Olvasom, hogy a feltűnést folyamatosan és hiábavalóan kerülő Puzsér Róbertben megérett a meggyőződés, mint a meggy a fán: engedélyezni kell a polgároknak a fegyverviselést. Mert – írja a mélyenszántó kritikus: „Egy felfegyverzett társadalomban sem a Gulagot, sem Auschwitzot nem lehet megcsinálni”.

Ez a javaslat tiszta Amerika! Üdvözlöm is. Milyen jó lesz nekünk. Csakhogy: képzeljük el akkor az amerikai forgatókönyvet.

Eszerint, ugye, mi volnánk a vén Európa őslakosai. Vagyis az indiánok. A mindenféle égtájak felől ideérkező migránsok pedig a bevándorlók. Tehát, az európaiak. És ha a hipotézis – megengedem, meredek – első lépése megvan, a többi már jön magától. 

A bevándorló „európaiak” megtelepednek nálunk, mi meg, igazi Willkommenskultur-csöcsön lógó rézbőrűek, tárt karokkal fogadjuk őket, megengedjük nekik a gyökerezést, megmutatjuk nekik csodás erdeinket, aranyunkat, kultúránkat, miegyebünket.

És a bevándorlók micsinálnak? Adnak nekünk cserébe üveggyöngyöt, színes kelmét (alkoholt nem, mert már megvan, nekik meg tiltja a vallásuk), tükröcskéket, betegségeket, és aztán szépen, módszeresen kicsinálnak. És majd azután jön a Second Amendment, az elidegeníthetetlen fegyverviselési jog.

Ez nyilván bűnrossz forgatókönyv. Talán nekünk indiánoknak kellene valamit csinálni, választott vezetőink útján, még mielőtt bármiféle analógia akár csak valóságközelivé válhatna. És mielőtt valaki felelős hadúrnak is eszébe jutna, hogy lőfegyvert adjon boldog-boldogtalan kezébe.