Nehéz megérteni, vagy akár csak felfogni is, hogy mi folyik a bukaresti Szent Pantelimon kórházban.

Már hónapok óta tudni lehet, hogy valami nincs rendben, hiszen egy ott dolgozó asszisztens még tavasszal jelentette a fölötteseinek, hogy

az intenzív osztályon rejtélyes körülmények között halnak meg betegek.

Természetesen a sajtó élénk érdeklődésére sorra elmondta az összes illetékes, hogy mindent megtesznek az esetek kivizsgálása, a dolgok rendbetétele érdekében. Le is zajlott három belső szakmai vizsgálat az intézményben, egyet maga a kórház, egyet az egészségügyi minisztérium, egyet pedig az orvosi kamara kezdeményezett.

Mindhárom azzal a megnyugtató eredménnyel zárult, hogy

a kórházban rendben mennek a dolgok, szakmai szempontból semmiféle mulasztás, rendellenesség nem történt,

meg lehet nyugodni, tovább lehet menni, nincs itt semmi látnivaló.

A bukaresti ügyészég azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és addig vizsgálódott, amíg kiderült, hogy rohadtul nincs rendben semmi abban a kórházban.

Az eset nyomán máris előzetes letartóztatásba helyeztek két orvosnőt, akiket azzal vádoltak meg, hogy előre megfontolt szándékkal drasztikusan lecsökkentették egyes betegek – akiket szerintük már „nem volt célszerű” életben tartani – noradrenalin-adagját,

ezzel gyakorlatilag megölve őket.

Nem sokkal később bejelentették (az ügyészek), hogy az üggyel összefüggésben öt további, a kórházban elhunyt beteg exhumálását kérik, kedden pedig az került nyilvánosságra, hogy az időközben lemondott korábbi vezetők helyére ideiglenesen kinevezett menedzsert már a hivatalba lépésének első napján (hétfőn) arról értesítette az egyik ápoló, hogy a csatlakozóból kihúzva találta az egyik beteg infúziós pumpáját, amely a gyógyszerek megfelelő adagolásáról gondoskodik. Az esetet az új menedzser továbbította az ügyészség felé.

Nehéz lenne a nyomozás jelenlegi állása mellett kitalálni, hogy mi áll ezek mögött a meghökkentő esetek mögött. Ha puszta hanyagságról van szó, már az nagyon rossz, ha pedig ennél is döbbenetesebb a helyzet, ha valóban előre megfontolt módon tettek el láb alól egyes „nem kívánatos” betegeket, az beláthatatlan következményekkel járhat az amúgy is sok sebből vérző romániai egészségügyre nézve.

A koronavírus-járvány óta ugyanis – ahogy ez minden hasonló járvány után megfigyelhető –

világszerte felerősödtek a tudományellenes hangok, elkezdett terjedni egy rakás összeesküvés-elmélet,

amelyek az orvosokat gonosz, eleve rossz szándékú, a „háttérhatalom”, esetleg egyes titkos szervezetek, oligarchák zsebében lévő, azok ördögi terveit végrehajtó droidokként próbálják feltüntetni, és ha mindezt rávetítjük a mi balkáni realitásunkra, ahol a rendszerszintű hibák, az ágazat alulfinanszírozottsága, a korrupció miatt már korábban sem igen hittek az emberek az egészségügyben, akkor beláthatjuk, hogy még veszedelmesebb a probléma.

És akkor még jönnek az ilyen esetek, amelyek sokak szemében automatikusan igazolják a nevetséges összeesküvés-elméleteket,

amelyek szerint az orvosoktól félni kell, mert gonoszak.

A saját családomon volt alkalmam megfigyelni ezt a hatást. Egyik családtagomnak nemrég egészségügyi problémái adódtak, és mivel az orvos nem tudta azonnal megmondani, hogy pontosan mi a páciens baja, hanem további vizsgálatokat kért, majd egy másik orvos egyszerűen „valami gyógyszereket” írt fel (!), ahelyett, hogy „segített volna”, hiszen „ez a dolga”, minden családtagom elkezdte zsigerből szidni az orvosokat és az egészségügyi rendszert.

Azonnal elkezdődött a kovid alatt sajnos már megszokott diskurzus arról, hogy ezek az orvosok „nem tudnak semmit”, „csak találgatnak”, felírják a gyógyszert, „ha kell, ha nem”, de azok „úgysem segítenek”… „Minek is kapják a fizetésüket?”. És így tovább.

A kérdés csak az, hogy hogyan akar bárki is meggyógyulni, ha éppen az orvosokban nem hisz többé.

Mi következik? Visszatérünk a hagyományos gyógyászathoz, elővesszük a jó öreg gyógyteákat, a ráolvasást, elmegyünk az ortodox pópához, hogy némi pénzért űzze ki belőlünk az ördögöt? Esetleg teljesen elmerülünk az új keletű keleti divatspiritualitásban, a csakráktól, a feng shuitól várva az örök életet?

Nehéz lenne most megmondani, hogy mi következik. Mint ahogy azt is nehéz lenne megmondani, hogy mi az isten folyik a Szent Pantelimon kórházban.

De ezt az esetet alaposan ki kell vizsgálni, és talán ennek kapcsán nem ártana végre nyilvánosan elbeszélgetni azokról a rendszerszintű problémákról is, amelyek idáig vezettek, vagy amelyek korábban a Colectiv-tragédia utáni gyalázatos eseményekhez vezettek, amikor kiderült, hogy a román egészségügy egyszerűen nincs felkészülve az életveszélyes égési sérüléseket szenvedett páciensek kezelésére.

Mert ilyeneknek nem lenne szabad többé megtörténniük…