Már oké, Madárzsoké!
Szerző: Szántai János
2019. február 18. hétfő, 15:09
A legnagyobb magyar költők elitkommadójába tartozott. S tartozik most is. Kollégánk versével búcsúzunk tőle.

Jelen sorok és alábbi búcsúvers szerzője nemrég 80 éves születésnapja alkalmából köszöntötte a költőóriást a kolozsvári Helikon irodalmi lap hasábjain. Sajnos, már csak egy rövidtávra futotta a kimért időből. Tandori kitette az utolsó evilági pontot, a végtelen után. Mi itt, kik a lelátókról néztük, nézzük, ezzel a búcsúverssel intünk:

A széle-se-hossza

Álltam. Ezúttal a te Fő Tereden.
A nulla kilométer szelíd közelén.
Ott is szálltak sirályok
a kétszer-nem-léphető folyó fölött.
Mások, mint odahaza.
Verslábaid hada.
A telefonfülke, mint egy függő koporsó,
szolgálatkészen nyitogatta fedelét.
Tenyeremben izzadt az érme.

Tudtam, hogy időd zárt dió.
Nem lehet bekapcsolódni.

Valamivel korábban
megszereztem a telefonszámod.
Valamivel korábban
beszélgettünk. Szintén telefonon.
Madarakról, persze.
Meg kutyákról.
Hogyan sétál-gat -get az ember.
És hogyan sétál-tat -tet.
Micsoda ritmusokat szór szét,
von össze négy-, nyolc- százrét,
közben szedeget, tyúkhúrt,
füveket,
nyílik lába előtt a sárrét,
mint a tenger,
át, kel, leül, rendel,
folyó sodrában lel,
így,
szünetet.
Meg irodalomról. Igaz, főleg te beszéltél.
Sok szárny-, ló-, sorhossznyi előnnyel.
És azt is megbeszéltük,
hogy találkozunk hamarosan,
a széle-se-hossza hazai pályádon,
madarak, medvék, befutók
csatársorában.

És valamivel később, akkor, ott,
a nulla kilótól pár méternyire,
a hosszú koporsófülkében
az az érme, fél obulus,
pár szemnek egynyi juss,
arra telt, hogy elmondjam:
nekem is lett egy halálom.
Még egy. De a többit nem számítom.
Mondtad valahol, hogy az a
csőr, szárny szétforduló,
elnémuló szava
, amikor
meghal a madár, így szétdobódik
a szárny, így szétfordul…
esetleg úgy hal meg.
Esetleg, mondtad.
Teljes bizonyossággal nem állítható. Vagy mégis:
az eset, amikor leginkább
helyből van távol.

Nem találkoztunk végül azon a pályán.
Az ok: a halálok.
Azóta kísérget a némahá.
Mint egy hű madár.
Nem veréb.
Véreb.
Nézd el a hülye poént.
Hülye poénjainkkal tele a padlás.
Kirajzanak az ablakon,
galambok, bandákban,
káromkodva-szarva, nehézkesen
körülrepülik fő tereinket,
rendületlenül térképeznek,
mérik az időt.
Ragoznám, de fájna ezzel
befizetni még egy fordulóra.

Meggyújtok egy mécsest,
ahogy írtad:
a végtelenbe végest.
Itt
és más(hol?)
bármikor beléphetek
ugyanabba a folyódba.
Kérlek,
ha ráérsz majd,
írd meg, postán, ahogy szoktad:
tényleg találkoznak a párhuzamosok?

Ja, s ha már arra járnod adatott,
mondd meg Brédának,
hogy ölelem.

*

És akkor álljon itt egy rövid videó, amelyben a költő saját versét olvassa. És a végén mutat nekünk egy mókás fintort, amely elmond a mindennél is többet, picivel.

 

comments powered by Disqus
Úgy tűnt, vége a párton belüli zendülésnek, de talán mégsem sikerült teljesen rendet teremteni. Egy náci karlendítős fotóval járatják le Csomortányi Istvánt.
Ismét tartott egy küldöttgyűlést a néppárt.
Az európai ember kicsikét konzervatív, ha szokatlanabb élelmiszerek fogyasztásáról van szó. Mint például a felebarátai húsa. Na vajon miért?
A címben (nem is) jól elrejtett arrogancián túl, persze, lehet Románia a magyarok országa is, ha nem autonómiáznak, hanem ügyesen beállnak a közös szászló alá.
Klíma-igazságszolgáltatást követelt a nép a délutáni verőfényben. Pontosabban, olyan száz ember.
A CNSAS eddig már 4 nem-együttműködői igazolást állított ki Băsescunak, de új adatok kerültek felszínre, a bíróság pedig döntött.
Nem elég, hogy a romániai középiskolai oktatás alapból nyakig van a trutymóban, most jön az, hogy aki hülyegyerek, az megy szakiskolába. Értik ezt az abszurd és megalázó direktívát?
Az egyetlen beruházó is menekülőre fogta a környékről, a turizmusról álmodozó polgármester pedig összeesküvést sejt az egész botrány mögött.
Romániának mindig csak idegen uralmak alatt ment jól. Most rosszul megy. Mert románok uralkodnak. Tehát kulturális újragyarmatosításra van szükség. Traian Ungureanu írása.
Rovana Plumb vagyonnyilatkozatának furcsaságai nem kerülték el az EP szakbizottságainak figyelmét.
Tizenegy évvel a Farkasok után Róma másik szimbóluma, a Sas is behódolt Kolozsvárnak.
Egy héten belül egy erdészt meggyilkoltak, egy másik pedig csak a szerencsének köszönhetően menekült meg a fatolvajoktól.
A POL egykori tanácsosa, Mark Hermann Christian is elindul a megmérettetésen.