„Jönnek a migránsok, jönnek megállíthatatlanul. Vagy mégsem? Megállítja őket a tegnaptól beköszöntött »új időszámítás«? Visszafordulnak a szerb–magyar határon kialakított »hermetikus« határzár miatt? Nehezen hihető, hiszen az utánpótlás kimeríthetetlennek tűnik, újabb menekülthullámok érkeznek délről nap mint nap. Magyarország talán egy időre könnyített a helyzetén, bár valószínűleg lesznek még ez ügyben cirkuszok, a Schengennek viszont annyi! Ez már most borítékolható.

Persze ez csupán egy a lehetséges jóslatok közül. A jelek szerint menekültkérdésben mindenki szakértő, mindenkinél tisztábban látja a szituációt, tudja, hogy miképpen kellene kezelni a dolgokat, akár van sapkája a migránsnak, akár nincs. Európa, a világ politikusai is így vannak ezzel, kapkodnak ide-oda, nyilatkozgatnak összevissza, és van akinek közben szétroppan a karrierje, másokat meg magasra dob a mindeddig páratlan népvándorlás.

Páratlan? Volt még hasonló a történelemben. Ne gondoljunk a régmúltra. Elég visszatekinteni az eltelt két évszázad történéseire. Mi, magyarok is többször vándorbotot vettünk a kezünkbe, csak a folyamatot nem közvetítette élőben a hírekre éhes média, ezért nem is keltett akkora szenzációt. Hogy mondta a költő? »S kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk!« Igen, a sokat kárhoztatott Amerika volt a legnagyobb befogadónk. Akár a nyomor, akár az üldöztetés kényszerítette tengeren túlra az elődeinket.”