„Azt senki nem vonja kétségbe, az együttműködés kulcsa a párbeszéd, és ez a dialógus nem tud létrejönni. Felemás, »várunk, de inkább ne gyere« jellegű meghívások, »nem növelem jelenlétemmel a te bulid népszerűségét«-szerű elutasítások, duzzogó kihátrálások, nagyképű távolmaradások jellemezték az idei nyár politikai táborait. Mindenki saját terepén, saját közönségének fújta a magáét, mutogatott a hiányzókra. Ez történt a MIÉRT-táborban, Tusványoson, a SIC-Feszten, az EMI-táborban. Elzárkóztak a találkozástól, az RMDSZ ereje fölényének tudatában, a Néppárt igaza hitében, a tisztességes politizálás egyetlen letéteményesének kiáltva ki magát, az MPP tudathasadásosan sodródva az RMDSZ bekebelező ajánlata és az autonomista erőkhöz való tartozás óhaja között.

A süketek párbeszéde zajlik az erdélyi magyar politikában, sem az erősebb, sem az alig lélegző, gyengébb felek nem tudnak túllépni önmagukon. Talán reménykedhetünk, ősszel a lármafás autonómiaakció bár ideig-óráig ismét egy táborba sodorja a vetélkedő pártokat, szervezeteket, és újra megszülethet a nagy meneteléshez hasonló közösségi élmény. S talán egyszer azt is belátják vezetőink, hangzatos szólamokkal egy ideig vakítható a nép, de kiürülnek, elkopnak, hiteltelenné válnak. Tettekre is szükség lenne, amelyek felülírják a politikai érdeket, valóban a közösséget, megmaradásunkat, fejlődésünket szolgálják. Ez külön táborokban, önkörükben szónokolva nem megvalósítható, csak valós összefogással, hiteles együttműködéssel.”