kézzel írt múlt
Szerző: Szántai János
2015. augusztus 21. péntek, 13:09
Új lapot ír a történelem. Illetve, Boia írja újra Románia történelmének újabb lapjait. A valóságnak megfelelőbb módon.

A pénteki magyar napot lendületesen kezdtük: egy történelemórával. Azazhogy kezdtük volna, ugyanis a Lucian Boia könyvbemutató-előzetes helyszíne, a Koffer Kávézó dugig tömve volt fél tizenegykor, a történelmi esemény kezdő időpontjakor, mégpedig azokkal, akik az előző, kávézós eseményen még az isteni nedűket szürcsölgették. Talán nem ártott volna nagyobb időintervallumot hagyni a két esemény között, tekintettel a kávé finomságára és a Koffer méreteire. Bizony, a szervezőszakmát is tanulni kell.

Néhány idősebb hölgy már éppen azt ajánlotta, szerezzünk székeket és beszélgessünk az utcán, vagy a kapu alatt, amikor a kávéházi Szezám feltárult és kiömlött rajta a jónép. Mi meg be.

 

Jó hely a Koffer előtt

 

Hamarosan azonban (20 perc alatt) egyenesbe kerültek a dolgok, és a beszélők belevághattak a lényegbe. Lucian Boia

legújabb, magyar nyelvre lefordított

könyvéről volt szó, a máris nagy port kavaró Románia románosításáról. Rostás-Péter Istvánnal, a kötet fordítójával Zágoni Balázs, a Koinónia Könyvkiadó vezetője beszélgetett.

Zágoni Balázs elöljáróban elmondta, hogy a Koinónia Könyvkiadó három évvel ezelőtt kezdte el Lucian Boia-sorozatát, melynek első darabja, a Miért más Románia? immár a harmadik kiadásnál tart. A sorozat második darabja, A Nyugat hanyatlása tavaly jelent meg, a Románia románosítása pedig idén ősszel mutatkozik be, az Őszi Könyvvásáron.

Ezzel a labda átkerült a fordító térfelére. És érdekes dolgokat tudhatott meg a szívós közönség. Például azt, hogy

Boia kézzel ír.

Vagyis nem használ sem számító-, sem írógépet. Régi vágású polgári író tehát, ami az eszköztárát illeti. Ja, e-mail címe sincs. (Nos, ez már a régivágásúság felső határait súrolja, de hát ilyen ez az ember.) Az írásra visszatérve, a kézzel rovás azért is érdekes, mert – annak ellenére, hogy aránylag későn, 51 éves korában kezdett el köteteket kiadni – gyakorlatilag ontja magából a könyveket: több mint 20 kötete van a piacon.

 

Még odakint, utolsó egyeztetés

 

Egyesek csodálják hatalmas munkabírását, mások viszont a nagy termelés okozta felhígulásról beszélnek. Elválik a vallatásnál. Tény, hogy mind magyar, mind román, sőt, nemzetközi körökben is igen népszerűek a könyvei, különösen azok, amelyek a románokat veszik célba. Vannak, akik szerint végre akad egy román történész (Boia anyai ágon olasz származású), aki szembemegy az államilag támogatott történelemszemlélettel, és megnyitja a kapukat az egyre nagyobb igazságok számára. Mások szerint Boia elfajzott, nemtelen és nemzettelen hazaáruló, akit igazából ki kéne irtani. A lényeg, hogy az elmúlt húsz év alatt

igazi sztártörténésszé vált,

akit nemigen lehet megkerülni.

A megjelenés előtt álló kötettel kapcsolatban viszont Rostás bejelentette: el kell kedvetlenítenie a leendő olvasókat, ugyanis egyrészt a szöveg nem a magyarok elrománosításáról szól (noha van benne egy fejezet, amelynek címe Elszaladnak Erdéllyel a magyarok?), másrészt a szövegre nem a két korábbi, magyarra fordított könyvre jellemző esszéisztikus, olvasmányos stílus jellemző. Boia az egész „román területről” beszél, amikor témáját feldolgozza, amelynek Erdély csupán egy része. Megjegyzendő, hogy európai szinten nem egyedülálló a román homogenizációs gyakorlat: Lengyelországban és Csehországban hasonló folyamatok zajlottak le, és sikerrel. Romániában ez a kísérlet egyelőre nem nevezhető sikeresnek, és korábban sem volt az. A történész megemlít egy dokumentumot az 1930-as évek közepéről, amelyben az áll, hogy a tanügyi eszközökkel végrehajtani szándékozott erdélyi románosítás teljes fiaskónak bizonyult.

