„Az elcsépelt közhely szerint Románia a korlátlan lehetőségek országa. Itt pénzzel, kapcsolatokkal szinte mindent el lehet »intézni«. Különösen jó zsíros üzletekhez lehet jutni általuk. Merthát köztudott: az állami megrendelések jelentik a biztos hasznot, a meggazdagodást. De csak egyeseknek, a meg-, illetve a kiválasztottaknak. Itt hatalom és korrupció kéz a kézben jár, mindennapjaink része, végigkíséri egész életünket – a bölcsőtől a koporsóig. Igaz, másutt is, de a jelenség nem mindenütt ölt ilyen gigantikus méreteket.

Aki a sors akaratából ezt személyesen, saját bőrén tapasztalhatta, az tudja, miről beszélek. Hasonlóképpen azt is, hogy a „lehetőségek” nagysága, előfordulásának gyakorisága miként aránylik a korrupció mértékével. És azzal a megengedő nagyvonalúsággal, amivel a jelenséget a román társadalom egésze kezeli. Pontosabban: elfogadja olyanként, mint ami ellen nem tehet semmit. Hát éppenséggel tehetne, ha egy rigurózus, szigorú szabályok szerint működő, és nem egy hazugságra épült, velejéig romlott társadalom lenne.

De, sajnos, az.

Kijelenthető, ameddig nem válik mind a nevelés, mind a napi gyakorlat szintjén is központi törekvéssé a jogkövető magatartás, addig itt nem változik semmi.”