Amikor a magyar labdarúgó-válogatott utoljára jelentős világeseményen szerepelt, éppen befejeztem a második osztályt.

Tehát már annyi idős voltam, hogy emlékszem a ’86-os mexikói világbajnokságra, arra, mekkora lázban égett mindenki. Az igazság azért az, hogy miközben a bátyám a meccseket nézte, engem jobban lenyűgözött az a jókora távcső, amelyet ki tudja, honnan szerzett, és amellyel én a Holdat bámultam, miközben a háttérben Vitray Tamás és Knézy Jenő közvetített.

A magyar fiúk szereplése azért természetesen jobban érdekelt, de hát tudjuk, mi lett a vége. 0-6 a szovjetektől Irapuatóban az első meccsen – ezek után már mindegy is volt, hogy a franciáktól is kikaptunk, illetve hogy Kanada ellen szépségflastromként sikerült győzni. Jött a hosszú évtizedekig kitartó letargia és sikertelenség.

Bár a futballszerető közönség már akkor Mohácshoz vagy Trianonhoz – de legalábbis az 1954-es, németek elleni berni döntőhöz – mérhető nemzeti tragédiaként élte meg az 1986-os világbajnoki szereplést, azt azért valószínűleg senki sem hitte volna, hogy

harminc évig kell várni, amíg a magyar válogatott újra rangos nemzetközi tornán vehet részt.

De milyen harminc évet!

Vébé- vagy Eb-selejtezőn fölmosták a meggypiros-fehér-zöld szerelésben játszó válogatottal a padlót az izlandiak, a jugoszlávok, de sikerült elkövetni azt a bravúrt is, hogy még Málta is két vállra fektette a magyar labdarúgás „elitjét”.

Közben pedig a frusztrációt csak fokozta, hogy a románok viszont feljöttek. A 80-as évek végének, 90-es évek „aranygenerációjának” tagjai kijutottak az 1990-es vébére, ahol nem is szerepeltek rosszul, majd a következő években inkább kivételnek számított, mint szabálynak, ha hiányoztak valamelyik világversenyről.

És amikor valamelyik selejtezősorozatban összesorsolták a két válogatottat, szinte már menetrendszerűen verték el a magyar válogatottat – a döntetlen már bravúrnak számított ellenük. Ez olyan szurkolónak, aki úgy szocializálódott, hogy ha a románok bárkivel, akár a buddhista agyaggalamb-tenyésztők öregfiúk-csapatával játszanak, akkor szívvel-lélekkel buddhista agyaggalamb-tenyésztővé válik, komoly csapás volt.

Aztán ők is lassan visszasüllyedtek a szürkeségbe. Világbajnokságon 1998 óta, Európa-bajnokságon 2008 óta nem voltak. De persze mi ez a nyolc év a harminchoz képest. Vagy ahhoz a rekordhoz képest, hogy a magyar csapat 44 éve volt kint utoljára Eb-n…

De ennyit a múltról. Most ugyanis mindkét csapat kiharcolta a jogot, hogy részt vegyen a franciaországi Eb-n, ráadásul a románok nyitómeccset játszanak a házigazdák ellen.

A mostani Eb nem csak attól más, hogy a magyar és a román csapat is kint van. Hanem attól is, hogy valószínűleg még

egyetlen világversenyre sem vetette rá ennyire az árnyékát a terror,

a merényletektől való félelem. Hiszen alig több, mint fél éve, hogy Párizsban fanatikus iszlamista őrültek több mint száz embert mészároltak le a nyílt utcán, és a brüsszeli reptéren történt terrortámadások óta is csupán hónapok teltek el. Ráadásul épp a napokban jött a hír, hogy – szerencsére lefülelt – iszlamista terroristák az Eb idején készültek merényletekre.

Persze remélhetőleg a francia hatóságok ezúttal a helyzet magaslatán lesznek, és az Eb tényleg csak a sportról, és a szép fociról, a látványos és gólgazdag mérkőzésekről lesz emlékezetes.

Igaz, még el sem kezdődött a torna, máris arról érkeztek hírek, hogy biztonsági okokból tiltottak ki valakit az Eb-ről.

Ez a valaki nem más, mint Balthazar, a francia nemzeti tizenegy kabalakakasa, „aki” az elmúlt tizennyolc évben egyetlen válogatott meccset sem hagyott ki. Gazdáját azonban most arról értesítette az UEFA, hogy biztonsági okokból Balthazar nem lehet ott a Les Bleus meccsein.

Ész megáll. Milyen biztonsági kockázatot jelenthet egy kakas? Vagy arra gyanakszanak, hogy esetleg az Iszlám Államnak sikerült őt áttérítenie, és a meccs közepén miniatűr robbanóövet hoz majd működésbe? Esetleg madárinfluenzától tartanak?

Arról nem is beszélve, hogy a brit közszolgálati csatorna, a BBC honlapján arról jelent meg elmés fejtegetés, miszerint nem biztos, hogy szerencsés, ha az angol szurkolók a rég megszokott kereszteslovag-jelmezben vesznek részt a meccseken, mivel ez sértheti a muzulmánokat.

Mondjuk ezt szerencsére nem tiltotta be az UEFA, és az angol szurkolók is jelezték, hogy csak azért is Oroszlánszívű Richárd lovagjainak öltözve lesznek ott Franciaországban, tehát

még nem hülyült bele teljesen a nyugati világ a pc-őrületbe,

de azért súlyos, hogy már a sport környékén is felütötte a fejét a kór.

Az remélhetőleg senkinek sem jut eszébe, hogy a férfi labdarúgásban is női kvótát vezessenek be.

De hagyjuk most a negatívumokat, és reménykedjünk abban, hogy az Eb főszereplője tényleg a foci, a sportszerű szurkolás és a jó hangulat lesz.

A magam nevében csak annyit tennék hozzá: Hajrá, magyarok!

De persze azoknak az olvasóknak is tartalmas és élménydús szórakozást kívánunk, akik a románoknak is szurkolnak.