Fotók: Szántai János.
sok kacsa úszik...
Szerző: Szántai János
2019. október 12. szombat, 15:17
A híres vásár ma már múzeum. A szeretetteljes, toleráns, orgiasztikus, alkualapú árucsere múzeuma. De figyelem, aki naiv, ma is könnyen szopóágra kerül!

Egy szolgálati közleménnyel kezdenénk. Ha tehetik, ne menjenek szombaton… ja, már szombat van. Akkor mindegy. Hatalmas volt a dugó Feketetó felé, ugye? Ezért autóztunk ki pénteken. És semmi, de semmi gond nem volt. Illetve de. Csak a szokásos ügymenet a romániai közutakon: egy kis közlekedési dugó Bánffyhunyad előtt. Miért? Á, semmi különös. Nem ment a stoplámpa a városközpontban. Fél óra, s már robogtunk is tovább.

A vásárról tényleg nem tudunk semmi újat mondani. Tulajdonképpen önmaga múzeumává vált. És persze, mint minden, valamit is magára adó múzeum, a feketetói is gyarapította állományát. Értsd, még több bóvli, még több fake blúz, fake szekrény, fake festmény várja rajongó vagy hiszékeny vásárlóját. Persze, mindig találni ezt-azt. Jelen szöveg szerzője-fotósa például vett magának öt pár totálisan eredeti zoknit tíz lejért, illetve négy kötetnyi abszolút originál Liviust (jaja, a római történetíró) és egy kötetnyi szintén teljesen eredeti Ovidiust. 30 eredeti lejért. Basszus, bagó! Amúgy idén úgy jártuk be a teret, mint a múzeumlátogatók. Bámultuk a kiállított sztárokat (hogy ők mennyire valódiak vagy fake-ek, döntsék el önök) és tárgyakat (ugyanaz a feladat). Tessék:

 

Mindjárt az elején ezzel a csendélettel találkoztunk. Az üzenet egyértelmű: csak locsolni kell türelemmel a magyar focit, és az egekig fog nőni!

 

Kettőt se léptünk, máris szembesétált velünk az első sztár. Tessék csak megnézni, megismerni őt büszke járásáról! Bizony, a majdnem dús arcszőrzetű úr a 21. század villanypásztora!

 

A következő kép a szürrealista iskola terméke. Kicsit azért eltöprengtünk a jelenet szentségtörő jellegén. Vajon mit vizsgál az a gonosz bohóc látcsövén keresztül olyan tüzetesen?

 

És ez már a nagybetűs Sztárok világa. Régebb csak a vásznon meg a tévéképernyőkön találkozhattunk a hollywoodi sztárgyár komikus gigászpárosával. Manapság Feketetón árulják a lángost. És nem 10 lejért ám, mint a Kolozsvári Magyar Napokon. Potom négy lejbe kerül a finomság, és még autogramot is kérhet az éhes vásárló. Hogy kap-e, az más kérdés.

 

Egyik kedvenc képünk Chucky menyasszonyát ábrázolja a szép emlékű horrorfilm-sorból. De hiába ígértünk érte eget-földet, nem volt eladó.

 

Eleinte azt hittük, valamiféle bizarr szoborról van szó. De aztán a hús-vér rendőr úr magához tért a bűvöletből, amelyet a kezében tartott mennyei cipellő okozhatott, és megmozdult. Apropó, nem sűrűn láthatunk szakállas rendőrt. Csak mondjuk.

 

Nos, ő egy igazi szobor. Nem mertük megkérdezni, mennyiért adják, nehogy valaki ránk süsse a rabszolgatartó bélyeget.

 

Igen, ő is fekete. De nem szobor. És igen jól tartják, szemmel láthatólag. Ja, őt adták volna ingyen is, de nem kellett. Minden állat maradjon az ő természetes élőhelyén, ez a véleményünk.

 

A lélegzetünk is elakadt, amikor váratlanul szembejött velünk egy újabb sztár. Hirtelen nem is tudtuk eldönteni, hogy Demóna civilben, a bájosan gonosz mostoha a Hófehérkéből vagy az álruhás Madame Macron. Tessék nézni a járását: akkor is megveszem azt a rikoltózöld réklit, ha magát a Halált kell elcsábítanom érte!

 

Körülbelül így. Más a birodalmát ajánlotta egy lóért, mi a probléma? A viccet félretéve, azért Önök is szívesen elnézegetnék ezt a remekművet hálószobájuk falán, nem?

 

Ehhez a jelenethez nem tudunk semmit hozzáfűzni. Tessék nézni azt a mély érzelmet, amely az úr arcán éppen átsuhan a balta láttán. Ez már több, mint barátság. Ez már intim kapcsolat! Ja, az úr még nem sztár, de véleményünk szerint azonnal azzá válik, amint elkezdi használni a baltát.

