Megváltozik a balladai román táj egyik archetipikus eleme? Ázsiai pásztorok őrzik a juhnyájat
Vagy pontosabban: őriznék, ha minden úgy menne, mint a karikacsapás. De nem úgy megy.
Mekkorát robbant pár évvel ezelőtt a ditrói pék-ügy: tudják, Srí Lanka-i pékek érkeztek Gyergyóditróba, mert nem volt helyi munkaerő, aztán kitört a rasszistaként (is) elhíresült botrány. Még erdélyinek szánt film is készült belőle, amelyről itt írtunk.
De nem csak Erdélyre jellemző a helyzet. Mert nem csak Erdélyben fogy a munkaerő. Bajban vannak pár éve a romániai juhgazdák is, például Moldvában. Ki hitte volna, hogy eljön a nap, amikor a Miorița (Bárányka, a román nép egyik archetipikus és ikonikus balladája, itt olvasható magyar nyelven) hazájában lámpással sem lehet pásztort találni? Az okok sajnos ezúttal is véresen egyszerűek. Egy botoșani-i juhgazda elmondta:
jelen pillanatban felére csökkent a munkára kapható juhászok száma a megyében.
Pedig az egy főre eső költségek (munkabér, szállás, étkeztetés, cigaretta) havi 5000 lejre rúgnak. A fiatal juhászok veszik a subát, botot és irány a Nyugat. Ott sokkal jobb a bérezés, meg a munkaviszonyok is, mondják. És akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy például egy Piatra Neamț-i juhgazda szerződést kötött négy bangladesi juhásszal.
Na de kanyarodjunk vissza egy picit Dél-Erdélybe. Sokan találkozhattak már Románia egyik leghíresebb juhgazdájával, Csobán Ghițával (Ghiță Ciobanu, civil neve Gheorghe Dănulețiu), mégpedig
" target="_blank" rel="noopener">Vodafone-reklámokban. No, hát ez a sztárgazda kerek perec kijelenti:
Ez rasszizmus? Nem. Tény. (Ahogy az is tény, hogy a hegyoldal nem valami légkondicionált multinacionális iroda.) Amit Dănulețiu úr egy eklatáns példával támaszt alá: egy bihari juhgazda mesélte neki, hogy ő bizony
a Google-fordító segítségével próbált meg szót érteni a vendégmunkás juhásszal, de nem ment sehogy se.
Így nem lehet dolgozni. De más érve is van: az ázsiai juhászok egyszerűen nem bírják szusszal a hazai körülmények közt.
Igaz, a hazai juhászokkal is baj van. Aki bírja, fut neki a határnak. Aki meg itthon marad, vagy nem bírja, vagy nem ért hozzá. És így se lehet dolgozni, hiába ad a gazda 3000 lejes fizetést a juhásznak (plusz étkezés plusz cigaretta). Dănulețiu úr szerint aki itthon maradt, az már nem profi juhász. Olyan emberek, akik csinálják, amit mondanak nekik. És ha nem mondanak nekik semmit, hát ledőlnek a fűbe, mint a híres tájfotókon, -képeken látható pásztorok. Csak így nincs értelme juhot tenyészteni.
Mégis, könnyen elképzelhető, hogy az archaikus és ikonikus báránykás román népballada vonatkozó sorait átírja a valóság, minden nehézség ellenére. Ilyen volt a három csobán leírása:
„Az egyik moldvai,
A másik magyari,
A harmadik vráncsai.”
És ilyen lehet:
„Az egyik moldvai,
A másik ázsiai,
A harmadik vráncsai.”
Persze kérdés, hogy ez-e a jó megoldás.
Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?
Szántai János
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Kit szoptat az anyaország a hon kebeléből, és kit máshonnan?
Varga László Edgár
Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.
Ha már a különnyugdíjukat megnyirbálták, a bírák és ügyészek kibuliztak fejenként 60 ezer euró potyát
Varga László Edgár
A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…
Gyerekcsínyek versus jogi ügyek: áldozatokból elkövetők, manipuláltakból drogdílerek az iskolában. Mit tehetünk?
Sánta Miriám
A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban arról beszélt jogász és pszichológus, hogy szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekünk ne váljon áldozatból elkövetővé.
