El-elborzadva gondozd erdélyi magyar humánértelmiségidet, és amikor csak lehet, fejezd ki, hogy úristen, még egy humánértelmiségi.
Mindig kételkedj annak értékében, amit csinál. Ha tanár vagy, különösen, ha reálszakos, már a középiskolában éreztesd vele, hogy hol a helye. Hátul a helye. Hasonlítgasd a reálosokkal, mondd el neki, hogy elméje gyengébb, ez természetes, hisz humános ő. Viccesen jegyezd meg, hogy nem baj, úgyis mindegy már, ha így esett, hogy humán, szülni fog, kapálni fog úgyis, kamiont vezetni. (Miután belengetted a szülést, mint holmi jövőbeni rettenetet, kérd majd számon tőle a minél több gyermeket. Akkor már beszélj elérzékenyülten az anyaság csodájáról stb.) Ne feccolj különösebb energiákat az oktatásába. Csak felszínesen, elég az neki.
Ha szülő vagy, időben riadj leendő humánértelmiségidtől – mint látni fogjuk, okod lehet rá. Próbálj meg mindent, különórát, rábeszélést, veszekedést, imát, ráolvasást, hogy ne legyen humán. A jövője a tét. Aki olyan (hogy humán), milyen jövője van annak, milyen? Hisz jelene sincs neki. Már a jelenben tudja, hogy ő olyan.
A biztos vég kezdete. Magyartanár, jaj, jaj. (Rémület, nevetség, tanár. Beszélj elnéző lekicsinyléssel mindenről, ami tanár. Az az öltözködés! Az a fizetés! Megfeneklett élet! Beszűkülés! Tanár.)
Amikor egy felnőtt humánértelmiségivel találkozol – mert felnőnek aztán ezek gyorsan –, és megkérdezed, mivel foglalkozik, reagálj úgy: ó (röviden, fojtottan). Vagy úgy, hogy: á (kis á-val, félrenézve). Vagy úgy, hogy: Értem (sajnálkozva). Vagy úgy, hogy: Tényleg? (Mintha azt mondanád: édesjóistenem.) Vagy úgy, hogy: és abból meg lehet élni? Ezután kezdeményezz vele olyan beszélgetést, hogy minél gyakrabban kényszerüljön mentegetőzésre. Azért, ahogy él. Azért, amit gondol. Azért, amit dolgozik. Azért, amit alkot. Közben nevessetek közösen nagyokat. Az ő rovására. Olyan kis viccesek tudnak lenni ezek a humánok, amikor a botladozásaikról beszélnek, humoruk az van, meg kell adni. Szórakoztató velük lenni azért.
A munkájára ugyan lépten-nyomon szükséged lesz – valamit mindig meg kell írni, el kell mondani, meg kell szerkeszteni, el kell olvasni, valakivel beszélgetni, valakit képezni, valamiről beszélni kell –, de anyagilag ne vagy alig támogasd. Minél alulfizetettebb, annál kiszolgáltatottabb, irányíthatóbb. Még csak az kellene, hogy elszabaduljanak ezek a humánok, elég nekik a Facebook dühöngőnek. Különben is, mit fizetnél meg? Csak szórakozgat. Írogat. Olvasgat. Szerepelget. Előadgat. Beszélget(get). Ezt szereti, hát nem? Hivatása ez, hát nem? Ráadásul erdélyiként, Erdélyben. Ez a dolga neki, sőt, küldetése! Ennek a kicsike kis hértelmiséginek (rövidítsünk most már). Ez itt a hagyomány. Rajta áll vagy bukik a kultúra, ha nem teszi a dolgát, ki fogunk halni.
Nagy érzései vannak belülről a hértelmiséginek, talán az a sok felesleges olvasás teszi, erre mindig lehet apellálni – és hát nem is szokott ő pénzhez. Tart egy képzést a kis hértelmiségi, kap érte egy (olcsóbb) bort. Szakértőként előad, kifizetik raktáron maradt könyvekkel, reklámtárgyakkal. (Ha egyáltalán.) De hát inni is szeret, olvasni is, hát nem? És támogatja szervezetet, a rendezvényt, a hivatalt, szervezőket, s így a népet, a jövőt, hát nem? Cipeli hazafelé a filigrán hértelmiségi nő a kiszuperált könyvcsomagot, és azon gondolkodik, hogy fizethette volna-e így ki az esemény előtt a fodrászt, ezzel a szép, nagy, érdektelen könyvcsomaggal? Mondhatta volna-e neki, hogy most ennyije van, de egyébként nagyon köszöni a csodás frizurát, az erdélyi magyarság lett közvetve támogatva vele? Hogy kacagott volna a fodrász, kezében fenyegetőleg az ő mérhetetlen ollójával!
Tudja, milyen, együtt fog érezni. Ezek olyan kis érzők folyton. Soha ne ajánlj fel neki honoráriumot, amikor a(z egyébként rá alapozó) rendezvényedre meghívod. Általában nem fogja kérni előre, ilyen kis naiv, bizakodó, tudod. Ha utólag tapintatosan rákérdez, próbáld elodázni a témát. Ha kitartó, a kis telhetetlenje, fizesd ki aprópénzzel, de úgy, hogy közben érezze ezt különös kegynek, nagylelkű gesztusnak. Ködösen, de sokszor beszélj a költségvetés korlátairól, melyeken te most épp kihajolsz.
Mindezekre alapozva fesztiválokat, táborokat lehet szervezni, de akár televízióadót is lehet működtetni, az erdmagyar hértelmiségi, ez az olcsó kulturális idénymunkás elviszi majd a hátán az egészet. Ingyen, vagy majdnem. Hogy mennyire szükséges egy (sok) fesztivál, egy (sok) tábor a magyarság feltétlen túléléséhez, amiért a hértelmiségi szívvel-lélekkel munkálkodni hivatott? Ez nézőpont kérdése. Kell nekünk, vagy nem kell nekünk a tábor, a fesztivál? Kell, naugye, persze, hogy kell.
Hosszan készül a kismagyar hértelmiségi, rámegy egypár munkanapja az eseményre, hisz roppant erős a nyilvánosság nyomása manapság, nagyon kell igyekezni (öltözködés! fodrász! és a szavak!), s aztán jól elbeszélget a meghívottal, egy nagymagyar hértelmiségivel ingyen vagy majdnem ingyen. A nagymagyar sokba kerül úgyis. A kismagyar meg örüljön, hogy. Te. Egyáltalán, őt. Megtisztelő, hogyteőt, mondja is mindig. Olyan kis alázatosak tudnak lenni ezek a humánok. Persze, mint láthattad, tenni kell érte.
Beszélj velük felülről, így eléggé visszatarthatók a növekedésben. Ha úgy érzed, nem megy, állj fel valami magaslatra, lépcsőre, színpadra, sámlira: megéri. Ha ők vannak lenn, olyan kis elesettek, szinte szégyellik, hogy léteznek. Kiegyensúlyozottan gazdálkodj velük, de használat közben csavard ki őket alaposan. A jó sokszor kicsavart hértelmiségi később ledarálható, Erdély szikkadó szellemi talaján trágyaként használható. Igaz, ekkor már soványka termés nyerhető ki belőle – vesd inkább a mókusok elé.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Pénteki ülésén a kormány megvitatta és jóváhagyta a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet – számolt be a Facebook-oldalán a pénzügyminiszter.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Darvas-Kozma Józsefet, a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia plébánosát megerősítette hivatalában a gyulafehérvári főegyházmegye, Böjte Csaba atyát pedig csíksomlyói lelkésszé nevezte ki. Idén négy új papot fognak felszentelni.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Két autó ütközött Fenyéden vasárnap délután. A balesetben hárman sérültek meg, egyiküket helikopterrel szállították el a marosvásárhelyi kórházba.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.