Harmónia

A valós harmóniához kölcsönös megértésre, toleranciára, egymás nemzeti és kulturális értékeinek a megbecsülésére, a demokratikus értékek iránti nyitottságra lenne szükség. Addig minden olcsó szlogen marad.
Hirdetés

„Az eset, ami miatt most tollat ragadtam, nem Vásárhelyen történt ugyan, de vásárhelyiek a »főszereplők«, és ugyancsak leckét adtak fel abból, hogy hogyan képzelik el a harmóniát, azaz a román–magyar együttélést, hiszen erről van szó. Az történt, hogy a múlt hét végi Nyárádmenti Napok nyitómozzanatára, a felújított és kibővített idősotthon avatóünnepségére, ahogy illik, meghívták a megye prefektusát és a megyei tanács elnökét is. A megye két vezetőjét azonban annyira felháborította a román és az európai lobogó mellé kitűzött székely és magyar zászló, hogy – miután választás elé állították a város polgármesterét, hogy vagy a zászlók, vagy mi, a városvezető pedig a zászlókat választotta – tüntetően távoztak az ünnepségről.

A polgármester gyerekes gesztusnak nevezte az incidenst, ám többről van szó: ha a kormány helyi megbízottját, aki amúgy a törvényesség őre kelle(ene) legyen, bár tudta, hogy a magyar zászlót a diplomáciai protokoll szabályainak megfelelően a meghívott magyar vendégek tiszteletére tették ki, a székely zászlót pedig a nyárádszeredai székelyek is magukénak érzik, és egyébként sem egy másik ország jelképe, mégis azt követelte, hogy tüntessék el azokat, akkor valami nem stimmel a törvény értelmezése körül.

A tanácselnökön amúgy nem csodálkozunk, hiszen az »elég volt a magyar uralomból« szlogennel nyerte meg a legutóbbi választást. Ilyen szempontból, úgy látszik, következetes maradt.

Nem folytatom. A valós harmóniához kölcsönös megértésre, toleranciára, egymás nemzeti és kulturális értékeinek a megbecsülésére, a demokratikus értékek iránti nyitottságra lenne szükség. Addig minden olcsó szlogen marad.”

Hirdetés