Mindent meg lehet csinálni: ledönteni, eltávolítani, megváltoztatni, újrafaragtatni. Csak kérdés, helyes-e.
Mifelénk, az erdélyi végeken a legtöbb embernek nincs különösebb baja a köztéri szobrokkal. Van egy olyan, hogy emlékezetkultúra, mondják a legtöbb embernek az illetékesek, és hát könnyen belátható: van. Vannak olyan halottak, akik még életükben valami fontosat csináltak, ezért az utókor lakói úgy gondolják, a tisztelet jeleként megérdemelnek egy köztéri szobrot. A legtöbb ember elsétál a szobor mellett, adott esetben odapillant, adott esetben pedig eszébe is jut valami a szobor kapcsán. És ez jól is van így. Persze, változnak az idők,
miáltal változik a közterekre állított szobrok megítélése. Mármint például az, hogy ki állhat kőbe-bronzba-másba vésve valamilyen közterületen, és ki nem. Bonyolult, szerteágazó, konfliktusokkal terhes ügy, nem is mennék bele. Azokról szólnék egy mondat erejéig, akik egyfajta áthidaló megoldásként azt szokták mondogatni: tüntessük el az összes, történelmi humanoidokat ábrázoló köztéri szobrot, aztán rakjuk tele a tereket bronzőzekkel, kőgombákkal, márványtölgyekkel, antracitnárciszokkal. Kiválónak tartom az ötletet, egy apró megjegyzéssel: nem a humanoidok helyett, hanem mellettük. Dávid Ferenc szobra, Kolozsvár, Kossuth Lajos utca. A nagy daru nem kompozicionális elem, háttér. Na de, addig is, amíg – ne adj Isten – egy szép napon beköszönt majd a köztéri szobrok szép új világa, itt vagyunk ezzel az egyesek által maradinak, avíttnak, ásatagnak tartott kultúremlékezeti szemlélettel, no meg a régi emberek köztéri szobraival. És időnként magasra is csap körülöttük az érzelmek, indulatok lángja. Mondok pár példát. A kolozsvári unitárius templom és kollégium közti… nos, egyesek szerint téren, szerintem résben ott álldogál 2019 óta Dávid Ferenc püspök első egész alakos szobra. Szép! Volt előtte egy buszmegálló. Hasznos! És lett belőle kis hercehurca, hogy szegény püspök szobrát szinte bebörtönözték oda, mint annak idején a hús-vér embert Déva várába. Eltelt pár év, a buszmegállót szépen megkérték, álljon picit odébb és minden el lett intézve. Néha beállok mellé a „térre”, elszívok egy cigit és beszélgetünk egyet a vallás, a hit szabadságáról, kételyekről, egyebekről. Nyilván el tudnám képzelni a szobrot máshol is, előkelőbb helyen, de így is jó, nagyon jó. Aztán ott van az aradi Szabadság-szobor. 1890-ben felavatták (a magyarok), 1925-ben eltávolították (a románok), 2004-ben ismét felállították (a magyarok és a románok). Ez is rendben van,
Aztán itt van egy frissebb – meglátásom szerint tragikomikus – eset: a sepsiszentgyörgyi Petőfi-szoborügy. Ugye, az történt, hogy az illetékesek meghirdettek egy pályázatot, a nyertes szoborterv viszont nem tetszett a népnek. Mire az illetékesek visszakoztak. Én érteni vélem a mögöttes politikai logikát, de akkor mondom halkan: illetékesek valahol terveznek egy templomot. Áldja meg őket az Isten! Na de arra jár a nép és nem tetszik neki. S akkor mi lesz? Átrajzolják? Meddig? Amíg mindenkinek tetszeni fog? Vagy elképzelem, hogy ez az írás kikerül a nyilvános térbe és lesznek, akiknek nem fog tetszeni. S akkor írjam át? De hátha akkor másnak nem fog? Látom is magam előtt, ahogy életem hátralévő részét ennek az egyetlen írásnak az át- meg átírásával töltöm. Érteni vélem az utópisztikus kommunális demokrácia ideáját, de… nem működik, na. A kolozsvári Avram Iancu-szobor, kicsit más szögből nézve. De így sem maga a szépség kőbe vésett... szobra. És akkor nézzünk egy másik esetet, amikor történetesen nem a „népharag” határozta meg egy köztéri szobor stílusát, hanem a megrendelő illetékesek agymenháza. Mert képzeljük csak el, mi történt volna, ha annak idején
