Ez pedig nagy örömre adhat okot az LMBTQ-közösség tagjai körében, hiszen korábban a magát multikulturálisnak nevező Kolozsvár vezetősége különböző okokra hivatkozva kiszorította a megmozdulást a Szamos-partra, a régi sportcsarnok mellé. Annál is inkább, hiszen az Active Watch jogvédő szervezet által közölt jelentés szerint a magyarok mellett éppen ez a közösség az, amely a mioritikus gyűlöletbeszéd fő célpontját alkotja.

Idén viszont szabad volt a gazda, az LMBTQ-közösség tagjai és szimpatizánsai szombat délután elözönlötték a kincses város főterét. A rendezvény szervezői szerint körülbelül 3500 lélek gyűlt össze a műanyagolvasztó hőségben, bár ez a hatalmas szám nekünk sehogy se tűnt fel. A megmozdulás mindenféle incidens nélkül zajlott le, annak ellenére, hogy az Új Jobboldal nevű szélsőséges nacionalista szervezet a melegek ellen szervezett tüntetést szintén szombaton, pár órával korábban, úgymond, lőtávolon kívül, a Bocskai téren, az ortodox katedrális előtt. Ott voltunk, szétnéztünk, ezt láttuk:

A felvonulók egy része vállalta a hőguta kockázatát és a Fő tér keleti oldalán felállított színpad körül gyülekezett.

Mások viszont szemmel láthatólag nem bírták a nap hevét, ezért az ugyancsak gyéren elhelyezett főtéri fák alá tömörültek.

Aki dacolt a hőséggel, annak ugyancsak lenge öltözékben kellett felvonulnia.

Az alkalomhoz illő szivárványszínű esernyők is többé-kevésbé hathatós védekezőeszköznek bizonyultak.

Aki viszont az elegancia mellett tette le voksát, az legyezővel érkezett a térre.

A legjobban a gyerekek érezték magukat, akiket nem érdekelt se a hőség, se a Pride: jót fürödtek a főtéri szökőkút vizében.

De olyan is akadt, aki kölcsönkérte húgától, barátnőjétől azt a lenge kis szoknyát-póló kombót.

És ha már a gyűlöletbeszéd üldözte közösségek találkozója: szívderítő látvány volt, amikor egy Erdéy-zászlós pólót viselő úr is feltűnt a téren.

A kutyák viszont megszenvedték a Pride-ot a hőség miatt. Legszívesebben becsobbantak volna a gyerekek mellé, de hát az a fránya póráz, meg a szabályok…

Mindegy, mi van, szelfizni márpedig kell!

Ez az úriember kicsit meghökkentő látvány volt, amint enyhén elveszett tekintettel téblábolt a szivárványos tömegben.

Közben elkezdődtek a meleg miatt kissé lagymatag beszédek, amelyeknek nem igazán volt átütő erejük, a hurrá, itt vagyunk, elfoglaltuk a teret jellegű felkiáltásokon kívül.

Andreas Wolter, Köln alpolgármestere megígérte, hogy addig minden évben eljön a kolozsvári Pride-ra, amíg Emil Boc multikulti polgármester be nem vállalja a rendezvény megnyitását. Na, hát lehet fogadni, hány évig jár még Wolter úr a kincses városba.

A politikai pártok nem igazán képviselték magukat a megmozduláson. USR-s arcot például a környéken nem lehetett látni, egy Demos-bannert viszont meghordoztak a tömegben.

A túloldalról egy ortodox pópa figyelte a fejleményeket diszkréten mosolyogva. Feltehetőleg az erkölcsi rend éber őreként volt jelen.

A másik oldalon a csendőrség figyelte az eseményeket. Ők a közrend őreiként voltak jelen, de nem csodáljuk, hogy behúzódtak az árnyékbe. Abban a hacukában konkrétan meg lehetett sülni.

És a hőség lassan megtette a hatását: a szivárványos zászlók napernyőkké vedlettek át.

Aztán a tömeg is, a szervezők is megelégelték a szaunát és elindultak a Deák Ferenc utcán a Bocskai tér felé. Követtük őket egy ideig, de hőreceptoraink egy idő után felmondták a szolgálatot, ezért búcsút intettünk a szivárványos népnek és kétségbeesetten árnyékba menekültünk.