Több millió kiváló autóvezető országában élünk szerencsére, nem is lehet megérteni, honnan az a sok baleset, koccanás. Az utak a hibásak csakis, mint a fociban a bíró.
Közlekedne a jó romániai sofőr az utakon, de nincsenek utak, vagy ha vannak netán, tele vannak autóval. Ott az a sok autó és az a kevés út, egyáltalán nem fair, hogy osztozni kell: egy autó, egy út, úgy lenne az ideális a jó romániai sofőrnek, erre fel – mint a fociban, ahol egy labda jut annak a sok játékosnak, és közben olyan sok a szabály – mindenki ott tolong azon a kevéske aszfalton, s nem lehet haladni.
A haladás igen fontos a romániai közlekedésben, bizonyára történelmi okokból, végül is tájainkon majd ötven évig az élet meghatározó része volt a fogalom: igaz, akkoriban még gyalogosan, vagy zsúfolt buszok küszöbén lógva jutottak el az emberek a gyárak Haladás nevű szekcióiba, hogy fogadjanak kártyázás közben kedvenc, Haladás nevű sportklubjuk eredményeire, esetleg pannókra véssék fel a szót országépítés közben. S minthogy már akkor is mindenki úgy haladt, ahogy tudott, az eljárás remekül áthagyományozódott az élet megannyi területére, így például az autós közlekedésre. Az tehát a jó sofőr Romániában, aki halad. Ahogy tud. És hát mifelénk ki mint tud, úgy halad. Mert haladni kell, de nem nagyon lehet – sokan egy egész életet elbíbelődünk ebben a küzdelemben, no, és közben közlekedünk. Hasonlóképpen.
S e körülmények közt
Természetszerűleg egy hímnemű autóvezető mindig jobb autóvezető egy nőneműnél, de hát ezzel mindenki tisztában van. Egy férfi kérem, mint harcmezőn cirkál az utakon, jelentőségteljesen, kihegyezett idegvégződésekkel, feszülő szüggyel, és igyekszik megnyerni a csatát. Igaz, többnyire egyedül csatázik, de a cél magasztos: jobban, gyorsabban, ügyesebben. A férfi, ha sofőr: leginkább vezet. A nő, ha sofőr: leginkább közlekedik. És talán azt is kijelenthetjük: gyakran a férfi akkor is vezet, ha a nő ül a volánnál. Ilyenkor nagyon nehéz a férfinak. Mert ő máskor váltana sávot. Gyorsabban hajtana, pusztán csak azért, hogy ne akadályozza a forgalmat. Ugyanezért közelebb menne az előtte levő autóhoz, és sokkal később kapcsolná be az irányjelzőt. Arról nem is beszélve, hogy ennél a sebességnél már rég felkapcsolt volna ötösbe, és abszolút nem ott parkolta volna le az autót. Pláne nem úgy. Mindenki tudja tehát, hogy
– itt van ez a szép honi táj, lehetne nézni önfeledten, de vezetni és pláne parkolni kell benne állandóan. (A romániai autóvezetőnek egyébként, lett légyen hím- vagy nőnemű, mindig van egy ismerőse, aki nem úgy és nem oda parkolt volna, mert tud egy jobb helyet. És ezt közli is.)
Tájainkon a jó autóvezetés elsőrendű kerete nem a gonosz szabályok betartása, amelyeket elszállt, életidegen nyugatiak találtak ki (mint a focit, ugye, jellemző), hanem éppen (ez szintén a Haladás-kor öröksége lehet némiképp, de hát törékeny és érzékeny a néplélek is, ugye) a fölösleges korlátozások kicselezése. Legalább egy kicsit. Illetve amennyire csak lehet. Azt is tudni kell, hogy a legtöbb romániai sofőr jobb sofőr a többi romániai sofőrnél. Ahogy a jó romániai sofőr – aki olykor nő is lehet azért – kigurul az útra, egyből megy is fel benne a pumpa, mert
lépten-nyomon megáll mindenféle képzelt akadályok miatt vagy különböző táblák okán.
Márpedig a jó romániai autós a gördülékeny vezetés híve, és nem szeret várni, mert ha várni akarna, busszal menne vagy vonattal, hát nem? De hát különben is, csak a frájerek tömegközlekednek Romániában, aki vitte valamire, az autóba ül a sarki boltig is ma már.
És hát a jó romániai sofőr vitte szerencsére, csak meg kell nézni a lerobbant blokkok előtt, a szűk utcák szélén sűrűn sorakozó autókat.
Vikszolja, suvickolja is rendesen, s ha lesz rajta egy karcolás, egy horpadás, megvan a baj, ordít, szitkozódik, összeomlik a jó romániai sofőr, hibáztat mindent és mindenkit, nem bírja elviselni e tökéletlenség gondolatát, és hát a javítás árától is fél veszettül, mert a jó romániai sofőr rendszerint többet költ az autójára, mint amennyi pénze van.
A jó romániai sofőr tehát nagyon szeret autózni, csak roppant félti a kocsiját, rendkívül zavarja őt a többi autós és – mint említettük – az a sok oktalan várakozás a forgalomban. Ez borzasztó lelki teher neki, szenvedéseit enyhítendő dudál, előz, ugrik, furakszik. A jó romániai sofőr hosszú kocsisorokat előz meg kanyargós utakon.
Látni sem bírja, ahogyan totojázva térnek ki és be mások a mellékutcákba, eléjük vág, rájuk dudál kicsit csak úgy, nevelő célzattal. És ő mindig talál parkolóhelyet, igaz, sokszor épp azt, amire egy másik autós vár, a lúzer-mamlasz-nyugger-lassúcsiga.
Pedig jó ember ő, a jó sofőr, istenfélő, meg minden. Ha gyalog jár. De amint belül az autóba, valahogy már leginkább csak önmagát szereti, melegebb égtájakra kívánja felebarátja házastársát, és bizony az úr nevét gyakran a szájára veszi. Szerencsére a visszapillantó tükrön ellensúlyként vigyázón ott lóg a szentkép és a rózsafüzér. Az talán saját magától is megvédi némiképp.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
Románia lakosságának 58 százaléka nem engedhet meg magának egy egyhetes nyaralást, ami jócskán a legmagasabb arány az Európai Unióban, és messze túlszárnyalja az EU-átlagot.
Meghalt a roncsautóprogram, de túlélte. Justin Timberlake a feleségével, Jessica Biel-lel érkezett az Electric Castle-re.
Egy 15 éves fiú életét vesztette abban a balesetben, melynek során vonat sodort el egy autót a gyimesközéploki Antalokpataka településen, szerdán délelőtt.
Közel félszáz romániai telephelyének bezárása mellett döntött a FrieslandCampina vállalat a Profit.ro gazdasági portál értesülései szerint.
Két ember meghalt egy közlekedési balesetben péntek reggel Vrancea megyében.
Merre tart a vihar? Hol volt szivárvány? Hol kattog a kanálistető? Honnan árad a bűz?
Merre tart a vihar? Hol volt szivárvány? Hol kattog a kanálistető? Honnan árad a bűz?
Az influenszerkedésnek akkora hatása van, hogy társadalmi léptékben is mérhető párhuzamos, informális hatalom-kiépülésnek lehetünk szemtanúi.
Az influenszerkedésnek akkora hatása van, hogy társadalmi léptékben is mérhető párhuzamos, informális hatalom-kiépülésnek lehetünk szemtanúi.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.