// 2026. október 10., szombat // Gedeon
Botházi Mária Botházi Mária

A nő, aki láthatatlan lett

// HIRDETÉS

Érezte az odafigyelést, amikor előre engedték az ajtónál a boltban, a hivatalban vagy a munkahelyén, amikor felsegítették a kabátját, amikor készségesen útbaigazították, arcát-alakját végigpásztázták.

(Külön)Vélemény

Szerző: Botházi Mária
2018. október 30., 12:29

Sosem feszélyezte, ha rádudálnak a kamionosok, utánafütyülnek a kőművesek vagy az ácsok, magasabbra a tetőt, kiáltotta vissza az utóbbiaknak némi irodalmi igénnyel, de csak a munkavezető, a hatvanas szaki vette a lapot. (Mert a mai erdélyi hatvanas szakiknál és melósoknál műveltebbeket talán nem hordott hátán a föld. Még akkoriban, amikor a nyolc óra munka, de a nyolc óra szórakozás is alig volt tartalommal megtölthető, olvastak a gyárban a satupadon és otthon a rökamién elheverve, nagyszerű irodalmat, amit a Kriterion kiadó lelkes szerkesztői a legkifinomultabb ízléssel válogattak össze a közönségnek. Így adódott, hogy van ma a világnak egy olyan szeglete, ahol egyetemi tanárokat megszégyenítő műveltséggel töltik a keresztrejtvényeket és válaszolnak a tévés kvízek kérdéseire az egykori munkásosztály képviselői.)

Szóval amikor a hatvanas munkavezető leszólt, hogy ő inkább zabot hegyezne, vagy

amikor füttyögés és dudaszó kísérte lépteit,

valamiféle nyugodt rendje lett a lustán terpeszkedő augusztosoknak vagy a pattogóan friss májusoknak. De persze más hónapoknak is, csak a szerző nehéz szívvel áldozna most egy hosszú bekezdést a naptári év havi lebontású jellemzésének. Mondjuk hóviharban nem tartották szemmel a kőművesek, a sofőrök pedig mereven figyelték az utat, de még ilyenkor is, amikor hálózsák-jellegű kabátot viselt hótaposó csizmával, érezte, hogy észreveszi a postás, a rendőr, de még a villanyszerelő is, így, ebben sorrendben.

Érezte az odafigyelést, amikor előre engedték az ajtónál a boltban, a hivatalban vagy a munkahelyén, amikor felsegítették a kabátját, amikor készségesen útbaigazították, arcát-alakját végigpásztázták (ilyenkor befelé mindig szélesen vigyorgott, mert a férfiak, akik azt hiszik, diszkréten teszik ezt, olyan feszült és fókuszált figyelemmel merülnek el a részletekben, amit nem lehet nem észrevenni). Az évek során kialakította, hogy épp mennyire lehet feltűnés nélkül félrefordítania a fejét, hogy tudja, ki fordul utána az utcán, szerette, ha utána fordulnak, feldobódott tőle, jó nőnek érezte magát.

Egyébként tényleg nem volt rossz nő, még így a negyvenes évei végére sem,

tudják, az az igyekvő típus, aki mindig le szeretne adni öt-tíz kilót, de akin azért minden a helyén domborodik, és ezt nem rejti véka alá. Mint a középkorú nők általában, szedte a magnéziumot és hol pilatesre, hol jógára járt, újabban pedig kocogott és hetente elment szaunázni. Mindettől nem fogyott, de legalább nem hízott, szinte kényszeresen mozgott, anélkül működésképtelennek hitte magát. Azt remélte, az izzadás jobban hidratálja az arcbőrét, hogy kevésbé ráncosodik majd, de sajnos mindez attól függött, hogy a majd szó mikorra értendő.

Mert ugye erőfeszítéseinknek nyolcvan százaléka kárba vész és csak húsz százaléka hasznosul, igaz ez a szépségápolásra is, és már most látszott, hogy ez a húsz százalék hosszú távon épp csak valamivel több a semminél. Ha negyven évvel korábban születik, ebben a korban azt mondták volna róla, hogy szépen öregszik, és örülhetett volna ezüstbe hajló hajszínének, szépen mélyülő ráncainak, annak, hogy alig ereszkedett meg a szemhéja, hogy csak nehéz éjszakák után sötétek a karikák a szeme alatt, s hogy teste szépen kerekedik, épp annyira, hogy ne ereszkedjen nagyon alá, ami korábban fennmaradt. Ám sajnos épp azokban az időkben született, hogy mára, amikor középkorúnak neveztetik, harcolnia kelljen az idővel.

Persze mondhatnánk, hogy miért nem olvasott önsegítő könyveket és miért nem nézett motivációs videókat, hogy elfogadja önmagát.

De járhatott volna terápiára, asszonykórusba vagy előadásokra a nőszervezethez.

Csakhogy egyrészt nagyon unta ezeket, ideje sem volt rá, hisz mint ismeretes, ilyenkor már nagy ház sok házimunkával, nyűgösödő férj, kamaszgyerekek, idősödő szülők, felelősségteljes munkahely, satöbbi. De ez már nem is érdekes, sokkal lényegesebb a másrészt: az, hogy szerette a külvilág szemében viszontlátni önmagát.

Ám a külvilág egy ideje nem látta őt. Nem úgy látta. Elhalkult, bezárult, sterillé, lelketlenné lett körülötte az utca, a bolt, a hivatal. Surrogott, ami korábban harsány volt. Éles volt, ami korábban lekerekített szélű. Távolságot tartott az odafigyelés. Feladták a kabátot, előreengedték az ajtónál, de gépies, tisztelettudó udvariassággal. Megvárta a buszsofőr, de nem nézett cinkosan a visszapillantó tükörbe, miután az ajtók halkan zárultak. A szembejövők rápillantottak az utcán, majd átnéztek rajta kifejezéstelenül, és fölösleges lett óvatosan oldalra sandítani. S mintha összebeszéltek volna a városban a szakik, mindannyian eltűntek az épülő falak, tetők, rossz vezetékek, lógó kábelek között. Ha néha még dudált pár rövidlátó kamionos nyáridőben, összerezzent: azt nézte, milyen nő jön mögötte, s ha senki nem jött, a ruháját igazgatta – talán felcsúszott, talán kigombolódott, talán elszakadt.

Úgy érezte, hogy ő, mint test, mint arc, lassan kitörlődik a létezésből.

A világ megvan, ő pedig hiányzik belőle. Pedig köszönnek neki az utcán, és leghamarabb hozzá lépnek oda útbaigazításért az idegenek. Ilyenkor türelemmel, mosolyogva, érthetően magyaráz. A nő, aki láthatatlan lett, több nyelven is kedvesen el tudja mondani, merre van az állomás.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
Főtér

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Krónika

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá

Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.

A mioritikus politikus, a kivándorló románok, a bevándorló idegenek és az őshonos gyűlölet
Főtér

A mioritikus politikus, a kivándorló románok, a bevándorló idegenek és az őshonos gyűlölet

A mioritikus politikus a multikulturalizmus lelkes híve, amíg csak hangoztatni kell a szépen zengő szólamokat. Ám amikor a valóság elkezd bevándorolni, elpárolog a lelkesedés. Ami érthető. Csak problémás.

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Székelyhon

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette

Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Krónika

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen

Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Székelyhon

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte

Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.

// még több főtér.ro
A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS