„Az ominózus jelentéshez visszatérve, azt írják benne, hogy külföldi titkosszolgálatok intenzív munkát folytatnak azzal a céllal, hogy megerősítsék kormányuk ellenőrzését »az azonos etnikumú romániai közösség és főbb szervezetei« felett. Ez nem más, mint nyilvánvaló utalás Magyarországra. S ha már itt tartunk: közismert, hogy Romániában az ország legfőbb ellenségeként tekintenek Magyarországra. Hogy miért van ez így, arról lehetnek sejtéseink, elképzeléseink, de tény, hogy megvannak annak a komoly nemzetkarakterológiai, lélektani és egyéb okai.

Talán emlékeznek még rá, hogy nem is olyan régen a Securitate kiemelt figyelmet fordított a »magyar veszélyre«, külön részleg/ügyosztály/iroda foglalkozott vele. S minket, Romániában élő magyarokat nemzetbiztonsági kockázatként kezeltek. Egy korábban ismertetett dokumentum szerint ma sincs ez másként.

Az eset kapcsán felvetődik a kérdés: hogyan lehetséges, hogy egy tikosszolgálati jelentés nyilvánosságra kerül, hogy azt egy tévéműsorban, ország-világ szeme láttára, füle hallatára tárgyalják meg? Naivnak tűnhet a kérdés. Józan paraszti ésszel úgy gondolnánk, egy titkosszolgálat évi jelentése csak a beavatottaknak szólhat. Akik viszont szigorú titoktartásra kötelezték magukat.

Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a kiszivárogtatás klasszikus esetével van dolgunk, a szolgálat valamiért szükségét érezte, hogy üzenjen nekünk. Miket üzenhet egy titkosszolgálat egy nemzetbiztonsági kockázatként kezelt nemzeti közösség tagjainak? Lehet találgatni.”