A digitalizációért felelős miniszter nemrég arról beszélt, hogy Romániában három éven belül a mesterséges intelligencia fogja átvenni a közalkalmazottak mintegy harmadának feladatait. Az alábbiakban megpróbáltuk elképzelni, hogy is fog ez kinézni a gyakorlatban. Arra jutottunk, hogy a román közszféra túl kemény fa lesz a mesterséges intelligencia fejszéjének.

Reggel nyolc óra a hivatalban. A humán személyzet zöme már álmosan üldögél az asztala előtt, bambán nézi a monitoron a képernyőkímélő unalomig ismert motívumait. A portás hamarosan beengedi az embereket, és akkor megint minden a feje tetejére áll majd. Papírokat akarnak majd, meg igazolásokat azok az emberek, nem hagyják békén szegény humán személyzetet, hogy azok nyugodtan pasziánszozzanak, aknakeresőzzenek, kávézzanak és cigarettázzanak, miközben kibeszélik, hogy ki öltözött aznap a legkurvásabban, ki nem pótolt a közös kávéalapba, kit csalt meg az ura a jelek szerint… Nem, az emberek minderre nem kíváncsiak, csak a hülye papírjaik érdeklik őket. Bele akarják íratni azokba a papírokba, hogy kicsodák ők.

Pedig ilyesmit nem lehet leírni olyan kategóriákkal, mint „neme”, „születési dátuma”, „állampolgársága”.

De nem mindenki van ám így elkenődve a reggeli hivatalban. Elvira, a mesterséges intelligencia a 42-es ghișeuból ma is kitűnő formában van, mint minden nap, amióta 9 hónappal ezelőtt üzembe helyezték. Az éjjel frissítette magát, a hajnali órákban elkészítette a múlt havi kimutatást, az előző nap kiadott igazolásokat elhelyezte a megfelelő virtuális mappákban, így máris készen áll a mai ügyfelek fogadására.

Amióta üzembe helyezték, Elvira az emberek kedvence. Gyorsan kiadja a papírokat, nem akadékoskodik, nincs kávé- meg cigiszünete, és mindig nagyon kedves.

Ám ez már nem mard így sokáig.

Mirela néninek és az évek során gondosan maga köré gyűjtött kis elit csapatának már jó ideje a begyében van az új, gépi munkaerő.

Na persze a régi, jól bevált trükkök itt nem működnek. Elvirát hiába közösítenék ki, néznék levegőnek, miközben a füle hallatára rá vonatkozó sértő megjegyzéseket tesznek, hiába kevernék össze a papírokat az asztalán, amíg ő kimegy a mosdóba (hiszen nem is jár a mosdóba, meg nem is használ papírokat) – szóval hiába próbálnák meg cinkos egyetértésben ellehetetleníteni az itteni munkáját, hogy majd önszántából álljon tovább. Ez nála nem működik.

A mesterséges intelligencia nem mond fel.

Mirela néninek és válogatott kis elit csapatának így új megoldások után kellett néznie. A modern problémák ugyanis modern megoldásokat követelnek.

Nem volt könnyű behálózni Răzvant, a rendszergazdát, de az ajándék csokoládék és kávék, a sok hízelkedő pusmogás végül meghozta a gyümölcsét. Răzvannak vannak olyan rendszergazda ismerősei, akik a magánszférában dolgoznak, így valóban értenek a munkájukhoz. Tőlük szerezte be azokat az alattomos kis vírusokat, amelyek a gonosz terv részeként perceken belül megfertőzik azt a kis tökéletes Elvirát, aki üzembe helyezésétől kezdve folyamatosan a hónap dolgozója volt eddig.

Mirela néni valósággal transzban van már hajnal óta.

Egy órával korábban bejött az irodába, nehogy lemaradjon valamiről. Răzvannal, a rendszergazdával az imént váltottak jelentőségteljes pillantást a folyosón. „Minden a terv szerint halad, Mirela néni, nem kell izgulni” – ezt olvasta ki Mirela néni a Răzvan álmos, de szolgálatkész pillantásából.

Most engedik be az első ügyfeleket. „Állampolgárok… – gondolja megvetően Mirela néni. – Nélkülünk mihez kezdenétek? Csak a mi formanyomtatványaink adnak jogi keretet a létezésetekhez. Ti meg menten faképnél hagytok minket, ha jön a gyors, gépesített ügyintézés, mi? Na majd adok én nektek!”

Mirela néni már jó ideje készül erre a bosszúra.

Nem fogja egykönnyen visszafogadni a kegyeibe, ezeket az úgynevezett állampolgárokat, nem.

A legegyszerűbb papírért is órákig fognak majd sorban állni nála, amíg ő rendszerhibára hivatkozva vígan elpasziánszozgat, meg csetel a szomszédasszonyával a kedvenc sorozatuk aktuális történéseiről…

Ma is a 42-es ablakhoz állnak be a legtöbben, miután az emberek betódulnak nyitás után a hivatalba. Elterjedt már a híre az utóbbi hónapokban, hogy ez az új technológia valóban gyorsabb, mint a Mirela néni fémjelezte régi. Akik már semmiképpen nem férnek oda a 42-es ablak elé, csak azok fordulnak bizalmatlanul az emiatt láthatóan sértődött humán személyzethez.

De ma valami nincs rendben.

Ahelyett, hogy Elvire a tőle megszokott módon, olajozottan bocsátaná ki az újabb és újabb papírokat az elégedett „állampolgároknak”, hibát hibára halmoz, rossz formanyomtatványok potyognak ki egymás után a nyomtatóból, és percenként leáll a rendszer. Ilyen hibakódok jelennek meg egymás után a monitoron: „523 – Önnek meg hol van az okmánybélyege?!”; „411 – Sínes doszár nélkül nem érvényes a pecsét!”; „509 – Random kávé- és cigiszünet.”

Mirela néni újabb jelentőségteljes pillantást vált Răzvannal, a körmönfont rendszergazdával.

Elvirának befellegzett, az emberek lassan feldühödnek, faképnél hagyják, és mézes-mázas mosollyal közelítenek a humán munkaerő jelenlévő képviselői felé. Mirela néni ismét egész csomag kávékat, prémium csokoládékat kap, csak hogy jobban menjen az ügyintézés.

De nem megy jobban az ügyintézés.

Mirela néni elégedetten átveszi az apró figyelmességeket, majd közli, hogy rendszerhiba van, kér még egy kis türelmet. Egész nap mindössze öt embernek adja ki a kívánt papírját, a többieket visszahívja holnapra. Elvégre neki van ideje.

Az órarendet a győztesek írják.

Elvirát nem sokkal később kivonják a forgalomból.

Az illetékes miniszter mentegetőzik egy kört a tévében, hogy ígéretes volt ugyan a program, előre nem látott technikai akadályok miatt most mégis le kell állítani.

Elvira feladatkörét a 42-es ghișeuban Elisabeta asszony, Mirela néni elit csapatának egyik oszlopos tagja veszi át. Hogy új pozícióját megünnepelje,

Elisabeta asszony azonnal elmegy kávészünetre.

Az állampolgárok addig türelmesen várakoznak, hiszen ez a rendszer az ő érdekükben lett kitalálva.