Pereg a film. Egy évszázadnyi szalag. Ez azért megható. Figyelem, szubjektív „filmkockák” következnek.
A hetvenes évek végén engedtek el először moziba. Tom és Jerry, Zorro, A rodoszi kolosszus, A fekete tulipán, Brannigan felügyelő, Piedone, a fegyvertelen komisszár, ilyeneket adtak. Meg másokat is, de kit érdekelt?
Nem tudtuk, hogy befőttesüvegbe vagyunk zárva. A savanyú uborka se tudja. Viszont láttuk, hogy vannak más világok. Ahol van egy-egy hős. Aki harcol. Valamiért. Néha nem értettük pontosan, miért. De nem is volt fontos. A harc a lényeg. Odakint, az utcán mindenki hős volt. Ezt olvasta nagyapám az újságban. Valami munka hőse. Mire jó ez, kérdeztem.
Ha nem volt mozi, bekapcsoltam a tévét. De unalmas volt. Emberek ültek benne, és mindenféléről beszéltek. Volt egy ember, az egyre többet és egyre gyakrabban beszélt. Nem értettem, miért. Románul. Ja, volt a Dallas. Vasárnap. Az egész család nézte. Gondoltam, azért, mert egy családról szólt. Emberek ültek egy szobában, beszélgettek és ittak. Ilyen egy igazi család. De akkor az én családom miért nem iszik minden este? Nem vagyunk rendesek, biztos azért.
Kérdeztem, más dolgok nem mennek a tévében? De, csak akkor te már lefekszel, mert reggel iskola van. És szombaton? Akkor szabad. Egész héten a szombatra vártam. Hogy este leülhessek a tévé elé. Mert akkor filmet adnak. És egy szombat este találkoztam először Vele. Gunfight at the O.K. Corral. Később, sokkal később tudtam meg, hogy magyarul ezt jelenti: Újra szól a hatlövetű. Nem ezt jelenti. Ezt a filmet nem lehet ezzel a címmel nézni. Ahogy nem lehet Nélküle elképzelni.
Doc Holliday. Spartacus. Van Gogh. Ned Land. Dax ezredes. És a többi, mind.
De vissza a filmre. Azért nem semmi a stáblista. John Sturges volt a rendező, Leon Uris írta a forgatókönyvet, Burt Lancaster küszködött benne, meg Lee van Cleef, meg Dennis Hopper. És persze Kirk. Néztem, és hirtelen beugrott: ez a Kirk hasonlít az apámra. Apámnak is volt egy lik az állán. Nekem nincs. Kirknek van. És arcéle. És micsoda szeme. És hogy tud lőni. Meg ütni. Meg köhögni. Hosszú ideig nem láttam a Gunfight at the O.K. Corralt.
Kirk ma 100 éves. Nem néztem meg a filmet. A Spartacust sem. Egyetlen filmet sem, amelyben Kirk Douglas játszott. Inkább arra gondoltam, hogy ez az ember szinte egyidős azzal a vászonnal, amelynek ikonjává vált. Mit lehetne erről mondani? Adatokat? Oscar-jelöléseket? Anekdotákat? Minek? Ez az ember, kis túlzással, a filmtörténet maga. Inkább lejátszom a saját filmjeimet. Ott megyek mellette. Oldalamon hatlövetű. Hallom, hogy néha köhög. Ja, Doc Holliday tüdőbajos. De ez nem számít. Megyünk a világ ellen. Irtó jó a film. Csak ajánlani tudom. Mindenkinek.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Petre-Florin Manole munkaügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a havi bruttó 347 lejes étkezési támogatásban pedig csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapfizetésű közalkalmazottak fognak részesülni.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.