// 2026. október 23., péntek // Köztársaság kikiált., Gyöngyi
Varga László Edgár Varga László Edgár

A kiskutya jó dolgában, a választópolgár rossz dolgában vész meg

// HIRDETÉS

Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.

Fotó: Pexels.com
(Külön)Vélemény

Szerző: Varga László Edgár
2026. július 24., 17:28

Fotó: Pexels.com

Lassan minden egybevág. És ez nem fest túl rózsás jövőképet elénk.

Mert tudniillik, a történelem ciklikusan ismétli önmagát.

Ez nem a fizika törvényei szerint történik így, hanem az emberi hülyeség törvényei szerint.

Ha ugyanis az emberiség méltóztatna tanulni a korábbi hibáiból (ezt könnyűszerrel megtehetné, hiszen ott az a rohadt sok történelemkönyv), akkor a történelem nem ismételné magát ciklikusan.

// HIRDETÉS

Ez nem jelenti azt, hogy ebben az esetben egyszer csak sikerülne felépíteni a tökéletes társadalmat, hiszen maga az ember tökéletlen, így az ember többszöröse sem lehet tökéletes. De annyit legalább elérnénk (ha tanulni méltóztatnánk a korábbi hibáinkból), hogy bár továbbra is követnénk el hibákat a történelem még előttünk álló szakaszában,

de legalább nem ugyanazokat a hibákat követnénk el újra és újra.

Ha az emberiség kellőképpen el akar borzadni magától, hogy ezáltal tanuljon valamicskét a hibáiból, nem kellene túl messzire mennie. Elég lenne megnézni a 20. századot. A 20. században kétféle totalitárius rendszer is óriási károkat okozott, a nácizmus és a kommunizmus.

Ezek még nem történelmi távlatokban mérve is igen gyorsan követték egymást.

Az embereknek tehát itt Európában, ezen belül Kelet-Európában bőven volt alkalmuk tanulni a hibáikból. Megtanulhatták volna például azt, hogy a demokrácia körülményes ugyan, macerás, választásokkal jár (azok meg egyre undorítóbb és gátlástalanabb kampányokkal, amelyek lassan de biztosan permanenssé váltak, megkeserítve a mindennapjainkat), a pártok közötti egyeztetések, huzavonák miatt a döntéshozatal is nehézkes, sokszor még egy egyszerű kormánytöbbség megalakítása is komoly kihívást jelent, amint azt most is tapasztaljuk, mindez pedig nagyon sok esetben bizonytalanságot, szorongást, a perspektíva nélküliség nyomasztó érzetét keltik a társadalomban (ami tulajdonképpen Józsika bácsi és Babi néni megszorozva néhány millióval),

de ez a fránya, döcögős, időnként nyögvenyelős és baromi idegesítő demokrácia még mindig százszor jobb, mint bármelyik totalitárius rendszer.

Mert demokráciában például nem próbálnak meg kiirtani egész népeket, népcsoportokat, nem viszi el aput a fekete autó, csak azért, mert apu elsütött egy ropogós viccet Leninről a munkahelyén, nem súg be a szomszéd, a barát, a feleség, a férj és így tovább. A demokráciában mindenki szabadon elsüthet ropogós vicceket akár az aktuális vezetőkről is, nem kell attól tartania, hogy gödörbe lövik, mert magyar (vagy szerb, ukrán, román…) nem kerül osztályellenségként politikai börtönbe, ahol aztán módszeresen leverik a veséjét empátiahiányos smasszerek, és így tovább.

Cserébe a demokráciának megvannak a már fent említett bajai.

A demokrácia legnagyobb kihívása tulajdonképpen a demokrácia fenntartásában rejlik.

A 20. század rémséges diktatúrái is demokratikus választásokkal kezdődtek. Ezeken a demokratikus választásokon a rendszerint elkeseredett, kiábrándult, felháborodott nép (a nép ugyan mikor nem az?) olyan elemeket juttatott hatalomra, amely elemek többé nem akarták kiengedni enyves kis kezeik közül a hatalmat. Nem azért, mintha a hatalom hozzájuk tartozna. Nem azért, mintha a hatalom akármely emberfiához is tartozna.

Éppen azért ragaszkodtak hozzá annyira, mert nem tartozik hozzájuk.

És ezt ilyenkor csak erőszakkal lehet megtartani. Az emberiség, ezen belül az európai társadalom mindezt két felvonásban is láthatta a múlt században, és láthatta azt a drákói kegyetlenséget is, ami ebből következett.

Megtanulhatta volna a leckét, még itt, a híresen rossz tanuló Kelet-Európában is, hiszen alig van errefelé olyan család (ha van egyáltalán), amelyet ne érintett volna közvetlenül valamely totalitárius rendszer kegyetlensége.

