Arról, hogy erdélyi magyarként miért nem engedhetjük meg magunknak a gyűlöletet

Szerdán, a humor gyógyító erejére támaszkodva, énekes madárhoz hasonlítottuk Dan Tanasă urat, aki kelekótya csicsergésével folyton fel akarja ébreszteni az egész népet. Valóban muris elképzelni, ahogy Tanasă úr ágról ágra röppen, fújja, csak fújja a magáét, miközben a jó román emberek álomittasan, szemüket dörzsölve bújnak elő otthonaikból, valami rájuk nehezedett, súlyos álomból ébredezve, amely valósággal fojtogatta addig őket.

„Ébredjetek” – süvöltötte Tanasă úr a Facebookon, és valóban, már önmagában mókás, hogy egy ilyen kicsike madár egy egész népet próbál erejét megfeszítve fölébreszteni.

De mielőtt könnyesre nevetnénk magunkat, nem árt belegondolni, hogy egyre több ilyen kismadár süvölt és rikácsol a romániai faágakon (és persze az egész világon), ide-oda cikázva, egymás útját is keresztezve. És gondoljunk bele abba is, hogy

Mert mit is állít Tanasă úr, miért kell immár ébredeznie a népnek? A mostani megnyilvánulásában azért acsarkodik, mert feltűnhetett neki, hogy a nép online rendeléseit bizony nagyon sok esetben nem a nép offline fiai szállítják házhoz, hanem külföldi, jellemzően ázsiai vagy afrikai vendégmunkások. Akik ugyanúgy, mint a nyugatra emigrált román diaszpóra, egy másik országban, otthonuktól távol igyekeznek valamivel jobb életkörülményeket biztosítani maguknak és a családjuknak.

„Nem kérünk belőlük” – csiripelte fülsiketítő hangon Tanasă úr, ez a rigó.

Még úgy sem, hogy azokat a munkákat, amiket ők végeznek nálunk, mi már nem nagyon szeretnénk elvégezni. (Ilyen alantas munkákat maximum nyugaton végzünk sokkal több pénzért.)

Ne jöjjenek ide, nem kérünk belőlük.

Megmutatta ezt a hozzáállást az itteni magyarok részéről a ditrói (Srí Lankai-i) pékek néhány évvel ezelőtti esete, amelyet alaposan felfújt a média, és amely rossz fényt vetett az egész közösségre. És itt az erdélyi magyarokra gondolunk, nem csak a ditróiakra.

Csakhogy a szélesebb közvélemény nem értette meg, nem is foglalkozott a probléma mélyebb gyökereivel (itt próbáltunk meg annak idején írni erről), csak az azonnali, buta ítélkezéssel – mint általában. Az erdélyi magyarok kapásból le lettek rasszistázva – és ebből igenis tanulni kell. Nem szabad – különösen a mi kisebbségi helyzetünkben – ilyen hibákat elkövetni.

Senki ne bólogasson hát a különben fekete öves magyargyűlölőként (is) ismert Tanasă úrnak, amikor azt mondja, nem kellenek a bevándorlók,

És ha eddig nevettünk is (mert megtehettük!) Tanasă, Simion, Vadim Tudor (a sor hosszan folytatható) urakon, jobb lesz, ha ezentúl minimum félig komolyan vesszük őket. Mert, ahogy a dolgok kinéznek, ezek a félnótás nacionalisták egyre csak erősödnek.

Lerágott csont, hogy ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az eddigi politikai elit eljátszotta nemcsak a bizalmunkat, de a pénzünket is – most pedig megint a mi zsebünkben turkál, hogy a felhalmozott hiányt pótolja valahogy. Ez pedig – ez is lerágott csont – megint csak a Tanasákhoz hasonló szélsőségesek malmára hajtja a vizet,

Emlékeznek még a fenti képre?

2024. november 30-ikán készült az Ilfov megyei Tâncăbești-en, ahol mintegy 70 résztvevő náci karlendítéssel emlékezett a két világháború közötti román legionárius mozgalom vezérére, Corneliu Zelea Codreanura, a halálának évfordulóján. Megrázó, elkeserítő és gyomorforgató is egyben, ahogy a fiatal kismama gyermekével a karján isteníti a gyűlöletet.

És mielőtt legyintenénk, hogy ugyan, csak pár tucatnyian voltak az ominózus eseményen, jusson eszünkbe, hogy

Nemrég egy kolozsvári aktivista talált egy titkos legionárius „emlékművet” egy bukovinai hegyi ösvény mellett, egy faragott keresztet, amelyre többek között Corneliu Zelea Codreanu képe is ki volt függesztve.

Az azóta félreállított Călin Georgescu független elnökjelölt – aki maga is több ízben magasztalta Codreanut, sőt Ion Antonescu marsallt is – TikTok-menetelése óta egyre nyilvánvalóbb az újnáci ideológiák terjedése.

Mi, erdélyi magyarok pedig semmiképp sem válaszolhatunk gyűlölettel a gyűlöletre. Egyszerűen nem vagyunk abban a helyzetben.

Jól gondolja hát meg mindenki, kinek bólogat.