Pereg a film. Egy évszázadnyi szalag. Ez azért megható. Figyelem, szubjektív „filmkockák” következnek.
A hetvenes évek végén engedtek el először moziba. Tom és Jerry, Zorro, A rodoszi kolosszus, A fekete tulipán, Brannigan felügyelő, Piedone, a fegyvertelen komisszár, ilyeneket adtak. Meg másokat is, de kit érdekelt?
Nem tudtuk, hogy befőttesüvegbe vagyunk zárva. A savanyú uborka se tudja. Viszont láttuk, hogy vannak más világok. Ahol van egy-egy hős. Aki harcol. Valamiért. Néha nem értettük pontosan, miért. De nem is volt fontos. A harc a lényeg. Odakint, az utcán mindenki hős volt. Ezt olvasta nagyapám az újságban. Valami munka hőse. Mire jó ez, kérdeztem.
Ha nem volt mozi, bekapcsoltam a tévét. De unalmas volt. Emberek ültek benne, és mindenféléről beszéltek. Volt egy ember, az egyre többet és egyre gyakrabban beszélt. Nem értettem, miért. Románul. Ja, volt a Dallas. Vasárnap. Az egész család nézte. Gondoltam, azért, mert egy családról szólt. Emberek ültek egy szobában, beszélgettek és ittak. Ilyen egy igazi család. De akkor az én családom miért nem iszik minden este? Nem vagyunk rendesek, biztos azért.
Kérdeztem, más dolgok nem mennek a tévében? De, csak akkor te már lefekszel, mert reggel iskola van. És szombaton? Akkor szabad. Egész héten a szombatra vártam. Hogy este leülhessek a tévé elé. Mert akkor filmet adnak. És egy szombat este találkoztam először Vele. Gunfight at the O.K. Corral. Később, sokkal később tudtam meg, hogy magyarul ezt jelenti: Újra szól a hatlövetű. Nem ezt jelenti. Ezt a filmet nem lehet ezzel a címmel nézni. Ahogy nem lehet Nélküle elképzelni.
Doc Holliday. Spartacus. Van Gogh. Ned Land. Dax ezredes. És a többi, mind.
De vissza a filmre. Azért nem semmi a stáblista. John Sturges volt a rendező, Leon Uris írta a forgatókönyvet, Burt Lancaster küszködött benne, meg Lee van Cleef, meg Dennis Hopper. És persze Kirk. Néztem, és hirtelen beugrott: ez a Kirk hasonlít az apámra. Apámnak is volt egy lik az állán. Nekem nincs. Kirknek van. És arcéle. És micsoda szeme. És hogy tud lőni. Meg ütni. Meg köhögni. Hosszú ideig nem láttam a Gunfight at the O.K. Corralt.
Kirk ma 100 éves. Nem néztem meg a filmet. A Spartacust sem. Egyetlen filmet sem, amelyben Kirk Douglas játszott. Inkább arra gondoltam, hogy ez az ember szinte egyidős azzal a vászonnal, amelynek ikonjává vált. Mit lehetne erről mondani? Adatokat? Oscar-jelöléseket? Anekdotákat? Minek? Ez az ember, kis túlzással, a filmtörténet maga. Inkább lejátszom a saját filmjeimet. Ott megyek mellette. Oldalamon hatlövetű. Hallom, hogy néha köhög. Ja, Doc Holliday tüdőbajos. De ez nem számít. Megyünk a világ ellen. Irtó jó a film. Csak ajánlani tudom. Mindenkinek.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.