Hogyan áll az álmorál?

Ha a politikai pragmatizmus felől közelítünk Gabriel Oprea ügyéhez, több minden arra a következtetésre vezethet, hogy Opreának – éppen a demokrácia védelmében – maradnia kell.
Hirdetés

„Bármennyire is furcsa, hogy az autokrata, patrióta belügyminisztert egy lapon emlegetjük a demokrácia védelmezőivel, mégsem tévedünk akkorát, mint azok, akik azt gondolják, hogy a tábornok ellen indított támadások kizárólag az ellenzék és az állampolgárok erkölcsi igényéből fakadnak, azokban semmi hátsó szándék nincs, csupán a morális igazságszolgáltatás igénye. Politikai farkasvakság lenne ezt állítani.

A valódi tét az ellenzék számára a kormányzás átvétele.

Nyílt titok, hogy a Nemzeti Liberális Párt Gabriel Opreát igyekezett átcsábítani a baloldalról, s voltak pillanatok – az őszi bizalmatlansági indítvány megszavazása előtt –, amikor úgy tűnt, hogy a hatalompárti politikus végre is hajtja a jobbra átot. Végül győzött a pragmatizmusa. Traian Basescu után Gabriel Opreának a legkifejlettebb az a hatodik érzéke, ami – a román sajtó szerint – a csúcsragadozó politikusokat jellemzi. Az is világos, hogy a Ponta-kormány akkor bukik, ha az Oprea vezette Románia Haladásáért Országos Szövetség cserben hagyja vagy kiválik. (Esetleg szétesik, ha elnöke karaktergyilkosság áldozata lesz.) Sem az előbbi, sem az utóbbi lehetőség nem állhat fenn azonban, amíg a pártelnök belügyminiszter és első miniszterelnök-helyettes. Ugyanis a jövő évi választásokkor éppen a belügyminisztérium lesz a legfontosabb tényező, amely hazai gyakorlat szerint döntő módon befolyásolhatja az eredmények alakulását.

Gabriel Oprea még mindig nem lehet teljesen biztos abban, hogy a pártja egyedül is eléri a bejutási küszöböt. Eddig ugyanis soha nem mérettetett meg, mindig pártkoalícióban indult. Ez a megnyugtató megoldás számára jövőben is, és ez a jelenlegi partner Szociáldemokrata Párt érdeke is, így maradhat a választói preferenciák nagyobbik részét még mindig élvező liberálisok veszélyes kihívója.

Így Gabriel Oprea és a miniszterelnök Victor Ponta egyaránt számíthat a másik támogatására. Másfelől a Nemzeti Liberális Pártnak nem is annyira a kormányzás megszerzése, hanem a jövő évi választások megszervezésének a lehetősége a legóhajtottabb cél. S ha már nem sikerül a kormánybuktatás, az is eredmény lenne, ha a kényelmetlen Gabriel Oprea helyett egy gyengébb miniszter vezetné a belügyi tárcát.”

Hirdetés