A pet, a puca és a kulyak rejtélye

„Itt már minden a feje tetejére áll, merthogy a közmagyarban és a románban a puca a hímhez kapcsolódik (van vér a pucájában), míg a székelyben a nőhöz. Hogy megértsük, miért fordult fel a világ, jó tudni, hogy a délszláv nyelvekben a szó jelentése: leány(ka). Innen le lehet vonni egy, a székelyek történetére vonatkozó következtetést: olyan helyen éltünk valamikor, ahol délszlávok is laktak, mivel a fiatal lány nemi szervét jelentésszűküléssel magáról a fiatal lányról neveztük el.

A kisfiú nemi szervéről, a petről már sok vitát hallottam. Hogy annak mi az eredeti formája: pet vagy pete. Ugyan egy beszédtémával kevesebb lesz, de el kell mondanom a választ: ha egy nyelvészstikával levesszük a birtokos ragot a szó végéről (a gyermek pete), megkapjuk a szótőt, ami a pet. A pete (tojás), petézik szavak a nyelvújításkor kerültek a közmagyarba a székely tudós, Benkő József ügyködése nyomán. A szócsalád eredetére nézve az etimológiai szótárak azt a lehetőséget hozzák fel, hogy talán a péterke becézéséről lenne szó – ezt az elgondolást felejtsük el: a pet az ismeretlen eredetű pöcs szavunk egyszerű hangalakváltozata. Honnan tudom? Onnan, hogy egy hároméves petes angyal (fiúgyermekecske) a szemem láttára próbálta kimondani, hogy pet, de abból csak pecs lett (Székelykörösztúron meg pöcs).

Amit az eddigi szavakból leszűrtünk, azt mutatja, hogy a székelyek eredetileg is magyarul beszélő népesség volt, és alaposabb délszláv (bolgár, szerb, horvát stb.) hatás érte őket, mint a többi magyart. Azok a nyelvészek, akik a szókészlet alapján a népcsoport által megtett lehetséges történelmi útvonalat próbálták rekonstruálni, emiatt a nyugati határszélre tették a székelyeket, és azt mondták, a mai szlovén–osztrák–szlovák határon védtük a magyar királyságot, majd valamikor a 11. században költöztünk Erdélybe."