címzetesítési vizsgáinak eredményei is kérdéseket vetnek fel az oktatói kompetenciák szempontjából. (A hivatástudat már rég kiveszett a tanári szakmából, tisztelet a kivételnek.)

A mesterséges intelligencia szakterületén tevékenykedő romániai Triumvirate Labs cégvezetője, Alexandru Dan nemrég adott exkluzív interjút a TechRadar portálnak. Arra a kérdésre válaszolva, hogy szerinte melyek a fő akadályok a digitális oktatás széles körű bevezetése előtt Romániában, Alexandru Dan úgy véli, hogy számos eszköz áll rendelkezésre, amely segíthet a tanároknak és a diákoknak, de ezeket nem vezették be a költségek miatt, amelyeket az Oktatási és Kutatási Minisztériumnak és az iskoláknak kellene viselniük. (Vessük ezt össze a felesleges építkezésekkel és „kutatási” programokkal egy pillanatra.)

Alexandru Dan is részt vett a Digitális Polgári Inkubátor (ICD) képzési kongresszusán, amelyet az ország egész területén a középiskolai tanárok számára szerveztek. A Școala de Valori és az ICD által szervezett kongresszus alapja az oktatási technológia, valamint a román oktatás alkalmazkodóképességének növelése.

A kongresszus első napján az ICD két GPT-modellt mutatott be, amelyek segítséget nyújthatnak az oktatóknak. Az első a „Digital Citizenship Education Teacher Assistant” (Digitális állampolgárság oktatói asszisztens), amely szakértői útmutatást, ötleteket és tanácsadást nyújt a tanároknak a digitális állampolgárság oktatására fókuszáló oktatási tevékenységek tervezéséhez.

Jelen pillanatban a román állam a fent említettekkel van elfoglalva, valamint azzal, hogy rendszeresen tájékoztassa az állampolgárokat a nemzetbiztonsági kockázatú deepfake-ekkel kapcsolatosan (például itt). Ez azonban még egyáltalán nem elegendő ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia mélyrehatóbb megismerése és hasznosítása széles körben elterjedjen a romániai társadalom tudatában.