Helló, turiszt vagyok, ipari termék. Futószalagon érkezem. De észre sem veszem, nagyon élvezem.
Roppant repülők gyomra öklendez repterek mozgójárdáira, húzom magam után a gurulós bőröndömet. Szépen felöltöztem, új sportszandál, márkás póló, fejemen a RayBanem. Néztem a repülőn, mások is ugyanígy öltöztek fel, nem maradok alul. Sietek, a reptereken fel kell venni a ritmust. Mindenki más is siet. Gyorsan kell nyaralnom, egy hetem van rá, hét éj, nyolc nap, de abból kettő repülés, azokon a napokon csak pár óra marad.
Hosszasan verekszem egy parkolóhelyért, szerencsére jól bírja a kocsimban a klíma, egy vagyont fizettem indulás előtt a szervizben. A parkolásért is sokat fizetek, nem baj, csak legyen egy hely végre. Itt keringek tíz másik autóval, jöttem nyaralni, és nem tudok megállni, basszus, pedig ezerkétszáz kilométert vezettem másfél nap alatt. Visszafele egyben letekerem, akkorra már pihent leszek. Hét éj, nyolc nap, de az utolsó már hazaút. Szépen felöltöztem, jól fogok kinézni, ha végre kiszállok, új sportszandál, márkás póló, fejemen a RayBanem.
és estig mindegyre így teszek. Kávét kívánok? Sorban állok. Reggeliznék? Sorban állok. Meginnék egy sört a parton? Sor. Vécére mennék? Sor. Látnivalókat néznék? Hatalmas sor a kasszáig. Majd a belépésnél. És a látnivalók előtt. Pedig kialakult: kábé egy perc per turiszt látnivalónként, és mégis. Nem baj, majd újra megnézem az interneten. Szerencsére olyan sok a látnivaló! Megéri várni, pedig nagyon sietek. Állok, de sietek, jó, mi? Ha már eljöttem idáig, meg kell nézni, amit lehet. Hiszen nyaralok, ki kell használni az időt. Várom a soromat, és sóhajtozom. Méltatlankodom. Egérutakon gondolkodom. Az első sorokban zsúfolódom. Odahaza nem panaszkodom.
Életemben nem izzadtam ennyit. Futok a csoportom után. Figyelem a sárga ernyőt és nyargalok, mert valahol mindig lemaradok. Csak megnézek valamit egy kicsit, és a sárga ernyő már a távolban integet, mozog fel-alá kajánul, hol látom, hol nem. Szép utazás ez, csak az az ernyő ne lenne: kicsit már úgy vagyok vele, mint a bika a vörös kendővel. Dühösen üldözőbe veszem, valahogy odafurakodom, aztán a hozzám eljutó mondatfoszlányokat hallgatom. Hogy mit láttam eddig, azon sokat gondolkodom. Felsorolni sem tudom. Nem baj, majd otthon egy füzetbe leírom.
De hát itt minden olyan borzasztó. Otthon minden olyan más. Nem ilyen, mint itt. Hát itt nincs egy igazán szép vizű medence. Egy rendesen sütött húst nem tud enni az ember. Egy jó sört még nem kaptunk. Hasonlítom az árakat, hajam égnek áll. Szabadrablás, ami itt van. És milyen minőség, milyen? Hajnalban rohanunk a partra napágyat foglalni, aztán ebédidő előtt félórával a vendéglőhöz, hogy ételhez jussunk. A vacsoráról már nem is beszélve, verekszünk egy asztalért. Éjjel pedig részegek vernyákolnak az ablakunk alatt. Tegnap kikiabáltam a rossz angolommal, feldobtak egy sörösüveget. Amióta idejöttem, nem aludtam ki magam. Gyűrött az arcom, alig tudok posztolni egy rendes szelfit.
Becsekkolok, nyomok egy szelfit. Kicsekkolok, nyomok egy szelfit. Hotelszobám tágas, nyomok egy szelfit. Kávém tejes, nyomok egy szelfit. Salátám zöld, nyomok egy szelfit. Plázsom napernyős, nyomok egy szelfit. Koktélom napernyős, nyomok egy szelfit. Hajókázom, szél fúj, nyomok egy szelfit. Hintázom, szél fúj, nyomok egy szelfit. Teraszom kilátós, nyomok egy szelfit. A torony Eiffel, nyomok egy szelfit. A torony nem Eiffel, nyomok egy szelfit. Sziklára felmászom, nyomok egy szelfit. Ősi romok vannak, nyomok egy szelfit. Gaudí, Picasso? Nyomok egy szelfit. (Gyorsan nyomom, mert mögöttem sokan, rám várnak éppen. Idejönnek ők is, nyomnak egy szelfit. Több ezren vagyunk, nyomjuk a szelfit. Mint egy művészi villámcsődület.)
Én láttam a Picassót az én szemeimmel. Ő rajzolta, de én láttam! Én voltam a romoknál az én lábaimmal. Én ittam a koktélt az én számba bele. Előtte a számmal mosolyogtam. Én ültem a repülőn az én fenekemmel. Én fogtam a telefont az én kezeimmel. Nyomtam a gombot a mutatóujjammal. Én! Látok, hallok, ízlelek én! Járni és fogni is tudok én! Menni, enni és ülni is tudok én! Bárhol a világ közepén. Vagy a végén. Megállom a helyem én. Pedig egyszerű ember vagyok, és mégis. Ez vagyok én. Fontos vagyok én. Ügyes vagyok én. Különleges vagyok én. Tulajdonképpen nagyszerű vagyok én.
Nevetek mindig a képeken. (Hadd nézzék a végeken.) A világ kicsi lett, én meg nagyra nőttem – hisz látszik a felvételeken.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Pénteki ülésén a kormány megvitatta és jóváhagyta a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet – számolt be a Facebook-oldalán a pénzügyminiszter.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Petre-Florin Manole munkaügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a havi bruttó 347 lejes étkezési támogatásban pedig csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapfizetésű közalkalmazottak fognak részesülni.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.