És akkor 2026-ban jön egy felmérés, amiből kiderül, hogy a romániai lakosság közel fele szerint egy „kevésbé demokratikus” rendszer jobb, ha az rendet és stabilitást biztosít.

Mindez három és fél évtizeddel a kommunizmus bukása után történik, nem száz vagy kétszáz évvel a kommunizmus bukása után, amikor már épp elég idő és generációváltás történt a kártékony felejtéshez. Az előző diktatúra emléke sokakban még elevenen él, ennek ellenére a társadalom 46,3 százaléka máris egykönnyen lemondana a demokráciáról.

Szó se róla, valóban nagyon bosszantó az, amit a politikusaink az utóbbi időben csinálnak.

Itt különösen a PSD (le)szereplését kell kiemelni, a szocdemek ugyanis a saját, gondosan kiépített mutyirendszerük védelme érdekében képesek voltak a széljobb AUR-ral szövetkezve megbuktatni a kormányt, amelyben ők maguk is szerepeltek, csak hogy kipöcköljék a miniszterelnöki székből a számukra oly bosszantó reformokat (is) erőltető Ilie Bolojant.

(Öröm az ürömben, hogy azóta az ő számításaik sem jöttek be, és úgy tűnik, hogy a kormánybuktató szövetségessel, az AUR-ral is alaposan összerúgták a port, a párt prominens embere, Petrișor Peiu ugyanis kijelentette, hogy ők egyáltalán nem akarnak még csak egyezkedni sem a PSD-vel, amíg a párt elnökét Sorin Grindeanunak hívják.)

Ennek eredményeképpen az országnak május eleje óta nincs teljes jogkörrel rendelkező kormánya, a politikai káosz egyre nagyobb, az árak egyre jobban elszállnak, miközben az infláció rekordokat dönt. A népe tehát egyre elkeseredettebb, egyre idegesebb, egyre türelmetlenebb.

Ilyenkor szokott a nép hülyeségeket csinálni.

Például a következő választáson elsöprő győzelemre segíteni a széljobb AUR-t, amelynek a vasgárdista-szimpatizáns legfőbb szövetségese, a legutóbbi elnökválasztásról kigolyózott Călin Georgescu többek között azzal kampányolt, hogy ő márpedig szívesen eltörölné a pártokat.

Talán az AUR is szívesen felszámolná a pártokat

– mármint a rivális pártokat, hogy csak ő maradjon.

És akkor már nem kell többé bajlódni ezzel az egész snassz demokrácia dologgal.

A történelem ciklikusan ismétli önmagát, a dolgok pedig ismét riasztóan egybevágnak. Persze lehet, hogy ennek így is kell lennie. Hátha végül az emberiség mégiscsak méltóztatik tanulni a hibáiból.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Amikor az „objektivitás” mögött nem csak szubjektivitás, hanem ferdítés is van
Főtér

Amikor az „objektivitás” mögött nem csak szubjektivitás, hanem ferdítés is van

Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.

Vádat emeltek Dan Tanasă ellen diszkriminációra való felbujtás miatt
Krónika

Vádat emeltek Dan Tanasă ellen diszkriminációra való felbujtás miatt

Vádat emelt a legfőbb ügyészség Dan Tanasă, a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) parlamenti képviselője ellen egy, a bevándorlók elleni bejegyzés miatt.

Klaus Iohannishoz képest Nicușor Dan és élettársa valósággal ül a közpénzen
Főtér

Klaus Iohannishoz képest Nicușor Dan és élettársa valósággal ül a közpénzen

Továbbá: jaj, nektek, állattenyésztők, jön a vega népmozgalom, Gigi Becali megadta a hangot. És halleluja, a liberálisok megszavazták a Niculescu-kormányt, persze, nem jó kedvükben.

Bejöttek a számai, milliomos lett a tegnapi lottósorsolás után
Székelyhon

Bejöttek a számai, milliomos lett a tegnapi lottósorsolás után

Gazdára talált az első kategóriás főnyeremény a csütörtöki lottósorsoláson, a szerencsés szelvény tualjdonosa 17 760 754,40 lejt, azaz több mint 3,32 millió eurót nyert.

Katonai toborzás Romániában: 45 éves korig várják a jelentkezőket
Krónika

Katonai toborzás Romániában: 45 éves korig várják a jelentkezőket

Országszerte 2172 hivatásos katonai állást hirdetett meg a román védelmi minisztérium. A hétfőn kezdődött toborzási kampányban 18 és 45 év közötti jelentkezőket várnak, akiknek legalább tíz osztály elvégzéséről szóló bizonyítványuk van.

Megköszönte Tánczos Barna, hogy miniszterelnök-helyettesként, pénzügyminiszterként és ügyvivő tárcavezetőként is dolgozhatott
Székelyhon

Megköszönte Tánczos Barna, hogy miniszterelnök-helyettesként, pénzügyminiszterként és ügyvivő tárcavezetőként is dolgozhatott

Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS