Két fronton zajlik a táblaháború Nagyváradon

A Szent Lászlóról elnevezett hídért és a kétnyelvű utcanévtáblákért egyaránt jogorvoslatot kér az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezete. A híd miatt az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordul a szervezet, mert úgy véli, súlyosan diszkrimináló az indok, amivel érvelt a Bihar megyei prefektúra intézményi keretei között működő névadásokat elbíráló bizottság. Mint ismeretes, éppen húsvét idején tette közzé indoklását, miért nem támogatja, hogy a városalapító Szent Lászlóról nevezzék el a Nagyvárad központjában található hidat. Ebben az áll:

zavarná a román nemzeti egységet, ha egy magyar királyról kapná nevét a híd.

Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezetének elnöke szerdai sajtótájékoztatóján kifejtette: igaz, hogy a helyi tanácsra nézve nem kötelező érvényű a bizottság döntése, de az megállapítható, hogy egy olyan diszkriminatív magyarázat, mely feszültséget gerjeszt a Váradon élő román és magyar közösség között. Ugyanakkor az eredeti problémát sem oldja meg, jelesül a Szent László-szobor főtéri elhelyezésének kérdését.

Csomortányi felelevenítette: a központi hídelnevezés ügye a nagyváradi magyarok azon igényéből indult ki, hogy a főtéren állítsanak emléket a város alapítójának, Szent Lászlónak. Az RMDSZ, a magyar történelmi egyházak képviselői és a városvezetés zártkörű tárgyalása folytán merült fel az a lehetőség, hogy a híd a városalapítóról legyen elnevezve. Elterelték a figyelmet az eredeti kezdeményezésről és előtérbe került egy másik megoldásra váró probléma – fogalmazott Csomortányi.

Az önkormányzat a napokban negatív választ adott az utcanévtáblákért benyújtott közigazgatási panaszra is,

ezért ezt az ügyet is harmadik fél elé viszik. Mint ismeretes, a közigazgatási panaszban a történelmi elnevezések szabad használatát lehetővé tevő hatályos törvényi keretekre hivatkozva azt kérték, hogy a kisebbségi nyelvhasználat részeként a város közterületeire tájékoztató, tehát nem hivatalos jelleggel kerüljenek ki a magyar nyelvű, hagyományos közterület-elnevezések is.

Az önkormányzat ismételten arra hivatkozva utasította vissza a megkeresést, hogy a helyi közigazgatási törvényben és az azt kiegészítő kormányhatározatban konkrét formában meghatározzák, hogy hivatalosan milyen elnevezéseket lehet használni a magyarok által legalább 20 százalékban lakott településeken. Csomortányi szerint ez az indoklás azért nem állja meg a helyét, mert csak a helységnévtáblák esnek a törvény hatálya alá, az utcanévtáblák nem.