„A cél valamennyi esetben ugyanaz: helyrebillenteni a túlnyomórészt külföldi tulajdonban lévő bevásárlóközpontok, illetve a belföldi termelők, kiskereskedők, családi vállalkozások közötti, az előbbiek javára elbillenő egyensúlyt. Egyszóval pozitív diszkriminációt alkalmazni a helyi termelők javára. Erről szól a szenátus által kedden elfogadott törvényjavaslat is, amely arra kötelezné a hazai élelmiszerüzleteket, hogy hús-, zöldség- és gyümölcskínálatuk legkevesebb 51 százalékát a belföldi piacról teremtsék elő.
A szándék már csak azért is nemes, mivel a román mezőgazdaság helyzete évről évre súlyosabb, a gazdák pedig egyre inkább úgy érzik, hogy magukra hagyták őket. Miközben az agrárium, az állattenyésztés és az ipar jelentős értékesítési gondokkal küzd, a nagy üzletláncok polcain roskadozó termékek jelentős része importáru. Aminek a fogyasztó még akkor sem örülhet maradéktalanul, ha történetesen olcsóbb, hiszen például a lengyelországi alma semmivel sem ízletesebb a hazainál, az előbbit vásárolva azonban nem a romániai, hanem a külföldi termesztőt támogatjuk.
Elengedhetetlenül szükséges tehát a hazai termelők érdekeinek felkarolása, csakhogy mindez nem működik olyan kezdeményezésekkel, amelyek uniós versenyszabályokba ütköznek, ráadásul a kormány és az agrártárca sem támogatja őket. A megoldást csakis az ágazat szereplőinek támogatását célzó, összefüggő, egyúttal EU-konform agrár- és kereskedelmi politika jelentheti, ennek kidolgozása terén azonban egyetlen kormány sem jeleskedett az elmúlt 25 évben.”