Ohó, ti még nem tudjátok, milyen az élet! Azt hiszitek, hogy. Pedig dehogy. Ti csak éltek bele a vakvilágba. Nagyokat haraptok a rendelt hamburgerekből. De majd meglátjátok. Hogy kicsiket kellett volna harapni. A vajas kenyérből, abból. Nem a hamburgerből. Flancolunk itt a nagy hamburgerekkel, s aztán törik bele a fogunk az életbe, mi?

Ti azt hiszitek, hogy attól, hogy tanultok, még fogtok tudni valamit. Dehogy fogtok. Nem is tanultok ti rendesen. Ezerfelé vagytok szakadva. Hát nem figyeltek oda! Szét vagytok esve az ágyatokon. Az nem tanulás, amit ti műveltek. De nem is tanítanak ma már rendesen. Szórakoztok valami projektekkel, nézitek a filmeket. S azt hisztitek, hogy. Pedig dehogy. Csak álltok majd bánatosan. S néztek szét. Az életben. Ott.

Az élet nem olyan, hogy álldogálunk benne, s nézünk szét!

Az élet, az teljesen más. Az élet, az olyan, hogy ki kell cserélni a villanykörtét. Meg kell szerelni a csapot. Fel kell varrni a gombot. Az élet nem csupa napsütés, az életben folyton pislákol a villanykörte. S akkor mit csinálsz, ha pislákol? Hívod apádat az életben, vagy mi?

Most komolyan, elvégzitek az egyetemet, s sehol semmi. Édesjóistenem, még Markó Béláról sem hallottatok. Hogyhogy ki volt Markó Béla? Nem volt, van, édesjóistenem. Most volt a szülinapja, olvastok ti valamit? Mit olvastok ti, most komolyan? Semmire nem jó, amit olvastok. Szórakoztok állandóan, mintha nem lenne holnap.

De a holnap az nem olyan, hogy szórakozás. Ott kell tudni a választ, ha kérdeznek. Veszteg kell tudni maradni. Ki kell bírni egy háromórás színházi előadást. Órákig kell előszobázni a hivatalban. Meg kell írni egy beadványt. De ti írni sem tudtok. Elvégzitek az egyetemet, s nem írtok, nem olvastok, eszem megáll. Apátok taxizik, hogy kifizesse az egyetemet, s ti két gyével írjátok az egyet. Nem, nincs olyan, hogy elütés. Figyeljetek oda. Tudtok ti még figyelni egyáltalán?

Ha nem figyelsz az életben, neked annyi. Kicsit elengeded magad, s megy el melletted az élet. S akkor nézhetsz szét. A vonat nem vár, helló! Előbb kell kiérni az állomásra. S nem indulás előtt egy órával elkezdeni pakolni. Hívni fogod anyádat az életben, hogy bepakoljon, vagy mi? Anyád öreg lesz, még a zakuszkát sem fogja tudni eltenni. Tudjátok ti egyáltalán, hogy kell eltenni a zakuszkát?

Te, az életben nincsen apád, se anyád, a költő is megmondta.

Nem pont így, de megmondta. Na, melyik költő? Hű, ezt most eltaláltad véletlenül. Na, de az életben csak te vagy s az élet. Olyan, amilyen, de a tiéd. Azt kell szeressed. A te életedet. S nem úgy, hogy ki-be lépünk ide-oda, kapkodunk, meggondoljuk magunkat. Nem. Elkezded, folytatod. Ahogy tudod. Ahogy lehet. Amilyen, olyan, de a tiéd.

Ti csak házasodtok nagy önfeledten, de mit tudtok ti a házasságról? Semmit nem tudtok. Azt hiszitek, kicsit együtt laktok, s már tudtok is valamit a házasságról. De a házasság, az nem olyan. A házasság az más. Nem úgy van, hogy házasodunk össze, s aztán válunk el. A házasság komoly dolog. És hosszú, ki kell tartani. Az élet rövid, de a házasság hosszú, helló! S közben állandóan korán kell kelni. A házasságban nem heverészünk délig! Az már nem is házasság. Mert sok a dolog a házasságban, s idővel még több lesz. Egyik elintéznivalót megoldod, mindjárt ott a másik. S közben fizeted a bankkölcsönt. Beszéled meg, hogy milyen drága a gáz. Ilyen a házasság, hogy a gázról kell beszélni benne. S arról, hogy mit eszünk. Hajad égnek áll, hogy mit egyél már megint a házasságban. De a házasságban azt eszünk, amit főztünk, nincs mese.

Óhohó, hát megcsinálni könnyű! Azt mindenki tudja! De aztán, amikor. Na akkor. A gyermek nem játék. Nem lehet kikapcsolni. Nem lehet felültetni a kanapéra, s ott hagyni. A gyermek, az olyan, hogy soha nem akkor ül a kanapén, amikor akarod. Amikor azt akarod, hogy ott üljön, egy percig nem ül, s később, amikor azt akarod, hogy ne üljön ott, az istennek nem akar megmozdulni. Ilyen a gyermek. A gyermekkel baj van. Főleg akkor. Amikor még a szemetet se viszi ki! Na, akkor majd meglátod. Hogy milyen.

Abbiza. Merazélet. Nemolyan. A zélet, az más.