„Még ha egy diplomata szájából szokatlanul hangzik is, attól még igaz, hogy Victor Ponta a kezdetektől fogva az Orbán Viktorral szemben viseltetett mély ellenérzésével fejezte ki a szomszédos országhoz való viszonyulásának alapelveit, közvetve pedig kormánya politikáját. Az államközi viszony javítása helyett letudta a párbeszédet azzal a rögeszméjével, hogy »Victor a jófiú, Viktor pedig a rossz«. De Ponta ezzel a diskurzussal elsősorban mindig hazaüzent, igyekezve jó pontot szerezni a nacionalista román szavazók körében.
Belpolitikai célokat szolgált hétfő esti, a magyar provokációval kapcsolatos televíziós ámokfutása is. Nagyon jól tudja, hogy korrupciós ügye miatt pártjában is elfogyott körülötte a levegő, a kormányfői székben sem húzza sokáig, újabban pedig már tengerentúli nyaralása miatt is bírálatok kereszttüzébe került (amelyről nem szégyellte azt hazudni, hogy olcsóbb volt, mint egy mamaiai vakáció). Ilyen helyzetben mi lehetne jobb mentsvár a magyarkártya előrángatásánál, a magyar veszéllyel való riogatásnál?
Ráadásul a magyar revizionizmus úton-útfélen való felemlegetésével Bukarest ki is röhögteti magát, miután Traian Băsescu immár menetrendszerűen követeli Moldova bekebelezését. Ebben a helyzetben talán az lenne a bölcsebb, ha a viccbéli Marcsa nénihez hasonlóan hagynánk, hogy ezek az agitátorok beszélgessenek csak egymással.”