Elevenen él még az emlékezetünkben az a májusvégi nap, amikor Liviu Dragneát sikerült végre elítélni, és egy elterelő hadműveletnek bizonyult, kabaréba illő autós üldözés izgalma után a jármű– mármint az, amelyikben Dragnea ült, nem az, amit a fővárosi média hajkurászott hasztalan – begördült a rahovai börtön kapuján.
Azt a laza csuklómozdulatot sem felejtjük el, amivel egy tüntető egy tekercs WC-papírt dobott az autó után, arra az esetre, ha Dragneának nem jutott volna eszébe bepakolni a hasznos fogyóeszközt a nagy kapkodásban. A jelenetben benne volt minden, amit a fél ország érzett abban a pillanatban. Aznap este sokan ünnepeltek, sőt, még pezsgőt is bontottak annak örömére, hogy egy bűnözővel kevesebb szennyezi a közéletet.
Olvasson még:
Minden csoda három napig tart. Eltelt közel fél év, nincs minek túlságosan örülni azóta sem. Visszagondolva arra a – talán naivitásból fakadó – eufóriára, meglehetősen irritáló azt látni: egy politikus akkor is különleges elbánásban részesítendő személynek számít, ha történetesen egy börtön vendégszeretetét élvezi. Úgy tűnik, egyszerűen nincs az a körülmény, ami egy jogerősen elítélt, korábban jelentős befolyással bíró politikust hétköznapi emberré tegyen a rácsok mögött.
Nem hisszük, hogy Dragneának túl könnyű dolga lenne a börtönben. Mégis túlzásnak tartjuk, hogy a szabályokat felrúgva egy napra kiengedték a börtönből. Ennek kapcsán több kérdés is felmerül. Mivel sikerült meggyőzni a börtön igazgatóságát, hogy második kérelmét jóváhagyják? Miért engedték ki éppen aznap, amikor megjelent a hír, hogy esetleg jövő héten kiengedhetik? Mi indokolta az egynapos eltávozást, tekintettel arra, hogy más elítéltet legfeljebb egy év börtön után engednek ki? Milyen egyéb VIP-es megkülönböztetésben van része a börtönben?
És a legfontosabb: miért nem érvényes a PSD volt elnökére az a szabály, mely tiltja a büntetőeljárás alatt álló, más ügyben elítélt börtönlakók kiengedését?
Mindössze ennyi kérdésünk lenne.
You must be logged in to post a comment.