 

Kiadóvezér és fordító: Zágoni Balázs és Rostás-Péter István

 

Boia kétfajta Romániát említ könyvében: egy városit, meg egy falusit. Az etnikai sokszínűság nyilván mindig is a városi közösségekre volt jellemző. Az éppen regnáló hatalom igyekezett is vigyázni arra, hogy a két világ ne kapcsolódjon össze. Például két világháború között az illetékes szervek csak akkor adtak román állampolgárságot, például a zsidóknak, ha azok ígéretet tettek arra vonatkozóan, hogy

nem szereznek javakat vidéken.

Az ilyen típusú intézkedések állandó nyomás alatt tartották a kisebbségeket.

A szerző szerint igaz ugyan, hogy a protokronista-nacionalista jellegű kommunista diktatúra szépen megvalósította a „román terület” homogenizációját, vagyis mindent megtett, hogy Románia az a nemzetállam legyen, amiről megálmodói álmodtak – magyarán, Románia ma románabb, mint valaha – viszont elég nagy árat fizetett érte. A kommunizmus ugyanis a románoknak ártott a legtöbbet, elsősorban az Európától való elszigetelődés miatt. Ez ma a nagy kérdés: hogyan képes az elrománosodott Románia újra betagolódni Európába, a sikertelen homogenizáció eredményeképpen megmaradt kisebbségi kultúrákkal együtt.

Nos, egy biztos: kíváncsian várjuk a könyvet. Magyarul.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/11175
Ha Európa ferde szemmel néz Magyarországra, akkor Románia kedvezőbb fényben tűnhet fel. És mégsem.
Nem mi állítjuk ezt, hanem egy civil szervezet, mely kielemezte a jelölteket.
Másodjára is meghívták Dragneát a TVR legnézettebb műsorába, pedig az elsőből is botrány volt.
A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium hagyományos udvari bálja idén is megdobogtatta a szíveket.
Hej, zengték a jeles jelöltek a „magyar nótát” egyre-másra. Kivéve a PSD-vezért. Neki tele volt a szája.
Tegnapelőtt költözött az intézmény Jeruzsálembe. Tegnap hó, mégsem! Ma megint költözik. A román diplomáciai szappanopera folytatódik.
Jól látják, kedves Olvasók. A nagy tudású politikai elemző szerint Magyarország egy kisebb orosz medve, amely persze folyton Erdélyre feni a fogát.
Yuval Harari tézisei alapján a szerző többek közt levonja a következtetést: az állítólagos hazaszeretetével dicsekvő ultranacionalista dragnióta rezsim sohasem fog hazafinak számítani.
A Facebookon, egy élő bejelentkezésben kérte követőit, hogy szóljanak a rendőrségnek és menekítsék ki a helyszínről.
Nem csak Che Guevara és Marx, hanem Boc, Băsescu, Dragnea, Cioloş is pólóra került. Meg Orbán, Merkel, Trump vagy Macron is.
„Magyar az, akinek fáj Trianon”. De hogyan lehet feldolgozni ezt a traumát? És kinek a felelőssége?
A gyűlölet magasztalói és prédikálói visszafordítják a román társadalmat abba a korba, amikor a nacionalista hév pótolni tudta a sokak számára hasznos racionális megoldásokat.
A legnagyobb világsztárok közül kevesen és ritkán jutnak el Romániába, de nem azért, mert nem akarnak: az autópályák és az ideális fellépőhelyszínek hiánya ijeszti el Bonót, Beyoncét és társait.
Bár Nagyvárad gyógyszerészettörténeti emlékeit a rendszerváltás után szétlopkodták, az irgalmas rendiek Gránátalma patikájának berendezése túlvészelt minden viszontagságot. A katolikusok teljesen önerőből feltárták, leltározták és most a közönségnek is megmutatják.