„A szülőföldön maradás, boldogulás fontosságáról oly sok szívhez szóló gondolatot hallottunk már, de végre itt egy kézzelfogható lehetőség is: az iskolapadból egyenes út vezethet a munka mezejére. A jól kitanult szakma művelői ráadásul egy olyan ágazatban vethetik meg a lábukat, amelynek nagy hagyománya van nálunk, és bár az elmúlt évtizedekben rettenetesen felverte a gaz, lassan ki fog virágozni.
A globális, megkerülhetetlen igényeken túl hozzájárulhat a megújuláshoz az immár itt is tapasztalható mentalitásváltás. Miközben ugyanis évtizedekkel ezelőtt az volt a nagy megvalósítás, ha valakit felvett a vállalat, és végre faluról egy városi panellakásba költözhetetett, ma arról álmodoznak a már megállapodott fiatalok, hogy csendes, kertes házban élhessenek a jó levegőn, és a maguk urai legyenek.
A gazdálkodás pedig kézenfekvő megoldást kínál erre. Sokan félnek belevágni, és nehezen cserélnék fel az idegölő iroda- vagy szalagmunkát a sokismeretlenes egyenlettel riogató földművelésre, de már az is valami, ha egy állandó munkahely mellett csak annyira futja az erőből, hogy egy család magának termeszti meg a garantáltan egészséges paradicsomot.
A városiak számára idegen, de egyre vonzóbb életvitel itt kezdődik, és azáltal teljesedhet ki, amit a Sapientia kínál újonnan indult szentgyörgyi szakán, illetve egyetem után is. A megvalósulásához azonban a határon túli szakképzés évét meghirdető, a nemzetpolitikát a gazdaságfejlesztés felé elmozdító magyar kormány további hathatós támogatására van szükség, illetve közösségi összefogás, földadományok kellenek. Mert az adólejeinkkel sajnos továbbra sem segíthetünk.”