„Ráadásul míg a román vezetők minduntalan saját számaikat hajtogatják, a tanügyminisztérium már múlt héten felszólította a tanfelügyelőségeket, mérjék fel, hány helyet tudnának biztosítani az oktatási intézmények kollégiumaiban a befogadóközpontokba már nem férő bevándorlóknak. Utóbbi ötlet olyannyira botrányosra sikeredett, hogy a kormányzó PSD ügyvivő elnöke a nyilvánosság előtt húzta rá a vizes lepedőt a tanügyminiszterre, aki természetesen nem hagyhatta annyiban, és elárulta, hogy a szaktárca csupán a kormány sürgősségi eseteket kezelő bizottsága felszólításának tett eleget.

Hogy pontosan kinek a fejéből pattant ki az agyament gondolat, miszerint gyerekek, egyetemisták között helyeznék el a boldogulásukért bármire képes, teljesen más világból érkező honkereső és -foglalókat, nem tudni, annyi azonban biztos, hogy a történet jól tükrözi a Bukarestben uralkodó fejetlenséget.

Pedig okosan is el lehetne járni: például úgy, hogy Románia kijelenti, csak akkor tesz eleget a brüsszeli kérésnek – újabb különálló befogadóközpontok létrehozásával –, ha végre minden akadály elgördül a schengeni csatlakozás útjából. Mert ha a Nyugat úgy érzi, felkészült sok millió, más kontinensről érkező idegen befogadására, de a román útlevél még mindig derogál, akkor jaj nekünk, Európa.”