Annyi tradíciónk van, amennyit csak akarunk. Avagy így készítsd a tökeidet halloweenre!

Október végén a hagyomány szerint mindenki a tökeivel villog. Így volt ez persze már régen is, ám akkor még nem volt internet, így legalább csak a közelünkben élők (és holtak) tökeivel lehetett tele a… hócipőnk.

Ez ma már másképp van, hiszen a globalizációnak hála, egy hatalmas tökkavalkád lett a világ. De mi is áll a tökeink hátterében, és mi köze a tökös hagyománynak a magyarokhoz?

Ők azonban – nem lévén keresztények – még másra használták azokat.

A töklámpás igazi magyar vonatkozására így egészen a trónjától unokatestvérei, Géza és László által megfosztott, majd trón-visszakövetelési hajlama miatt a visegrádi vár tornyába záratott Salamon magyar királyig kellett várni. Egyes legendák szerint a rabságban tengődő Salamon maga gyújtotta meg esténként a tökeit, jelezve, hogy még mindig életben van, mások szerint az őt őrző őrök világították meg börtönét töklámpásokkal,

A tökfény azonban a dunai hajósoknak is remek tájékozódási pont volt, innen a mondás: fénylik, mint Salamon töke.

Az amerikaiaknak innen már csak egy lépés volt ellopni a tökünket, és az egész ünnepkört a halottakhoz kapcsolni,

A ködös tőről fakadó hagyomány aztán a tengerentúlon és idehaza más-más úton fejlődött tovább, így mára már látszólag köszönőviszonyban sincsenek egymással, hiszen, amíg az amerikaiak azt mondják, „hi”, addig a magyarok azt, hogy „szia”, esetleg (egyes tájegységeken) azt, hogy „meg ne mosolyogják majd a sírfeliratját kendnek, komámuram/komámasszony” – bár ez napjainkra jobbára lerövidült a „csőváz” szóalakra.

Salamon király töke szép lassan feledésbe merült a mi tájainkon is, ma már csak szájhagyomány révén, hallomásból tudunk róla,

A hallottakból aztán az idők során az egyik L kézen-közön elveszett, így lett a halottak napja a már csak emlékeinkben élő, egyfülű felmenőink ünnepe, akiknek emlékére immár tökkörítés nélkül gyújtunk gyertyát.

A tökeinket ugyanis időközben megsütöttük a kemencében, illetve felhasználtuk őket az egyre népszerűbb krémlevesekhez.

és szintén a halottainkkal kapcsolatos ünnepkörhöz kapcsolódtak, ám, mivel egy leves – ha jól sikerül – nem túl ijesztő, ez hamar feledésbe merült.

(A mindenszenteket a katolikus egyház vezette be, így ez nem is tekinthető magyar néphagyománynak, hiszen nem minden katolikus szent volt magyar.)

A mindenszentek ünnepe előtti éjszakára tehető halloween ugyan a már említett Salamon és halott kortársainak emlékét őrzi (persze erről már senki nem tud semmit), az ünnep maga azonban, a háttérben jól kitapintható töklobbinak hála, mára már pusztán arról szól – mint a legtöbb dolog az életben –, hogy

Az emberek a tengerentúlon ilyenkor méretes töklámpásokkal, és a holtakra való utalásképpen csontvázakkal és kísértetfigurákkal dekorálják ki otthonaikat, az így elvesztegetett pénzt pedig úgy próbálják meg visszanyerni, hogy a gyermekeiket ijesztő kosztümökben körbeküldik a szomszédságban édességet koldulni. A hagyomány szerint a legijesztőbb kosztüm birtokosa kapja a legtöbb édességet,

őket esetenként be sem kell öltöztetni.

A legújabb trendek szerint ugyanakkor már nemcsak a gyerekek öltenek ijesztő jelmezeket, hanem a felnőttek is – bár ezekről a beöltözős baráti összejövetelekről a gyermekek általában ki vannak tiltva, nehogy idő előtt megijedjenek.

Összességében tehát elmondható, hogy mindenki a saját néphagyományainak a kovácsa. Mivel nagyon nehéz megmondani, hogy milyen hagyomány honnan származik, és ezek miként hatottak egymásra, amíg a mai formájukat el nem érték,

Aki akar, öltözzön vámpírteknősnek, és gyújtson gyertyát retekben – attól a mi tökünk még nem fog jobban fájni.