Puszild meg szépen nagymamát (Ne töröld le a rúzs nyomát.) És szolgáld ki apukát. Ne kesergesd anyukát. Még egy falatot. Nem akkorát. Kisebbet. Nagyobbat. Ne egyél annyit. Szépen egyél. Egyél szépen. Nem hallod, Juci néni azt kérdi, hol törik a diót és hogy csinál az oroszlán? Ne játssz annyit, mi lesz így belőled? Mi ez a rendetlenség? Ha újat veszel elő, pakold el a másikat. Elő sem vetted a játékaidat, pedig mennyibe kerültek, csak gubbasztasz itt. Kell is nektek játék! Vissza fogtok maradni az egyedfejlődésben. Mi bezzeg szánkón csúsztunk le napi tizenhat órát a Maros menti fenyveserdő aljába. A nap minden percét élveztük. Mi. Pedig milyen hideg volt. Fújta az izzadt hajunkat az a sunyi Maros menti szél. De mi nem hűltünk meg. Nem vernyákoltunk. Mi. Kösd össze a hajadat. Tedd be a blúzodat. Húzd ki magad. Mosolyogj. Engedd el magad. Csak lazán, szépen. Szépen engedd el magadat. A te érdekedben.
Egyszer majd megköszönöd nekem. Ha eljön az idő. Az életre fel kell készülni. (Az élet valami olyasmi lehet, amire sokan egész életükben készülnek.) Egyszer majd szívesen gondolsz erre vissza. Ha visszagondolsz, jusson eszedbe. Hogy én. Mennyit mondtam. Megmondtam. Tudtam. Előre tudtam és megmondtam. Ráadásul mindig tudtam is és meg is mondtam. Azért nehéz most, hogy majd könnyű legyen. Mindig a nehézből lesz könnyű. Nem adják ingyen. Az a sok nehézség. Amin keresztül kell menni. Az a biztos. A te érdekedben.
Csináld így és könnyű lesz. Gondold így és könnyű lesz. Akard így és könnyű lesz. Fogd meg a munka végét. Ne így, a másik kézzel. Ülve nem lehet hagymát vágni. A végén kell beletenni a fokhagymát. Kavard. Ne így kavard. Terítsd. Ne így terítsd. Ne így mosd, ne így csavard, ne így fúrd, ne így faragd, ne így vidd, ne így hozd, ne így hajtsd, ne így dobd. Ne dobd, tedd. Finomabban. Tanulj. Magad miatt tanulsz, ne hozz szégyenbe. Ússz. Sízz. Eddz. Angolozz. Németezz. (Nem, ne franciázz, mire való az.) Inkább kémiázz. Matekozz. Zenélj. Táncolj. Hisz fizetem. Autón viszlek este hatkor. A te érdekedben.
Becsületes ember legyél. Csak tanár ne legyél, az isten megfizeti. Se színész. Se festő. Se zenész. Újságíró, na, az aztán végképp ne. Mindennek van határa. Azért. Fogorvos legyél, marcona. Vadakat terelő jogász. A te érdekedben. (Szegény Kati férje magyartanár. Szegények. Szegény-szegény Katiék.)
Menj férjhez. Nősülj meg. Ne válogass, hoppon maradsz. Papír nélkül nem lehet. Ne válj. Ne vallj. Kell egy gyerek. Kell még egy gyerek. A te érdekedben.
Légy bátor, válaszolj, ha kérdeznek. Mondd el szépen a néninek. Jelentkezz az iskolában. Ne szólj bele, nem telefon. Miért beszélsz annyit, zúg a fejem. Tartsd a szád. Ne szólj vissza. Ő a főnök. Húzd meg magad, nem lesz bántódásod. Kibírod, én huszonöt éve húzom. Ugyanott. Én. Pedig mindig el akartam menni. De nem mentem el (a te érdekedben). Pedig elmehettem volna. De nem. Én. Csak ettem azt a fűrészporízű parizert. Gyalog mentem munkába a Maros mentén, átcsúsztam a folyón, ha fagyott. Én olyankor nem mentem el a hídig. Én. Izzad a tenyered? Ujjbegyedig nyüszít benned a gyomorideg? Félelem ez? Reszketés? (Ó, bárcsak Las Vegasban.) Mondanád? Nem mered? Nem szól szád, nem fáj fejem. A te érdekedben.
Érted élek. Érted halok (majd meg). Érted varrok. Érted izzadok. Érted szenvedek. Érted felejtek. Érted tűrök. Teérted adtam (fel). Igen, teérted adtam (el). Érted híztam (meg). Érted fizettem. Érted megfizettem. Nélküled én soha. Veled én soha. Neked főztem. Neked lőttem. Előtted állok. Előtted ülök. Térdelek. Egyedül. Egyedül csak én. Én. Nézz rám, a szemembe nézz. Ide állj, erre a szál deszkára. Érted fütyülök, érted táncolok. Táncolj, fütyülök. Fütyülj, táncolok. A te érdekedben.