Amikor a férfi bevásárol

Persze vannak férfiak, akiknek könnyű. Akiknek a bevásárlás smafu. Felszabadulás. Önfeledt játék. Vidám időtöltés. Akik csak amúgy szlalomoznak a nagyüzletek polcai között, mint holmi formaegyes pilóták, könnyeden üdvözlik ismerőseiket, kérdezni és válaszolni tudnak, miközben fél kézzel helyezik bele kosarukba a megfelelő liszteket, olajakat, húsokat, sajtokat, csodásan gyűl az áru, és nem marad ki semmi mindabból, amire otthon szükség lenne.

Most nem róluk lesz szó.

Mert vannak férfiak, akiknek nehéz. Akik intézményeket vezetnek el, vállalkozásokat és házakat építenek, maradandó műveket alkotnak, könnyedén eligazodnak a romániai belvárosi közutakon, emberek sorsát cipelik vállukon, maratonfutásra edzenek – ám közben, mindeközben minduntalan felbukkan a megpróbáltatás: be kell vásárolniuk. Amikor ezek a bátor és nagyszerű férfiak szerelmi hevülettől vezérleve párkapcsolatokat létesítettek, vajon gondoltak-e arra, hogy eljön az a hétköznapi este, netán hétvégi reggel, amikor a közös túlélés égisze alatt, a kapcsolati béke és a kölcsönös segítségnyújtás jegyében cekkerekkel felcihelődve autókba fognak ülni, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, jöjjön, ami újra és újra eljő, furcsa gyorsasággal és váratlanul? A bevásárlásban nem az az igazán nehéz, hogy be kell vásárolni, hanem az, hogy úgy kell bevásárolni, hogy otthon is jó legyen. A Férfi, Akinek Nehéz, titkon irigykedve gondol őseire, akik csak leterítették az éppen megjelenő nagyvadat, és nem vonult fel előttük felkínálkozva az erdő és mező összes lakója élelmezési jelleggel. Akiknek nem mondták odahaza, hogy de hát Jenő, könyörgöm, mi ezt sosem esszük. De hát odaírtam, Jenő. De hát mondtam, Jenő. Most komolyan, te ezt vetted, Jenő? Te megvetted ezt, Jenő? Istenem, azt sem, Jenő? De hát csak ennyit bíztam rád, Jenő. A fesztelenül vadászgató ősök utódai (pontosabban közülük azok, akiknek nehéz) ma riadtan, már-már kutatói alapossággal gyűrött bevásárlólistákat tanulmányoznak az üzletekben, vagy telefonjukat szorongatva kipirult arccal összpontosítanak a polcok között, hogy vajon sikerült-e mindent beszerezni, és valóban azt-e, amit kellett. Ha ismerősökkel találkoznak, nem igazán tudnak figyelni azok mondataira: lopva, idegesen pillantgatnak a listát rejtő el-elsötétülő képernyőre, és űzött tekintettel kutatják a következő beszerzendő tételt a polcok között.

Hol célfeladat van, ott célfaladat van.

Eközben mások meg az időjárásról csevegnének, ki érti ezt?! A Férfi, Akinek Nehéz, hosszan rákészül a bevásárlásra. Előtte még gondterhelten megválaszol néhány levelet, elolvas egy-két nagypolitikai elemzést, hozzászól pár felháborító közösségimédia-bejegyzéshez, esetleg fát vág hűvösen halomba. Majd megpróbál lazítani. Ha dohányzik, kilép még egy erőt adó cigire, ha nem, iszik egy pohár vizet, majd nyakkörzéseket végez, esetleg pár térdemelést, és acélosan kijelenti: eljött az idő. Élete párja roppant örül, széles mosollyal bólogat, nagyon várta már e nagy pillanatot, mert vészesen közeledik a perc, amikor a bevásárlás tartalmát fel kellene használni. A széles mosolytól felvillanyozódva a férfiú kedvesen megkérdezi, hogy mit kell venni azokon kívül, amiről ő is tud.

Ez egy roppant nehéz pillanat a párkapcsolati kommunikációban, mert mindig kiderül, hogy sok mindent kell még venni.

A Férfi, Akinek Nehéz, mindig rövidebb listát remél, mint amit átnyújtanak, elküldenek, lediktálnak. Úgy érzi, az nem lehet, hogy a létfenntartáshoz ennyi minden szükséges legyen, és titkon újra őseire gondol, akiknek egy (EGY!) nagyvaddal, esetleg két-három apróbbal elég volt hazatérni. A férfi (akinek nehéz) típustól függően ilyenkor vagy mély, feszült hallgatásba burkolózik, vagy dohog, vagy hüledezik. Élete párja, ha már kellőképpen kiismerte, el tudja dönteni, hogy az egyszeri nagy sokk – ide tartozik az előre megírt lista átadása, elküldése – vagy a fokozatosan adagolt sokk – ez a lista lediktálását jelenti – jobb-e a férfinak e rendkívüli igénybevétel előtt. Ezután a bevásárlólista tételeinek átbeszélése következik, a termékek kilétének felfedése. Harcedzettebb nők jelzőket is írnak a tételek mellé, valahogy így: az a szalámi, olyan keksz, az a sajt, ami a múltkor is úgy ízlett, zöld Ariel, esetleg linkeket is küldenek a kortárs bevásárlás stílusjegyeinek égisze alatt. A bevásárlólista kapcsán még fontos megjegyezni, hogy mindig van rajta egy tétel, ami kiemelten fontos, megbeszélik, hogy azt semmiképp sem szabad elfelejteni. Ilyen például a vécépapír, mely már a tegnap elfogyott, és ezért táskák mélyéről előhalászott papírzsebkendők pótolják, ám azok is fogytán.

