Kezdjük azzal, hogy én is kolozsvári lakos vagyok és hihetetlen, de így igaz: engem is (meg ismerőseimet, barátaimat is) zavartak már jelenségek a városban – például a platán csipkéspoloska-invázió, a lakónegyedek felett lengedező pataréti bűz (amit a város évtizedek óta nem képes tisztességesen megoldani, és nagyon sok embert érint ilyen-olyan módon), meg a városrendezés eszement ötletei, az állandó földtúrás és útlezárás.

Ezek olyan dolgok, amik adott körülmények között valóban megkeseríthetik egy városi lakos életét, és ezek ellen általában igyekszünk valamilyen közös megoldást találni, párbeszédet folytatni a városvezetéssel – kisebb-nagyobb sikerrel. Inkább kisebbel, mint nagyobbal.

Ugyanis, ha az olyan nagyobb léptékű gondok, mint a szelektív hulladékgyűjtés hiányosságai, a parkolóhelyek és -házak hiánya, a városi körgyűrű szükségessége, a magasan fekvő utcákon jelentkező földcsuszamlás vagy az említett pataréti probléma sem képes megoldódni, akkor mit várjunk olyan abszurd eseteknél, amilyeneken néhányan visítva fönnakadnak. Főleg olyan helyzetekben, amikor napnál is világosabban látszik, hogy olyannyira el vagyunk szakadva a természettől meg a valóságtól, hogy a hétköznapi kellemetlenségek, sőt, teljesen normális jelenségek hangyáiból is elefántot csinálunk.

Arról van szó ugyanis, hogy a sokszor informatív, ám időnként kattintásvadász címekkel operáló, erős érzelmi reakciókra kihegyezett, Reddit-posztokból előszeretettel táplálkozó Știri de Cluj portálon nap mint nap olyan esetekkel találkozhatunk, amik kapcsán nem tudjuk eldönteni, nevessünk vagy sírjunk.

Csak két napi, július 25.-én és 26.-án megjelentetett híreik közül mindjárt 5 darab arról ad számot, hogy Kolozsváron kit mi zavar. Lássuk csak őket sorban, a kontextushoz híven, az első így szól:

Mit talált a „kerti paradicsomban” egy kolozsvári nő egy szupermarketben? A nőt lesokkolta az, amit talált: „Valami folyt belőlük!”

– azt gondolná az ember, hogy legalábbis Csernobilból volt a paradicsom, netán benzin folyt belőle, ráadásul hazudtak neki a paradicsom kertiségét, parasztságát, falusiságát illetően… de nem, a paradicsom semmit nem tett, ami meghazudtolná magát: egyszerűen paradicsom volt, és ami folyt belőle, az kéremszépen a leve. Az a leve, amit mind úgy szeretünk egy darabka finom házikenyérrel feltörölni a lapítóról (nem erdélyiek kedvéért: vágódeszkáról), és amit a késsel olyan nehezen lehet felkapni, hiszen csúszós, picikét zselatinos a magok körül.

Ugyanez a nő felfedezte magának – dobpergés – a tojást! Szegény beleütött egy tojást egy üvegtálba, aztán meglátta, hogy a tojásfehérje is – úristen! – picikét homályos és nem olyan átlátszó, mint az üveg. Attól viszont végleg elképedt, amikor egy aprócska fehér darabka is szembeúszott vele a tojásfehérjében (a köldökzsinór). A nő azt is hozzátette, hogy az egyenként 10-10 darab tojást tartalmazó csomagból mindössze egyet-egyet tartott meg, a többit eldobta, mert büdösek voltak. Ezek után nem vagyunk biztosak benne, hogy mit érthet a tisztes polgárasszony bűz alatt – arról nem is beszélve, hogy a tojástartón egyébként fel szokták tüntetni a termék lejárati idejét.

