Lehet, persze. Csak ez pont olyan, mintha azt tagadnánk, amik vagyunk.
Apám 1922-ben született Nagyváradon. Vagyis egy olyan helyen, amelyet úgy kivágtak Magyarországból, ahogy engem a szülész főorvos úr anyám hasából. Császármetszéssel. És ugyanazzal a mozdulattal oda is fércelték egy poszt-trianoni utódállamhoz.
Apámnak nem volt szüksége román igazolványra. Azt már nagyapám kijárta. Ő ugyanis még Nagyváradon született. Vagyis Magyarországon.
Húsz évvel se később viszont ismét fordult a sors kockája és apám az idegennek, elnyomónak és területtolvajnak kikiáltott Magyarország polgáraként vonult be az idegen, elnyomó és területtolvaj hadseregbe. De nem volt szerencséje. Az Úzvölgyében (micsoda véletlen) fülön csípte a felszabadító szovjet üdvhadsereg.
És elhajtották. Előbb gyalog, aztán teherautón, aztán vonaton. Egy elosztótáborba került. Ahol persze frissen, ropogósan fogadták a hírek, hogy innen biza nagyon, de nagyon messze lehet kerülni. És nem biztos, hogy menettérti lesz a jegy. Apám megírta nagyapámnak, mi történt.
Nagyapám kalapgyáros volt. Értett az üzlethez. Meg vívóbajnok. A küzdelemhez is értett. Még párbajozott is Nagyváradon. Vagyis Magyarországon. A családi legendárium szerint egy hölgy becsületén esett apró foltért. És győzött. Szóval gentleman volt. Ilyen tudással és tartással érthető, hogy szót tudott érteni a poszt-trianoni utódállam nagyváradi uraival. (A kommunistákkal már nem tudott szót érteni. Azok nem voltak gentlemanek.) Pedig szinte semmit sem tudott románul. Amikor például Bukarestbe ment a maga edzette vívócsapattal, valaki évődve megkérdezte tőle, mit is fog csinálni, hiszen az Románia, ott mindenki románul beszél. Ezt válaszolta: Egyszerű. Amikor haza akarok jönni, megnézem, mi van felírva a vonatra. És ahol azt látom, koboríre, ott felszállok. Koboríre ezt jelenti: leszállás. Szóval, beszélt a utódállami urakkal, aztán megírta apámnak, tartsa nyitva a szemét, mert az elosztótáborból még haza lehet kerülni. Csak résen kell lenni.
A maga részéről apám nem értett az üzlethez. Viszont jobb vívó volt, mint nagyapám. Jobban értett a küzdelemhez. Résen volt tehát. De ezt a csatát elvesztette. Nem segített se a jó szó, se a jó pénz. Ám akkor befutott egy nyerő tipp. A következőt kellett tenni: amikor megkérdezik tőle, hogy miféle, ne mondja azt, hogy magyar. Mondja azt, hogy román. És máris szállhat fel a vonatra. Ahol azt írja, koboríre. Apám elgondolkodott a dolgon.
Aztán eljött a pillanat. Megkérdezték apámtól, miféle. És lehet, hogy ült benne valaki, aki azt akarta mondani, hogy román. Mert édes az otthon, és nem olyan nehéz kimondani egy árva szócskát. De ezt a csatát megnyerte. Az a másik valaki, aki szintén ott ült benne. Nem mondta ki az árva szócskát. És következett a három és fél éves edzőtábor a dicsőséges Szovjetunióban. Ahol aztán küzdhetett, életre-halálra, például azért, hogy valamivel később én is megszülethessek, a poszt-trianoni utódállamban, persze. És még később megírhassam ezt a történetet. Ugyanott. Trianon 100 éves évfordulóján.
Hogy miért? Mert mindig ez jut eszembe, amikor azt látom, hogy ó, nem kell Trianonról írni. Ó, felejtsük már el a múltat. Ó, Trianon nem is számít. Talán nem is volt. Mert persze, lehet ilyeneket mondani. Csak ez pont olyan, mintha apám akkor, ott, az elosztótáborban kimondta volna azt az árva szócskát. Hogy román.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Földbe állhat a PSD, erre pedig ők is most jönnek rá. Történelmi időket élünk.
Kilép az RMDSZ parlamenti frakciójából Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség elnöke, az alakulat szerint ugyanis kevés kivétellel szinte semmi nem valósult meg a 2024-ben kötött megállapodásból.
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Törvényjavaslatot nyújtott be az RMDSZ, amely szerint a jelenlegi 292 lejes gyermekpénzt 100 lejre csökkentenék, a fennmaradó összeget pedig „jelenléti ösztöndíjként” csak a rendszeresen iskolába járók kapnák meg, további 50 lejjel kiegészítve.
Donald Trump szerint akár hamarosan lehet megoldás az ukrajnai háború lezárására – az amerikai elnök erről egy fehér házi eseményen beszélt, miután bejelentette, hogy hosszan beszélt telefonon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szerdán.
Lakóház gyúlt ki kedd este a csíktaplocai Hársfa utcában.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
Földbe állhat a PSD, erre pedig ők is most jönnek rá. Történelmi időket élünk.
Földbe állhat a PSD, erre pedig ők is most jönnek rá. Történelmi időket élünk.
A szociáldemokraták most épp még több pénzt húznak ki a zsebünkből, hogy megvédjék a voksaikat.
A szociáldemokraták most épp még több pénzt húznak ki a zsebünkből, hogy megvédjék a voksaikat.
„Hééo politikusok! Büdös ganék vagytok mind? Hééo politikusok! Loptok, csaltok, hazudtok!” (Belga)
„Hééo politikusok! Büdös ganék vagytok mind? Hééo politikusok! Loptok, csaltok, hazudtok!” (Belga)
Patkányozik a kormányfő, patkányozik a legutóbbi parlamenti választásokon győztes párt fője, patkányozik egy helyi főnököcske. És persze, patkányozós kommentektől nyüzsög a közösségi média kommentmocsara.
Patkányozik a kormányfő, patkányozik a legutóbbi parlamenti választásokon győztes párt fője, patkányozik egy helyi főnököcske. És persze, patkányozós kommentektől nyüzsög a közösségi média kommentmocsara.
A Fidesz-vereség erdélyi világvége hangulatú megélésének okai nem Magyarországon, hanem itthon keresendők.
A Fidesz-vereség erdélyi világvége hangulatú megélésének okai nem Magyarországon, hanem itthon keresendők.
Tegyük le a fegyvert a lövészárokban és nézzük meg, mit mond a matek, avagy a magyarországi országgyűlési választások eredményei az erdélyi magyar csendes többség szemszögéből.
Tegyük le a fegyvert a lövészárokban és nézzük meg, mit mond a matek, avagy a magyarországi országgyűlési választások eredményei az erdélyi magyar csendes többség szemszögéből.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.