Esetleg született volna egy decens alkotás. Így azonban a kincses város a világ egyik legrandább köztéri szobrával büszkélkedhet. Amit ráadásul nem és nem és nem lehet elmozdítani, mert ha a sepsiszentgyörgyi Petőfi-szobor ekkora indulatokat gerjesztett, akkor képzeljük el, mekkora vulkán törne ki Erdély fővárosában, ha... Ilyen volt még nemrégiben a Ladea-szoborcsoport és környezete. (Fotó: Google Maps.) És ezzel meg is érkeztünk az éppen aktuális szoborbotrányhoz. Ugye, Kolozsvár történelmi központja szépül: gőzerővel (már amikor) zajlanak a központi utcák felújítási munkálatai. Hogy mennyivel lesz szebb, mint eddig volt? Várjuk ki a végét. Igen ám, de történt valami furcsa: a munkálatok során a Farkas utcai Erdélyi Iskola szoborcsoportot (Romulus Ladea alkotását 1973-ban avatták fel) odébb tették, majd vissza, úgymond, a helyére. Csakhogy közben eltűnt a szobor alól a talapzat: egy jó nagy kődobogó, egy kiskert, egy kőforma, amelyen a három szoboralak neve állt (Gheorghe Șincai, Samuil Micu, Petru Maior), no meg két fenyőfa. És szinte azonnal kirobbant a botrány: cikkek sora jelent meg, különböző közéleti emberek horkantak fel, hogy hahó, ez így nem korrekt. (Lásd például itt, itt, vagy itt. Még egy jó kis kerekasztal-beszélgetést is szerveznek a téma kapcsán, ami helyes.) Persze, mondhatnám rosszmájúan, hogy na, úgy kell a románoknak, most akkor látják ők is, milyen érzés, amikor megcsonkítják a számukra fontos köztéri szobrokat. De nem mondom. Ugyanis egyetértek a felszólalókkal. Mégpedig azért, mert Romulus Ladea úr annak idején (a művészeti koncepción kívül minden egyéb kontextustól eltekintek) megtervezett és megvalósított egy köztéri szoborkonstrukciót. Amelynek a szoborcsoport talapzati része is szerves részét képezte, az egész hóbelevanccal. A tervező cég arra hivatkozik, hogy megkapta a műemlékvédő bizottság összes vonatkozó engedélyét a talapzat eltávolítására. Jó, ezen is el lehet töprengeni: jó fejek lehetnek ezek a műemlékvédő bizottságiak. De ahhoz,
amelyben a talapzat eltávolítása benne foglaltatik. Olyat ugyanis még nem láttam, hogy egy bizottság csak úgy magától osztogatná az engedélyeket. Na és akkor kérdezem: mit szólnánk ahhoz, ha egy újabb főtéri arcfelvarrás során eltávolítanák a Mátyás-szoborcsoport talapzatát? Továbbá mit szólnánk ahhoz, hogy valamiféle ködösen szép elmélet alapján a talapzaton álló vezéreket felállítanák a tér különböző pontjain? Sétáljanak csak szembe az emberek Magyar Balázzsal, Kinizsi Pállal, Szapolyai Istvánnal meg Báthory Istvánnal. Akár magát a király is le lehetne szedni arról a magas lóról, hát miért is ne, hadd állingáljon lovasterpeszben ő is, más időket élünk, ugye. A sokat látott Mátyás-szoborcsoport Kolozsvár főterén. Majdnem eredeti állapotában. Mi a baj ezekkel az elképzelésekkel? Röviden, ez: egy műalkotás úgy teljes, ahogy azt az alkotó(k) megvalósították. Vitatni lehet, utálni lehet, imádni lehet, de módosítani… persze, látjuk, azt is lehet. A Mátyás-szoborcsoportról leszedték a címert, aztán feltették rá az ominózus Iorga-táblát, aztán levették, aztán visszatették, aztán megint levették és odarakták a szobor elé a földre… szóval hogyne, sok mindent lehet. De akkor esetleg azt is lehet, hogy fogom magam és átrajzolom a központot tervező építész hölgyek, urak rajzát, ahogy nekem tetszik. Hogy tajtékozna tőle az építész szakma, és teljes joggal. Így aztán ezt mondom: nagyot tévedtek a tervezők, az engedélyezők és egyáltalán, mindenki, akinek a keze benne van a Farkas utcai Ladea-szoborcsoport módosításában. És a kolozsvári bíró is nagyot tévedett, amikor a felfele horgadó botrány közepette kijelentette, tesznek majd a három szoboralak alá valamiféle talapzatot.
És amíg nem jön el a gombaemlékművek, bébinyúl-szoborcsoportok, kutyus-cicus barátság monumentumok szép új világa, így kellene viszonyulnunk minden olyan alkotáshoz, amely kulturális memóriánk amolyan emlékeztetője. Vagy kortárs-korporatistául: kind reminder. A fotókat, egy kivételével, Szántai János készítette.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.
Egy harcművészetben nem az a lényeg, hogy az edzéseken szétverjük a partnerünket, hanem az, hogy egymást támogatva segítsük a kölcsönös fejlődést - mondja a Wing Tsun Transylvania kung-fu iskola vezetője.
A pantelimoni klánháború miatt pedig egy komplett hadsereget vezényeltek ki.