A tojáshoz tesszük hozzá, hogy volt már itt olyan polgártárs is korábban, akit a kakaskukorékolás zavart (hozzátesszük, városban valóban tiltják a baromfitartást bizonyos körülmények között) és emiatt hívta a rendőrséget, mert nem tudott aludni. Ennek a mintájára jött szembe velünk a hír, miszerint:

Helyi lakos egy előkelő kolozsvári negyedből, akit bosszant a meglazult csatornafedél hangja: „Nem tudunk aludni a zaj miatt”

– olvashatjuk a bombasztikus szalagcímet, és máris elképzeljük, ahogy a tisztes polgár éjszaka forog az ágyában, mert az autók áthajtanak a kanálistetőn, és az mozog. A polgártárs nemcsak a polgármesteri hivatalnál, hanem a vízműveknél is tett panaszt az elmondása szerint „fülsiketítő” zaj miatt. Feltételezzük, hogy ugyanez a polgártárs az Andrei Mureșanu – nem kolozsváriak kedvéért: egy kertvárosi negyed – házai közt a füle botját se mozdítja mondjuk az Untold fesztivál gyengéd, elringató moraja kapcsán. A vízművek ígéretet tettek a kanálisfedél adekvát helyreállítására, ez azonban mindmáig nem következett be. Bár mind szeretnénk, ha az útburkolat utáni munkálatokat tisztességesen fejeznék be, az „add meg uram, de most mindjárt” ritkán működik errefelé.

Fertőző csomópont Kolozsvár egyik elitnegyedében! A szennyvíz minden heves esőzés után visszafolyik: túlcsordul a járdákra, útra, zöldfelületekre 

– adja hírül továbbá a Știri de Cluj, ezúttal a Bună Ziua negyedbeli csatornázási problémákra utalva (nem kolozsváriak kedvéért: egy másik kertvárosi negyed). Bár valóban kellemetlen az, ha az utcára folyik a szennyvíz, és mihamarabb megoldásra szorul, azért eltekintenénk az ilyen megfogalmazásoktól, hogy fertőzési csomópont, vagy hogy mindjárt kitör ott egy fertőző járvány – az ilyenek legtöbbször csak nagyon komoly árvizek esetén következhetnek be. (Attól senki nem kapott szívinfarktust ebben a negyedben érdekes módon, hogy léteznek még falvak Romániában, ahova nincs bevezetve a víz és pottyantós budit használnak az emberek. A fesztiválvécékről meg inkább ne ejtsünk szót.)

A másik kedvencünk a paradicsomos esetet követően az, amikor az emberek találkoznak a természettel, amely nem képes úgy létezni, ahogy ők akarják! Sőt, invazív és hatalomra tör! Például ebben az esetben:

Darazsak terrorizálják egy kolozsvári tömbház lakóit! A rovarok gyerekekre, állatokra és járókelőkre támadtak: „Megcsíptek 2 gyereket és egy kutyát”

– egészen rettenetes annak fényében, hogy amióta ember meg darázs létezik, azóta a darázs néha megcsípi az embert. Sőt, más állatot is megcsíphet! A darázscsípés valóban kellemetlen, fáj, sőt mi több, allergiás tünetet is okozhat. Legyenek szívesek, jelentsék a polgármesteri hivatalnak, hogy szóljanak már a darazsaknak, hogy ne oda építsék meg a fészküket! (Egyébként ilyenkor is van megoldás a díszpolgári hiszti helyett: a lakóközösség nevében egy specializált céget kell hívni, amely eltávolítja a rovarokat.)

Az invazív, allergiát okozó parlagfű jelenléte is eszméletlen felháborodást okozott a kolozsváriak körében: megjelentek a Szamos partján a parlagfüvek és egy méter magasra is képesek voltak megnőni!

Parlagfű a Szamos partján? A kolozsvári városházát sürgős beavatkozásra szólították fel: „Kérem, tegyenek valamit!”

– szól a jajkiáltás az állam óvó keze (füle?) irányába. A Rózsák parkja és a Garibaldi híd közötti zöld területeken, a folyó partján többen is észlelték a súlyos allergiás tüneteket okozó parlagfüvet – amit egyébként valóban ki kell irtani. Arról azonban nem szól a fáma, hogy verjük magunkat a földhöz: „A Szamos folyó partja gyönyörűen parkosított, de egy irtás, fűnyírás, valami? Elvadultnak néz ki és helyenként (remélem, tévedek) mintha parlagfű fejlődne. Kérem, tegyenek valamit, egyik végétől a másikig, főleg, hogy közeleg az Untold fesztivál!” – eddig az volt a baj, hogy a mélyen tisztelt polgármester mindenből betonrengeteget csinál és nincs elég zöldövezet, amikor meg van, akkor gyorsan irtani és nyírni kell mindent! Mert jön az Untold fesztivál! Nem csak a parlagfüvet kell kiirtani, hanem mindent, most azonnal, rövidre! Egy csepp vadon se legyen a városban! Mindmeghalunk! Jön az Untold fesztivál!