A lista okozta lelki megrázkódtatást követően a bevásárlószatyrok kérdésköre kerül napirendre.

A Férfi, Akinek Nehéz, a kamrába belépve megkérdezi, hogy hol vannak a bevásárlószatyrok. A nő közli, hogy ugyanott, ahol a múlt héten. A férfi azt válaszolja, hogy márpedig ott nincsenek. Végül – némi segítségnyújtással vagy anélkül – előkerülnek a szatyrok, ám korlátozott mennyiségben. A szatyrok száma újabb komoly mérföldkő a párkapcsolati kommunikációban. A nő szerint mindig kevesebb szatyor kell, a férfi szerint mindig több. A Férfiú, Akinek Nehéz, kitart amellett, hogy márpedig kell még legalább egy szatyor. A nő alámerül a kamra bugyraiba, kutakodik, majd diadalmasan előhúz egy viharvert neccet, és próbálja átnyújtani az ajtóban toporgó férfinak, aki az irattárcát, az autókulcsot és a többi szatyrot egyensúlyozza kezében. Közben ránéz a férfi arcára, és úgy dönt: most mégsem adja oda a kivitelre váró szemetet, mindenkinek jobb lesz így. A férfi mély levegőt vesz, erőt gyűjt, és kilép az ajtón.

Mindeközben a nőt is megviselték kissé az izgalmak, előbb a végtelen várakozás, majd a készülődés, leül, kifújja magát, ha dohányzik, kilép egy erőt adó cigire, stb.

Ám hirtelen eszébe jut, hogy a telefon. Előre gondolkodik, tudja, hogy a polcok közt vadászó párja részéről hívások várhatók. Ellenőrzi, hogy nincs-e lehalkítva, nem merül-e le, majd megnyugodva tenni-venni kezd. Nem sokáig: megszólal a telefon. Milyen lisztet, kérdezi a férfi./ Nullásat, hisz írtam, válaszolja a nő./ De milyent, kérdezi a férfi. A dolog hamar megoldódik. Később újra szól a telefon. Nincs karfiol, mondja a férfi./ Nem baj, mondja a nő./ Hálistennek, mondja a férfi./ Vegyél fagyasztott brokkolit helyette, mondja a nő./ Úristen, hová költöztették már megint a fagyasztókat, kérdezi fojtott hangon a férfi./ A tejtermékek mellé, voltam a múltkor, mondja a nő./ Ja, látom, és brokkoli is van, mondja a férfi./ Minden egyebet kaptál, kérdi a nő./ Igen, megvan minden. Még csak a vécépapír van hátra. De előtte megyek a brokkolihoz, mondja megnyugtatólag a férfi, hangjában érezhetően oldódik a feszültség. Nem sokkal később érkezik a férfi, akinek nehéz. Volt. Ám most már könnyű. Fújtatva, sietve, diadalmasan hozza be a szatyrokat, kiderül, hogy bizony mindre szükség volt. Egyszerre hozza őket, ha majd beleszakad is, nem szeret kétszer térni. A nőnek feltűnik, hogy nincs a hóna alatt a vécépapíros csomag, de nem szól, reméli, hogy az autóban maradt. A férfi leteszi a pakkokat, és felszabadultan meséli a bolti élményeit. Nehéz volt, de végül mégsem. Vagy nem: nem is volt nehéz. Tulajdonképpen. Olyan jól sikerült voltaképp. Egy csomó mindent elköltöztettek, de kitartó munkával fel lehetett fedezni aztán. Megtalálta az utolsó olyan sonkát. Kék tejet vett, mert nem volt piros.

Közben egyre másra kerül ki a szatyrok tartalma a konyhapultra, a férfi szeme csillog.

Lám, megfoghatóvá, láthatóvá lettek a listára felírtak, gyönyörűen sorakoznak a pulton. És nemcsak azok. Csodás sajtok voltak, és lenyűgöző almák, nem lehetett otthagyni. És valami újfajta szalámi. Együtt örülnek, talán épp annyira, mint egykor, amikor az elejtett nagyvad a barlang előtt elhevert. Megtaláltam a kedvenc borodat is – húzza elő diadalmasan, egyben gondoskodón a neccből az üveget a férfi./ És a vécépapír, kérdi ekkor óvatosan a nő. Ez egy újabb kulcsmondat, ahonnan sokféle befejezés fele haladhatunk. Legyen mégis a legszebb, hát nem? Nézzük: És a vécépapír, kérdi ekkor óvatosan a nő./ Hű, így a férfi. Annyi mindenre kellett figyelni. A meglepetésbort hagytam a végére, úgy izgultam, hogy kapok-e ilyent./ Sebaj, kilépünk a kisboltba, néz rá ellágyultan a nő./ Akkor kibontom a bort, szól ünnepélyesen a férfi. A lakásban fény árad. Van, mit enni. Van, mit inni. Mosoly van. Derű. Nyugalom.