A nemrég szinte bezárt marosludasi cukorgyár a tulajdonosváltást követően immár napi 24 órában üzemel, hogy feldolgozza a félezer erdélyi gazdától érkező nyersanyagot. A cukorgyár 8800 hektár cukorrépaföldre kötött szerződést.
Nyugdíja nélkül maradt egy férfi, miután egy idegen megölelte az utcán. Ittas állapotban még egy rendőrnek sem sikerül mindig a két sánc között maradni az autójával.
Kedden távozott sepsiszentgyörgyi otthonából a 15 éves Keresztes Róbert-Szabolcs, aki azóta nem tért haza. kérik, hogy aki tud róla, hogy hol tartózkodhat jelezze a rendőrségen.
Az elkövetkező időszakban hat új mozdonyt szállít le romániai és magyarországi vasúttársaságoknak – jelentette be a Softronic Craiova gördülőállomány-gyártó a világ legnagyobb vasúti vásárán, az immár 14. alkalommal megszervezett Innotranson.
Hatalmas felháborodást váltott ki a zetelaki közösségben, miután kiderült, hogy a polgármesteri hivatal egyik alkalmazottja videókamerát szerelt fel a községháza egyik személyzeti vécéjében. A polgármester feljelentést tett az ügyben a rendőrségen.
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
Őszintén azt hittem, hogy a megszavazott óriási bizalmat, a gyalázatosan végigvitt tíz évet követően legalább a távozása méltóságteljes lesz ennek az embernek. Úgy tűnik, mégsem.
Őszintén azt hittem, hogy a megszavazott óriási bizalmat, a gyalázatosan végigvitt tíz évet követően legalább a távozása méltóságteljes lesz ennek az embernek. Úgy tűnik, mégsem.
Már a szélsőséges Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja Egyesület elnöke is a parlamentbe menne. Kell ez nekünk?
Már a szélsőséges Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja Egyesület elnöke is a parlamentbe menne. Kell ez nekünk?
Az okoseszközök túlhasználása a kihat fiatalok mentális egészségére, de minket sem kímél. Mennyire drasztikus lépés az EU-s országok okoseszköz-visszaszorítása az oktatási intézményekben?
Az okoseszközök túlhasználása a kihat fiatalok mentális egészségére, de minket sem kímél. Mennyire drasztikus lépés az EU-s országok okoseszköz-visszaszorítása az oktatási intézményekben?
Avagy milyen lyukból milyen szél fúj kampányban, és mennyire vagyunk szélvédett helyen?
Avagy milyen lyukból milyen szél fúj kampányban, és mennyire vagyunk szélvédett helyen?
Szenvedélyes viszony fűz a mobiltelefonunkhoz. Vele ébredünk, ismeri a titkainkat, és mindenhová elkísér minket. Az ideális készülék megtalálása egyre nagyobb kihívás, de ez a legkisebb probléma.
Szenvedélyes viszony fűz a mobiltelefonunkhoz. Vele ébredünk, ismeri a titkainkat, és mindenhová elkísér minket. Az ideális készülék megtalálása egyre nagyobb kihívás, de ez a legkisebb probléma.
Hamarosan véget ér a fesztiválszezon, a brandek viszont mindennél erőteljesen nyomulnak. Jó-e az nekünk, ha toljuk a multicégek szekerét anélkül, hogy észrevennénk? Lehet-e még élvezni valamit anélkül, hogy folyton reklámhelyszínre csöppennénk?
Hamarosan véget ér a fesztiválszezon, a brandek viszont mindennél erőteljesen nyomulnak. Jó-e az nekünk, ha toljuk a multicégek szekerét anélkül, hogy észrevennénk? Lehet-e még élvezni valamit anélkül, hogy folyton reklámhelyszínre csöppennénk?
Ez a képviselő alkotmánymódosítással kötelezné a romániai magyarokat is, hogy tudjanak románul. Nem AUR-os képviselőről van szó.
Ez a képviselő alkotmánymódosítással kötelezné a romániai magyarokat is, hogy tudjanak románul. Nem AUR-os képviselőről van szó.
„A valamikori Szent Anna-tó és a Csomád nem sokkal azután került a tudományos figyelem középpontjába, hogy két évvel ezelőtt, 2136-ban Indonéziában kitörni készült a Krakatau.”
„A valamikori Szent Anna-tó és a Csomád nem sokkal azután került a tudományos figyelem középpontjába, hogy két évvel ezelőtt, 2136-ban Indonéziában kitörni készült a Krakatau.”
Lassan, de biztosan jön az elsivatagosodás. Fel vagyunk mi erre készülve?
Lassan, de biztosan jön az elsivatagosodás. Fel vagyunk mi erre készülve?
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.
Egy harcművészetben nem az a lényeg, hogy az edzéseken szétverjük a partnerünket, hanem az, hogy egymást támogatva segítsük a kölcsönös fejlődést - mondja a Wing Tsun Transylvania kung-fu iskola vezetője.