Magyarország és Románia is kint van a ma kezdődő foci Eb-n. Kis szubjektív vissza- és előretekintés.
Amikor a magyar labdarúgó-válogatott utoljára jelentős világeseményen szerepelt, éppen befejeztem a második osztályt.
Tehát már annyi idős voltam, hogy emlékszem a '86-os mexikói világbajnokságra, arra, mekkora lázban égett mindenki. Az igazság azért az, hogy miközben a bátyám a meccseket nézte, engem jobban lenyűgözött az a jókora távcső, amelyet ki tudja, honnan szerzett, és amellyel én a Holdat bámultam, miközben a háttérben Vitray Tamás és Knézy Jenő közvetített.
A magyar fiúk szereplése azért természetesen jobban érdekelt, de hát tudjuk, mi lett a vége. 0-6 a szovjetektől Irapuatóban az első meccsen – ezek után már mindegy is volt, hogy a franciáktól is kikaptunk, illetve hogy Kanada ellen szépségflastromként sikerült győzni. Jött a hosszú évtizedekig kitartó letargia és sikertelenség.
Bár a futballszerető közönség már akkor Mohácshoz vagy Trianonhoz – de legalábbis az 1954-es, németek elleni berni döntőhöz – mérhető nemzeti tragédiaként élte meg az 1986-os világbajnoki szereplést, azt azért valószínűleg senki sem hitte volna, hogy
De milyen harminc évet!
Vébé- vagy Eb-selejtezőn fölmosták a meggypiros-fehér-zöld szerelésben játszó válogatottal a padlót az izlandiak, a jugoszlávok, de sikerült elkövetni azt a bravúrt is, hogy még Málta is két vállra fektette a magyar labdarúgás „elitjét”.
Közben pedig a frusztrációt csak fokozta, hogy a románok viszont feljöttek. A 80-as évek végének, 90-es évek „aranygenerációjának” tagjai kijutottak az 1990-es vébére, ahol nem is szerepeltek rosszul, majd a következő években inkább kivételnek számított, mint szabálynak, ha hiányoztak valamelyik világversenyről.
És amikor valamelyik selejtezősorozatban összesorsolták a két válogatottat, szinte már menetrendszerűen verték el a magyar válogatottat – a döntetlen már bravúrnak számított ellenük. Ez olyan szurkolónak, aki úgy szocializálódott, hogy ha a románok bárkivel, akár a buddhista agyaggalamb-tenyésztők öregfiúk-csapatával játszanak, akkor szívvel-lélekkel buddhista agyaggalamb-tenyésztővé válik, komoly csapás volt.
Aztán ők is lassan visszasüllyedtek a szürkeségbe. Világbajnokságon 1998 óta, Európa-bajnokságon 2008 óta nem voltak. De persze mi ez a nyolc év a harminchoz képest. Vagy ahhoz a rekordhoz képest, hogy a magyar csapat 44 éve volt kint utoljára Eb-n...
De ennyit a múltról. Most ugyanis mindkét csapat kiharcolta a jogot, hogy részt vegyen a franciaországi Eb-n, ráadásul a románok nyitómeccset játszanak a házigazdák ellen.
A mostani Eb nem csak attól más, hogy a magyar és a román csapat is kint van. Hanem attól is, hogy valószínűleg még
a merényletektől való félelem. Hiszen alig több, mint fél éve, hogy Párizsban fanatikus iszlamista őrültek több mint száz embert mészároltak le a nyílt utcán, és a brüsszeli reptéren történt terrortámadások óta is csupán hónapok teltek el. Ráadásul épp a napokban jött a hír, hogy - szerencsére lefülelt - iszlamista terroristák az Eb idején készültek merényletekre.
Persze remélhetőleg a francia hatóságok ezúttal a helyzet magaslatán lesznek, és az Eb tényleg csak a sportról, és a szép fociról, a látványos és gólgazdag mérkőzésekről lesz emlékezetes.
Igaz, még el sem kezdődött a torna, máris arról érkeztek hírek, hogy biztonsági okokból tiltottak ki valakit az Eb-ről.
Ez a valaki nem más, mint Balthazar, a francia nemzeti tizenegy kabalakakasa, „aki” az elmúlt tizennyolc évben egyetlen válogatott meccset sem hagyott ki. Gazdáját azonban most arról értesítette az UEFA, hogy biztonsági okokból Balthazar nem lehet ott a Les Bleus meccsein.
Ész megáll. Milyen biztonsági kockázatot jelenthet egy kakas? Vagy arra gyanakszanak, hogy esetleg az Iszlám Államnak sikerült őt áttérítenie, és a meccs közepén miniatűr robbanóövet hoz majd működésbe? Esetleg madárinfluenzától tartanak?
Arról nem is beszélve, hogy a brit közszolgálati csatorna, a BBC honlapján arról jelent meg elmés fejtegetés, miszerint nem biztos, hogy szerencsés, ha az angol szurkolók a rég megszokott kereszteslovag-jelmezben vesznek részt a meccseken, mivel ez sértheti a muzulmánokat.
Mondjuk ezt szerencsére nem tiltotta be az UEFA, és az angol szurkolók is jelezték, hogy csak azért is Oroszlánszívű Richárd lovagjainak öltözve lesznek ott Franciaországban, tehát
de azért súlyos, hogy már a sport környékén is felütötte a fejét a kór.
Az remélhetőleg senkinek sem jut eszébe, hogy a férfi labdarúgásban is női kvótát vezessenek be.
De hagyjuk most a negatívumokat, és reménykedjünk abban, hogy az Eb főszereplője tényleg a foci, a sportszerű szurkolás és a jó hangulat lesz.
A magam nevében csak annyit tennék hozzá: Hajrá, magyarok!
De persze azoknak az olvasóknak is tartalmas és élménydús szórakozást kívánunk, akik a románoknak is szurkolnak.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.