 

Még egy csendélet, amelynek láttán elakadt a szavunk. Nem is mertünk hozzáérni, nehogy megrázzon. A természettudományos pontosság kedvéért: a jobb oldali fej egy jávorantilopé volt, a bal oldali egy villásszarvú antilopé.

 

És íme, az újabb sztár: a Vásár Ura, az Antik Királya, birodalma egyik trónján. Nehéz dolga van, hiszen rengeteg hamis biedermeier, neoklasszikus, szecessziós bútordarabot kell lenyomnia a tátott szájú és bukszájú vásárlók torkán. Most éppen pihen, két adok-veszek közt. De látszik rajta, menni fog a dolog, hiszen az anyukáját már kora reggel eladta.

 

Ez egy izé... velocipéd, vagy mi. Nem nagy ügy, évek óta visszahozzák Feketetóra. Sose tudtuk megfejteni a kelendőség hiányának rejtélyét. Ezúttal azonban fény derült a titok nyitjára. Két csinos milleniál személy sétált el a bringa mellett, és egyikük fitymálva megjegyezte: Tuti, hogy nem elektromos! Bizony. Sose fog így elkelni.

 

Ennyi sztár láttán jelen szöveg szerzője már nem bírt magával. Kamera elé állt, kezében egy sokatmondó táblával. Ami a román nyelvhelyességet illeti, mintha Viorica Dăncilă épp megbukott miniszterelnök asszony írta volna az üzenetet egy cetlire. Így szól: Szükséges, hogy figyelj a te elvtárs munkájára is. Helyesen: elvtársad. Amúgy abszolút igaz! Szükséges, elvtársam, szükséges!

 

Ez itt egy abszurd kollázs: egy mártír, egy kielégült földönkívüli, egy nagyon törpe kenguru és egy fázós antikvárius véletlen találkozása a feketetói boncasztalon.

 

 

Emlékeznek Az Ezeregyéjszaka meséire? Abból is Aladdin történetére? Ha igen, akkor Badr el-Budúr hercegnőre is emlékezniük kell. A pofánk leszakadt, ugyanis váratlanul találkoztunk vele a feketetói vásárban. És ma is pontosan olyan lenyűgöző jelenség, mint gyerekkorunkban, amikor szüleink felolvasták nekünk a mesét.

 

Nézzék, milyen harmonikusan simul össze a giccsbarokk meg a vámpirisztikus kellék az Alkonyattól pirkadatig című Robert Rodriguez-filmből. Azonnal ajánlottunk a tulajdonosnak ötezer eurót az installáció kiállítási jogainak átruházásáért, de valamiért gyanakodva nézett ránk. Talán nem bízott a tőkeerőnkben, ki tudja.

 

Ha hiszik, ha nem, összefutottunk a legendás 4 Non Blondes frontasszonyával, Linda Perryvel is. Kedélyesen elbeszélgettünk, elénekeltük a What's Up-ot, aztán autógramot kértünk a mellünkre. Jó, ez nem így történt, de azért hasonlít, ugyeee?

 

Az utolsó kép, amely egyetlen mondatban mindent elmond arról, mi is ma a feketetói vásár. Tessék jól megnézni. Na, itt nem volt kedvünk nevetni. Ennél groteszkebb már nem lehet. Minden együtt van: színek, formák, kultúrák, mentalitások, identitás(talanság), múlt, jövő, egyetlen pillanatban. Ezt hagytuk mi a zsibvásári múzeum falán. Ingyen. Pont.

comments powered by Disqus
Az elszigetelt falvak lakóinak sokrétű szolgáltatást igyekeznek nyújtani civil kezdeményezésből.
Bár ünnepelni talán még korai lenne, az ítélet ugyanis még nem jogerős, és mindez Romániában történik.
Hol szálljanak meg az idesereglő turisták, ha nincs elég férőhely?
A rettenet színháza mögött ott a gyógyítás, az átok mellett az áldás. A téma azért is aktuális, mert az ördögűzésnek napjainkban igazi reneszánsza van.
A parlament rábólintott a módosításra, így most jöhetnek a már megszokott, hónapokig tartó viták.
Igazán furcsa, hogy egy olyan ország államelnöke pózol kultúremberként, amely országban az olvasást nagyjából száműzték a közéletből. Van viszont állandó politikai hisztéria.
sőt, vissza kellene térnie oda, ahonnan elindult. Bukarestbe. Cristian Tudor Popescu írása.
De van egy rossz hírünk is: nem tudni, mennyire tojnak majd az illetékesek a szigorú törvényre.
Knónikus nemtörődömségben szenved szinte minden mioritikus vízió.
Emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítják. Ismét.
A fiatal építészeknek sikerült maguk mellé állítani pár tehetősebb vállalkozót, és az önkormányzattal is megegyeztek.
A hórukkpolitika és a villámreform legalább olyan veszélyes lehet, mint a balkáni halogatás.