A mai nap Bowie-ról szól. És mindenki elmondja a kötelezőt.
Meghalt a rockzene Próteusza, az örökké megújuló, határokat feszegető zseni, akit lehet szeretni, lehet utálni, de megkerülni nem, aki biszex volt (ajvé!), aki magából faragott folyamatosan alakváltó bálványt, aki ó, pszichedélia, ó glam, ó bum-bumm, aki Iggy Popot feltalálta, aki
">1997-ben drum and bass-t csinált, aki 40 éven keresztül rocktörténeti mérföldköveket rakosgatott le mindenféle erőlködés nélkül (és itt legalább 20 mérföldkő-nóta következik), aki nélkül nem nőtt volna fel vagy négy generáció, aki…
Aki ma hajnalban kapta magát, beült vadonatúj, lazarusi hangjegyekből készült űrhajójába – a többi ott csillog-zsizseg a rocktörténet kisbolygónyi múzeumában –, és elhagyta a Földet. Talán kicsit megáll a Holdon. Ismét. Az első angol, aki landol odafönt. Milyen
">Csillagember. Aki egyszer leesett a Földre. És most úgy döntött, elég volt.
Nem tudok hozzátenni semmit a kötelezőhöz. Inkább előszedek ezt-azt a fiókból. Például amikor először találkoztam a Bowie-zenével, valamikor a hetvenes évek legvégén.
">Andy Warhol, Silver Screen, szólt a furcsa, se szép, se fiatal hang a lerobbant kazóból. Lenyűgözött, bár fogalmam se volt, ki a franc ez a Dávid, az Endiről meg a szilvöszkrínről nem is beszélve.
Aztán kezembe került a Magyar Ifjúság akkoriban kéz és szigorúan őrzött határ alatt átjuttatott pár száma. És ott láttam a se-férfi-se-nőt, lángvörös hajjal, hadi színekre festve. Valami indián, nevettünk. Hogyne nevettünk volna, hiszen akkoriban szakadt farmer volt a trend itt vadkeleten, ziherheictűkkel, s ruhám foltos, ingem majdnem térdig ér. Tüntetően hátat fordítottunk neki, tinédzserségünk minden hormonális dühével.
Aztán a nyolcvanas évek vége fele megláttam egy érdekes albumot a kolozsvári ószeren. Egy félig kutya-félig ember hevert rajta.
">Diamond Dogs. Megvettem. Jugoszláv lemez volt, jól szólt, és megvoltak a szövegek is. A címadó dal meg a
">Rebel, Rebel azonnal padlóra vitt, ezért szótárat ragadtam, és fejtegetni kezdtem a szavakat. Ez volt az a pillanat, amikor Bowie-rajongó lettem. A szigorú zene, a burjánzó szöveg ma is ugyanazt a nehezen megfogalmazható érzést kelti bennem. Hogy Bowie-t hallgatva mindig futok valami után. Hogy valami megvan, és még sincs. Mindig egy lépéssel előttem jár. Akhilleusz és a teknős apóriája ez. Aztán most jól elillantál, hallod-e, Mr.
">Lazarus. Bár egyszer úgyis utolérlek.
1997-ben, a budapesti Szigeten aztán találkoztunk. Mármint én lent, sóbálványként, a színpad előtt, ő meg odafent, a színpadon. Már nem vörösen, nem androgün istenségként. Csak Bowie-ként. Kis zenekarral nagyon nagy
">zenét csinált. Az az este valamikor egy hét múlva ért véget. És mindvégig imaginárius nyelveken beszéltünk. Mint a
">Subterraneans-ban.
A legújabb (utolsó) Bowie-album dalait kis szomorúsággal hallgattam. Volt bennük valami végjáték-szerű. Persze ezt most könnyű mondani, hogy kiderültek a hétköznapi tények. De tessék csak meghallgatni őket. Tökéletes gömbtestek. De mégsem pontok. Megannyi űrkabin inkább. Szanaszét lehet velük szelni a galaxist. És reménykedni, hogy az ember egy szép nap
">újra leesik a Földre. Mondd, hogy oké, Major Tom. Oké?
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
Románia lakosságának 58 százaléka nem engedhet meg magának egy egyhetes nyaralást, ami jócskán a legmagasabb arány az Európai Unióban, és messze túlszárnyalja az EU-átlagot.
Meghalt a roncsautóprogram, de túlélte. Justin Timberlake a feleségével, Jessica Biel-lel érkezett az Electric Castle-re.
Egy 15 éves fiú életét vesztette abban a balesetben, melynek során vonat sodort el egy autót a gyimesközéploki Antalokpataka településen, szerdán délelőtt.
Közel félszáz romániai telephelyének bezárása mellett döntött a FrieslandCampina vállalat a Profit.ro gazdasági portál értesülései szerint.
Két ember meghalt egy közlekedési balesetben péntek reggel Vrancea megyében.
Merre tart a vihar? Hol volt szivárvány? Hol kattog a kanálistető? Honnan árad a bűz?
Merre tart a vihar? Hol volt szivárvány? Hol kattog a kanálistető? Honnan árad a bűz?
Az influenszerkedésnek akkora hatása van, hogy társadalmi léptékben is mérhető párhuzamos, informális hatalom-kiépülésnek lehetünk szemtanúi.
Az influenszerkedésnek akkora hatása van, hogy társadalmi léptékben is mérhető párhuzamos, informális hatalom-kiépülésnek lehetünk szemtanúi.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.