Kolozsváron terminátor ebekkel, négylábú sztárokkal megnyílott a nemzetközi kutyatár (FOTÓK)

">Men in Black – Sötét zsaruk óta. Könyörgünk, ne tessenek a linkre kattintani, csak ha erős az idegzetük. (Biza, ma már tilos ilyen jeleneteket forgatni Hollywoodban, el is ásnának mindenkit az ebjogvédők.) Inkább gyönyörködjenek ebben a másik földönkívüli kutyusban. Meg a cukimuki hámjában.

A kutya az ember legjobb barátja. És ebből a képből az is kiderül, hogy jó esetben az ember a kutya legjobb barátja. A két lelkes lényből csak úgy árad az egymás iránti szeretet. Ők kapták tőlünk a kutyatár legszebb párosa díjat.

És itt a legcukibb eb kategória díjazottja. A mi szájunk íze szerint, persze. A bassethoundról egyszerűen nem lehetett levakarni a gyerekeket. Ő pedig sztoikusan tűrte, hogy nyomkodják, cibálják a fülét, sőt, csókolgassák. De lehet, csak testben volt jelen. Lélekben egy Colombo-epizódot nézett.

Sajnos, nem minden csinos eb lehet annyira szerencsés, hogy méltó gazdival rendelkezzen. Ez a sima szőrű foxi bizony szégyelli magát. Nézzék azt a nyakkendőt. Meg azt a földöntúli tüdőrózsaszín ingecskét. Oké, a tornacsuka se semmi. Kész, az úré a leggagyibb öltözet díja.

Na de voltak olyan kutyák is, amik (akik?) előtt egyszerűen földbe gyökerezett a lábunk. És nem a félelemtől. Hát lehet ezt a fekete gyöngyszemet nem csodálni? Na, ő lett a legférfiasabb (izé, legkanosabb) eb.

Oké, e páros előtt is földbe gyökerezett a lábunk. Szintén nem a félelemtől. Alig tudtuk fogni a kamerát, úgy nevettünk. Miért, miért??? Tessék megfigyelni a gazdi kezének elegáns tartását, ahogy a pórázt tapizza.

Basszus, te látod, hogy nézel ki? Ez van ennek a kedves ebnek a képére írva, amint az iménti... nos, jobb híján kutya, elmasírozott előtte.

És itt az egész kutyatár legnőiesebb ebe. Majdnem-majdnem szerelmesek lettünk ebbe az óriás uszkárba. Pedig nem is tudtuk, hogy fiú-e, avagy lány. Igaz, amint ránéztünk, magunkról se.

Kinek nem gyökerezne földbe a lába, ha váratlanul szembekerülne a kutyavilág eme óriásával? A nagy testű kutyák, az ebvilág terminátorai a kiállítások, versenyek blikkfangos megasztárjai. Az ember akaratlanul is megtorpan és csak bámulja a négylábú izomkolosszusokat. A képen látható Közép-ázsiai juhászkutyáé a legnagyobb terminátor kategória díja.

A földbe gyökerezett lábak napja volt. Amikor megpillantottuk ezt a.... hát, ezt az izét, hirtelen nem tudtuk, intelligens porszívót, bikába oltott melanizmusos pekingi kacsát, vagy esetleg a Heroes of Might and Magic című számítógépes játék valemelyik részének impjét látjuk. Ő lett az azonnal beszarok, de azért összegyűjtöm a kakit egy csini zacsiba díj vitathatatlan győztese.

Miután kigyönyörködtük és -szörnyülködtük magunkat odakint, végigcsusszantunk a sorkígyón, és elindultunk befele, a csarnokba, ahol a versenyek zajlottak. Igen ám, de a bejáratnál ez a jelenet fogadott. Az ifjú gazdi tényleg kíméletesen rángatta ifjú ebét, mármint befele, a kutyus viszont ugyanezt tette, csak kifele. Azonnal övé lett a kutyatár legőszintébb ebének nagydíja.

