Lehet, persze. Csak ez pont olyan, mintha azt tagadnánk, amik vagyunk.
Apám 1922-ben született Nagyváradon. Vagyis egy olyan helyen, amelyet úgy kivágtak Magyarországból, ahogy engem a szülész főorvos úr anyám hasából. Császármetszéssel. És ugyanazzal a mozdulattal oda is fércelték egy poszt-trianoni utódállamhoz.
Apámnak nem volt szüksége román igazolványra. Azt már nagyapám kijárta. Ő ugyanis még Nagyváradon született. Vagyis Magyarországon.
Húsz évvel se később viszont ismét fordult a sors kockája és apám az idegennek, elnyomónak és területtolvajnak kikiáltott Magyarország polgáraként vonult be az idegen, elnyomó és területtolvaj hadseregbe. De nem volt szerencséje. Az Úzvölgyében (micsoda véletlen) fülön csípte a felszabadító szovjet üdvhadsereg.
És elhajtották. Előbb gyalog, aztán teherautón, aztán vonaton. Egy elosztótáborba került. Ahol persze frissen, ropogósan fogadták a hírek, hogy innen biza nagyon, de nagyon messze lehet kerülni. És nem biztos, hogy menettérti lesz a jegy. Apám megírta nagyapámnak, mi történt.
Nagyapám kalapgyáros volt. Értett az üzlethez. Meg vívóbajnok. A küzdelemhez is értett. Még párbajozott is Nagyváradon. Vagyis Magyarországon. A családi legendárium szerint egy hölgy becsületén esett apró foltért. És győzött. Szóval gentleman volt. Ilyen tudással és tartással érthető, hogy szót tudott érteni a poszt-trianoni utódállam nagyváradi uraival. (A kommunistákkal már nem tudott szót érteni. Azok nem voltak gentlemanek.) Pedig szinte semmit sem tudott románul. Amikor például Bukarestbe ment a maga edzette vívócsapattal, valaki évődve megkérdezte tőle, mit is fog csinálni, hiszen az Románia, ott mindenki románul beszél. Ezt válaszolta: Egyszerű. Amikor haza akarok jönni, megnézem, mi van felírva a vonatra. És ahol azt látom, koboríre, ott felszállok. Koboríre ezt jelenti: leszállás. Szóval, beszélt a utódállami urakkal, aztán megírta apámnak, tartsa nyitva a szemét, mert az elosztótáborból még haza lehet kerülni. Csak résen kell lenni.
A maga részéről apám nem értett az üzlethez. Viszont jobb vívó volt, mint nagyapám. Jobban értett a küzdelemhez. Résen volt tehát. De ezt a csatát elvesztette. Nem segített se a jó szó, se a jó pénz. Ám akkor befutott egy nyerő tipp. A következőt kellett tenni: amikor megkérdezik tőle, hogy miféle, ne mondja azt, hogy magyar. Mondja azt, hogy román. És máris szállhat fel a vonatra. Ahol azt írja, koboríre. Apám elgondolkodott a dolgon.
Aztán eljött a pillanat. Megkérdezték apámtól, miféle. És lehet, hogy ült benne valaki, aki azt akarta mondani, hogy román. Mert édes az otthon, és nem olyan nehéz kimondani egy árva szócskát. De ezt a csatát megnyerte. Az a másik valaki, aki szintén ott ült benne. Nem mondta ki az árva szócskát. És következett a három és fél éves edzőtábor a dicsőséges Szovjetunióban. Ahol aztán küzdhetett, életre-halálra, például azért, hogy valamivel később én is megszülethessek, a poszt-trianoni utódállamban, persze. És még később megírhassam ezt a történetet. Ugyanott. Trianon 100 éves évfordulóján.
Hogy miért? Mert mindig ez jut eszembe, amikor azt látom, hogy ó, nem kell Trianonról írni. Ó, felejtsük már el a múltat. Ó, Trianon nem is számít. Talán nem is volt. Mert persze, lehet ilyeneket mondani. Csak ez pont olyan, mintha apám akkor, ott, az elosztótáborban kimondta volna azt az árva szócskát. Hogy román.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Öt évvel ezelőtt még átlagosan tizenöt medve fordult meg nap mint nap Tusnádfürdőn, sokszor a település utcáin bóklászva. A helyiek biztonságot követeltek, a városvezetés és a szakemberek pedig a konfliktusok megelőzésében keresték a megoldást.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Felrobbant egy tengeri drón pénteken a konstancai kikötőben; a robbanás hangja a környező lakónegyedekben is hallható volt.
Egy 34 éves férfi életét vesztette szombat reggel, miután a hatóságok szerint medvetámadás érte a Szeben megyei Prod település közelében – közölte a Szeben Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU).
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Az illetékesek behívták a Fehér és Hunyad megyei tartalékos katonákat egy egynapos gyakorlatra. A részvétel kötelező.
Az illetékesek behívták a Fehér és Hunyad megyei tartalékos katonákat egy egynapos gyakorlatra. A részvétel kötelező.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.