// 2026. november 17., kedd // Hortenzia, Gergő
Szántai János Szántai János

Mindenszentek, a mélyben, a magasban

// HIRDETÉS

Ünnepeljünk mindazokkal, akik idelent járnak, a felszínen, és akik odafent járnak, a mélyben. Akkor, amikor ideje van az ünnepnek.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2021. november 01., 18:13

Ha jól számolom, 45 éve járok a Házsongárdi temetőbe világításkor. Eleinte csak és kizárólag a tündéri (vagy másvilági, ahogy tetszik) fénybe boruló domboldal kötötte le a figyelmem. Meg az, hogy minden elhelyezett gyertya égjen: ha láttam egy kialudt csonkot, apámtól elkértem a gyufát és addig mesterkedtem, amíg ismét felfénylett a láng. Nem érdekelt a fel-alá hullámzó tömeg, sem a sírok, a saját édesanyámé sem. Igaz, nem tudtam, hogy akkor immár két éve ott feküdt, életben maradt családom nem közölte velem a valót, csak később.

Aztán egyre keményedett a diktatúra, jött az egyre csökkenő gáznyomás, a naponta kétszer folyó csapok, no meg a sötétség, gyakran esténként, hogy értsük is. Ez volt a többé-kevésbé passzív rezisztencia időszaka, tizenéves voltam, el nem maradtam volna a temetőből mindenszentek estéjén. Fényt teremtettünk, nagyon-sokadmagunkkal, suttogva olvastuk fel a síroknál a tiltott és megtűrt verseket.

Összetömörültünk a sírkertben, élők és holtak, hogy szembeforduljunk a szörny-hatalommal.

Egyszer eszünkbe jutott, 1988-at írtunk talán, hogy hej, le kéne menjünk a főtérig, gyújtsunk pár gyertyát Mátyás királynak. Elvégre ő is halott. Megtettük, el is vitt a rendőrség. Kaptam egy nagy pofont ajándékba, ennyivel maradtam. No meg a tehetetlen dühhel.

A kommunista diktatúra elhullása után eljött az oly nagyon vágyott (elképzelt, fantáziált) szabadság évadja. Amikor végre „csupán” ünnepként, közösségi élményként élhettük meg a világítást. Az ember kisétált a lángoló temetőbe, minden lépésnél találkozott valaki baráttal, ismerőssel, beszélgettünk, röviden-hosszan, örültünk az életnek, szomorodtunk a halál fölött, vagyis megérkeztünk a normalitásba, ilyen közhelyszerűen, sablonosan.

Ám ahogy az évek teltek, feltűnt, hogy

a temető-domboldal egyre halványabban fénylik azon a bizonyos mindenszenti estén.

Korábban nem kellett elemlámpa, hogy az ember elkalandozzon a sírok között: a gyertyák mutatták az utat. És adódott a máig is érvényes következtetés: az emberek már nem akkor mentek, mennek világítani, amikor eljön a szent (rituális, hagyományos, megszokott, ahogy tetszik) pillanat. Hanem amikor ráérnek. (És most a pandémiás időszakot zárójelbe teszem, mert ugyan rendkívüli állapot, de nem oka a sötétedésnek.) Nem tudom, máshol miképpen történik, Kolozsváron viszont akkor van a világítás, amikor a polgárok kijutnak a temetőbe: vagyis szinte egy héten keresztül. Értem én, sokan ki-, sokan elvándoroltak a városból, zömük nem hagyott maga mögött mást, mint egy sírt a temetőben. Mások nem vándoroltak se ki, se el, viszont pörög az élet, dolgozni kell, sűrű a program, esünk át a fejünkön, azt sem tudjuk, hányfelé szaladjunk, szakadjunk.

Értek én mindent, ami értésemre adatik. Csak eltöprengek azon, hogy vajon mi lenne, ha teszem azt, a karácsonyt is minden polgár éppen akkor ünnepelné, amikor ráér. Például december helyett márciusban, vagy éppen a nyári szabadságok idején. Érthető lenne ez is, nem? Hiszen mindnyájan ismerjük a karácsonyi lidércnyomást, amikor, ha lehet, még többet dolgozunk, még többet rohangálunk, még több darabra szakadunk, hogy áldott legyen az a nyava… szóval az Ünnep.

Szeretném azt gondolni, hisszük még, hogy

egy közösség (bármilyen legyen is az) ereje nem csak gazdasági potenciáljában, pártos érdekképviseletében,

a különböző helyeken és alkalmakkor elmondott díszbeszédekben stb., hanem ünnepeiben, rítusaiban is rejlik. Ha elfelejtjük, elhagyjuk rítusainkat, akkor… akkor is zajlik az élet, hát persze. Csak éppen gyengülünk, zsugorodunk, jelentéktelenebbé válunk. Míg végül eltűnünk, a legrosszabb esetben.

Idén is kimegyek a Házsongárdi temetőbe mindenszentek estéjén. Gyertyával, szeretettel. És igyekszem hozzátenni egy kis fényt a házsongárdi félhomályhoz. Igyekszem ünnepelni, mindazokkal, akik idelent járnak, a felszínen, és azokkal is, akik odafent járnak, a mélyben. Akkor, amikor ideje van az ünnepnek.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon
Krónika

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon

Van, aki a családját, más a munkahelyét, az egészségét vagy emberi méltóságát veszítette el az alkohol és a kábítószer miatt. A Magyarózdon működő Bonus Pastor Alapítvány terápiás otthonában két évtizede próbálnak új esélyt adni a szenvedélybetegeknek.

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához
Főtér

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához

Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval
Székelyhon

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval

Több milliárd forintnyi készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós országgyűlési képviselő ügyében indított büntetőeljárásban. A pénzt nyolc órán át öt gépi számlálóval számolták meg.

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében
Krónika

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében

Több mint hatmilliárd forintnak megfelelő készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter ellen folytatott büntetőeljárás során.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

// még több főtér.ro
Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS