A marosszentimrei templom árnyéka
A felújított dél-erdélyi református templom szépséges-szomorú színtere mindannak, amitől őrizzen minket az Isten.
Az idei Református Egység Napján kereken tíz dél-erdélyi református templom felújításáért mondtak hálaimát egy időben. Tessék: Algyógy, Kéménd, Szászváros (Hunyad megye), illetve Alvinc, Boroskrakkó-Magyarigen, Csombord, Gyulafehérvár, Magyarlapád, Székelykocsárd és Marosszentimre (Fehér megye). Az utóbbi években többször is jártam Dél-Erdélyben, írtam is róla: az elmúlás vakolata pergett szinte mindenfelé, már ami minket, magyarokat illet. Ehhez képest hatalmas dolog, hogy
a fent felsorolt tíz templomot a magyar (nem a román) kormány támogatásával sikerült felújítani.
Gondoltam, elmegyek az egyik helyszínre: no de melyiket válasszam a tíz közül? Töprengtem egy ideig, végül az irodalmi többletsúly Marosszentimre felé billentette a mérleg nyelvét. Ha tetszik, ebben a templomban „zajlik” a magyar irodalom egyik legszebb (és legszomorúbb) verse: Jékely Zoltán A marosszentimrei templomban című poémájáról van szó.
Kolozsvárról könnyen eljut az ember Marosszentimrére, ha van autója: valahogy felkecmereg az autópályára és onnan meg sem áll a megfelelő letérőig, ahonnan alig pár falu választja el a célponttól. Áthaladtunk Gáldtőn, ahol egy szabványjátszótér előterében ott áll Samoilă Mârza szobra: a nagy egyesülés hivatalos fotográfusa a falu jeles szülöttje. Aztán begurultunk Marosszentimrére. A falu neve románul Sântimbru, ami torz tükörfordításban szent bélyeget jelent. A poszt-trianoni idők település-névadóit ez esetben sem zavarta az enyhén nevetséges áthallás, bár nem is igen zavarhatta őket, hiszen kevéssé valószínű, hogy tudtak magyarul.
A két szomszéd templom: a református meg az ortodox.
Megálltunk a templomdomb tövében. Az első dolog, ami szembe tűnt: a jobb oldalon ott az immár felújított református templom, a bal oldalon pedig az ortodox Isten háza. Ha bárki marslakó erre járna (és ismerné a megfelelő szavakat), elégedetten bólintana:
milyen szépen, békésen, egyetértésben élnek egymás mellett ezek a felekezetek.
Felballagtam a dombra, körbejártam a templomot. Valóban szép lett. Kívül-belül. Nincs az az Isten, aki ne érezné jól magát itt. Eszembe jutott a Jékely-vers kezdősora: Fejünkre por hull, régi vakolat… 1936-ban valószínűleg így nézett ki a valóság. De még pár éve is. Ma viszont mindez már a befejezett múlté: a kisebb seregnyi szakember az erdélyi templomépítészet igazi gyöngyszemévé változtatta az omladozó templomot.
Érkezik a hangszer is...
Hamarosan érkezni kezdtek az ünnepélyes esemény résztvevői: püspök, esperesek, plébánosok, politikusok, Fehér megye prefektusa, a helybeli polgármester, nagyenyedi diákok, no és egy busznyi hívő. A templom árnyékos oldalán sátrakat állítottak fel, alattuk asztalok, padok. Az egyik fa tövében hatalmas bográcsban pörkölt rotyogott, isteni illat lengte körül a templomot. Az étket, tüzet őrző hegynyi emberről kiderült, nem valami mesterséf, hanem Enyedszentkirály nyugalmazott papja. Gyulafehérvárról egy vonósnégyes érkezett, meg egy pánsípművész. Akkora lett a tömeg, hogy az emberek gyakorlatilag nem fértek be a templomba.
Megálltam a bejáratnál: tényleg felemelő volt. Egészen addig a pillanatig, amíg elhangzott a következő mondat (rész): „… a templom, amelyben itt vannak a hívek.” Belém hasított a Jékely-sorpár: Tízen vagyunk; ez a gyülekezet, a tizenegyedik maga a pap… Kifordultam a templomból, nekidőltem a befalazott, román stílusú öreg kőkapunak. A vers idézte tizenegy ember (no meg a Jóisten, aki tizenkettedikként megjelenik a szövegben) közül jó páran (esetleg mind) ott éltek Marosszentimrén. 1936-ban.
Most viszont egyetlen magyar hívő sincs a faluban: se református, se katolikus, se semmilyen.
Ha nem lett volna az a busznyi hívő, nemigen lett volna kihez szólni. Az egyetlen helybeli felszólaló a román (szociáldemokrata) polgármester volt.
Kis túlzással: egy tűt nem lehetne leejteni...
Álltam a templom árnyékában: kísértetek vagyunk egy kísértettemplomban.
A fal közelében silbakoló régi sírkövek, no meg Bethlen Lajos gróf és neje, Wesselényi Anna sírja odabent a templomtérben, nos, ők bizonyos értelemben valóságosabbak, mint mi, akik ezen a szent napon itt összegyűltünk. Ők azok, akik Jékelynél velünk dalolnak a padló alatt, akiket kiirtott az idő gazul.
A közelemben helybelinek tűnő polgár ácsorgott, románul beszélgettek, autópályáról, munkalehetőségről. Köszöntem s megkérdeztem, hogy tetszik nekik a felújított templom. Egyikük (később kiderült, szentimrei lakos) lelkendezni kezdett: csodálatos! Ilyen remek munkát ő rég nem látott. Szólni akartam, de folytatta: igen, hát ilyenek a magyarok. Odafigyelnek a javaikra. Bezzeg az ortodoxok – ujjával a háta mögött gömbölyödő hagymakupola felé bökött – na, hát őket nem érdekli. Maholnap ki lehet nézni a fal repedésein át. És mit tesznek? Semmit. Megkérdeztem tőle, mondja meg őszintén, mi a jobb:
ha van egy repedezett templom tele hívekkel, vagy egy csodaszép istenháza, ahova a madár se jár.
A fejét ingatta. Nem kellett oda szó. Értettük egymást.
A helyreállított szószék.
Közben végére járt az ünnep, az emberek a sátrak árnyékába vonultak, terült-terült a sok asztalka, került mellé víz is, bor is. Szó szót követett: hallottam, hogy odabent letolták a primárt (értsd: polgármestert). Mert beszélni szépen beszélt, de arról hallgatott, hogy közben elintézte: a református sírkert átkerült az egyház tulajdonából a polgármesteri hivataléba. Természetesen perre mennek a felek. Na igen, jobban jártam volna, ha marslakó lennék és nem ismerném a megfelelő szavakat. De végeredményben kinek is kellene az a telek? Hát hírmondónak sem akad magyar a faluban.
Leültem egy idős házaspár mellé. Enyedi polgárok: elmesélték az életüket, boldogsággal, bajjal, ahogy jött. Kedélyesen egymás szavába vágtak, javítgatták egymás vélt vagy valós felejtéseit: nem injekció volt az, tabletta, dehogy volt az injekció! A hölgy sok éven át dolgozott a Marosszentimre határában levő tyúkfarmon. Mesélte, eleinte még köszöngetett jobbra-balra, mikor ingázóként végigment a falun. Aztán egyre kevesebbet, egyre ritkábban. Mármint magyarul. De a templom, az nagyon szép. Vissza fog járni ide, mesélte. Miért, kérdeztem, és bevallom, valami közhelyre vártam. Hogy ez egy emlékhely, egy siratófal, ide jövünk gyászolni magunkat, emlékezni a dicső múltra…
A befalazott kapu: ez is egy jelkép.
Ami következett, minden volt, csak közhely nem: hát hogyne jönnék vissza, mondta.
Imádkozni: őrizzen meg az Isten attól, hogy ide jussunk.
Ilyen egyszerűen. És bizony, igaza van a hölgynek: a marosszentimrei templom üres héjként éppolyan fontos, mintha tele lenne hívekkel (ha már így alakult a történelem). Kísértet-valójában ránk veti árnyékát, figyelmeztet(het) bennünket: az Isten őrizzen attól, hogy oda jussunk. És most, hogy felújították, még hosszú időn át állhat ott, tornya égnek meredő ujj. A többi rajtunk, megmaradtakon múlik. Például hogyan imádkozunk. És megtesszük-e egyáltalán. Aztán hogyan cselekszünk. És cselekszünk-e egyáltalán.
Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?
Szántai János
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Mi lesz veled, turkáló? Avagy mit okozna a túlszabályozás a second hand szektorban…
Sánta Miriám
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
„Gyönyörű hely, csak nem rock and rollnak való!”
Sólyom István
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Egeresi anzix: részeg sírkövek, betonnádas, legionárius mecénások
Szántai János
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Amikor a magyarok pontosan azt kapták büntetésül, amit a románok jutalmul – semmit
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Tragikus körülmények között elhunyt az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke
Tragikus hirtelenséggel meghalt Takács Csaba, az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke. A gyászhírt Kelemen Hunor szövetségi elnök tette közzé közösségi oldalán.
Mise közben verekedett össze két ortodox pap – hétfői hírek
Grindeanu egyértelművé tette, nincs semmilyen politikai együttműködés az AUR-ral a bizalmatlansági indítványuk után. Vadonatúj vonatok álldogálnak egy bukaresti állomáson, mert nem tudjuk őket üzembe helyezni.
Vizsgálja az ügyészség a sürgősségiről hazaküldött, majd otthon meghalt páciens ügyét
Egy beteg halálát vizsgálja az ügyészség, aki áprilisban került a brassói kórház sürgősségi osztályára, ahol kezelést írtak fel neki, majd hazaengedték. Röviddel ezután otthon meghalt.
Tisztázta a rendőrség Takács Csaba halálának okát
A korábbi RMDSZ‑vezető a fűnyíró kését próbálta megélezni, amikor a gép rázuhant.
Hídfőnek ütközött egy autó Gyergyószentmiklóson
Hídfőnek ütközött egy autó Gyergyószentmiklóson, a város Gyergyószárhegy felőli kijáratánál. A balesetben két személy megsérült, egyikük a roncsok közé szorult.
Mit tanulhatunk a híresen jól működő északi városoktól, és mit kellene inkább testre szabni?
A helyi igényekre szabott városrendezés és -fejlesztés többre visz, de van még mit tanulnunk Helsinkitől, Koppenhágától vagy Stockholmtól. A fenntarthatóságnak és zöldváros-koncepciónak történelmi és földrajzi okai vannak.
Mit tanulhatunk a híresen jól működő északi városoktól, és mit kellene inkább testre szabni?
A helyi igényekre szabott városrendezés és -fejlesztés többre visz, de van még mit tanulnunk Helsinkitől, Koppenhágától vagy Stockholmtól. A fenntarthatóságnak és zöldváros-koncepciónak történelmi és földrajzi okai vannak.
Amikor a magyarok pontosan azt kapták büntetésül, amit a románok jutalmul – semmit
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Amikor a magyarok pontosan azt kapták büntetésül, amit a románok jutalmul – semmit
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Merre tovább, Azomureș? – Erdély híres-hírhedt műtrágyagyára vízválasztó előtt áll
Lehet-e elfogadható megoldást találni a kombinát megmentésére, vagy ideje elengedni minden bajával együtt?
Merre tovább, Azomureș? – Erdély híres-hírhedt műtrágyagyára vízválasztó előtt áll
Lehet-e elfogadható megoldást találni a kombinát megmentésére, vagy ideje elengedni minden bajával együtt?
Egy bukaresti panelrengetegben a semmiből bukkant elő egy magányos járdasziget
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Egy bukaresti panelrengetegben a semmiből bukkant elő egy magányos járdasziget
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Egeresi anzix: részeg sírkövek, betonnádas, legionárius mecénások
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Egeresi anzix: részeg sírkövek, betonnádas, legionárius mecénások
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
„Gyönyörű hely, csak nem rock and rollnak való!”
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
„Gyönyörű hely, csak nem rock and rollnak való!”
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Mi marad a román gazdaságnak, ha már a saját autóját is végképp elveszíti?
Azt a Daciát, amely már 1999 óta nem a sajátja, hanem a Renault-csoporté, amely egyre inkább külföldi gyártósorokban gondolkodik.
Mi marad a román gazdaságnak, ha már a saját autóját is végképp elveszíti?
Azt a Daciát, amely már 1999 óta nem a sajátja, hanem a Renault-csoporté, amely egyre inkább külföldi gyártósorokban gondolkodik.
Felejtsük már el a 18. századi erdélyi románok totális elnyomásának mítoszát
Az áldozatszerepet felnagyító narratíva elfedi azt a tényt, hogy a román társadalom nem monokróm jobbágytömeg volt, hanem egy dinamikusan rétegződő, felemelkedő közösség. MCC történész-kerekasztal 5.0.
Felejtsük már el a 18. századi erdélyi románok totális elnyomásának mítoszát
Az áldozatszerepet felnagyító narratíva elfedi azt a tényt, hogy a román társadalom nem monokróm jobbágytömeg volt, hanem egy dinamikusan rétegződő, felemelkedő közösség. MCC történész-kerekasztal 5.0.
Románia nem csak a tartalom nélküli formák országa – az adóhivatal honlapja a forma nélküli tartalom példája
Egy kolozsvári számtech-vállalkozó összedobott egy használható felületet az ANAF honlapjához. Úgy ugrottak rá az illetékesek, mintha a kereket találta volna fel.
Románia nem csak a tartalom nélküli formák országa – az adóhivatal honlapja a forma nélküli tartalom példája
Egy kolozsvári számtech-vállalkozó összedobott egy használható felületet az ANAF honlapjához. Úgy ugrottak rá az illetékesek, mintha a kereket találta volna fel.
Ha már a különnyugdíjukat megnyirbálták, a bírák és ügyészek kibuliztak fejenként 60 ezer euró potyát
A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…
Ha már a különnyugdíjukat megnyirbálták, a bírák és ügyészek kibuliztak fejenként 60 ezer euró potyát
A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…
Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?
Szántai János
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Mi lesz veled, turkáló? Avagy mit okozna a túlszabályozás a second hand szektorban…
Sánta Miriám
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
„Gyönyörű hely, csak nem rock and rollnak való!”
Sólyom István
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Egeresi anzix: részeg sírkövek, betonnádas, legionárius mecénások
Szántai János
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