Bent rögtön betértünk a kutyabudoárba, ahol a négylábú versenyzőket készítik fel a gazdik, és néha fordítva. Az első kép, amely fogadott, egy eszelősen üvőltő utazóláda volt. Mi úgy gondoljuk, hogy azt mondta, amit a képen látnak. Bár, őszintén, olyan nagyon nem értünk kutyául.

Igazán nem tudtuk eldönteni, ki a szebb, a narancssárgább, illetve kinek kékebb a nyelve meg a vére. A gazdit azonban kikiáltottuk a kutyatár legszebb asszonyává. Önkényesen, persze.

Itt sajnos megint nem bíruk röhögés nélkül, szégyen ide, szégyen oda. Mi a fenét keres egy evok egy kutyakiállításon?

Ez volt az a pillanat, amikor nagyon is élesen belénk villant, hogy a szépségért meg kell szenvedni. Vajon miért nem hisztiznek az állatjogvédők az ilyesmiért?

Nos, ez a jelenet is felidézhet szabadságvesztést, börtönt, jogtiprást. Pedig a képenn látható kutyus szemmel láthatóan jól érzi magát a brexitjelölt szőnyegzászlón. Lehet, hogy francia?

Na, és akkor beléptünk a nagyterembe. Ahol ez fogadott. A híres hamleti aranyköpés jutott eszünkbe: Őrült beszéd, de van benne rendszer. Nos, akkor, ott nem voltunk erről teljesen meggyőződve. Iszonyatos káosznak tűnt az egész. De persze, mi tévedtünk.

Jaj, annyira szépek voltak a szamojédek egy hószín kupacban. És annyira gondterheltek a gazdik. És... hopp, egy kis képzavar, vagy inkább zavarkép is van a fotográfián. Mit keres az a néni a kerítés mögé rekesztve? Talán megharagudott rá kedvenc ebe. Mert tudjuk: mindig mindenért a gazdi a hibás!

Kedves olvasó, elérkeztünk a kutyatár legszebb és egyben legbizarrabb képéhez. Hogy mit érez a tisztelt bíró úr, amint épp a kutyus hátsóját bügyörgeti, el nem merjük, még csak gondolni sem. Nézzék már az átszellemültséget az arcán! Kész, ő a sztár!

Hát, akárhonnan nézzük, ez itt két hátsó. Sőt, megkockáztatjuk (remélve, hogy a különböző jogvédők nem esnek nekünk kaszával): két csinos hátsó! Igaz, az egyiket tizenkét percig bodorították, hogy olyan legyen. A másiknak semmi extrára nincs szüksége. Találják ki, melyik melyik.

Ez a három tacsi kapta a kutyatár leglelkesebb versenyzője díjat, megosztva. Gyakorlatilag remegtek a vágytól, hogy végre beléphessenek a ringbe. Igazi profik, na! És olyan cukiiiiik!

A két hölgy pedig megkapta a kiállítás leglelkesebb nézője díjat. Szinte remegtek az izgalomtól, úgy nézték a páston zajló vetélkedőt. Ölebük viszont nem volt annyira lelkes. Szinte tojt az egészre.

Kész, ennyi eb és ennyi gazdi még nekünk is sok volt. Pedig negyed órán át vadásztuk a corgikat, akik, ugye Erzsébet királynő kedvencei, és mi szeretjük Erzsébet királynőt (éljen!), de sajnos olyan laposak, hogy egyszerűen nem tudtuk őket lencsevégre kapni a sok láb között. Ezért aztán elkönyveltük, hogy éppen minden nem sikerülhet, kisétáltunk a kutya- és emberhangzavarból, szépen letelepedtünk, mint ez a három lelkes lény, bámultunk bele a napsütötte tájba és dúdoltuk magunkban a híres Weöres-verset. És kicsit mi is kutyának éreztük magunkat.

Fotók: Szántai János