Arról már többször is írtunk itt a Főtéren, hogy Nagyvárad szinte teljes egészében építőteleppé változott. Nos, ahogy ez az építőtelepeken optimális esetekben történni szokott, mostanra kezdenek látszani az átalakítások eredményei. A Szent László téren – aki esetleg nem tudná: ez a város főtere – egészen korrekt burkolat kezd körvonalazódni, ami mindenképpen esztétikusabb és barátságosabb, mint az eddigi térkialakítás, ami igazából szép sem volt, de legalább gyalogosbarát sem, hiszen minden a téren áthaladó gépkocsiforgalomról szólt. Ha helyére kerül a gyepszőnyeg és a tervekben szereplő fák is, egészen olyan arculata lesz, amilyen egy közép-európai kultúrvároshoz illik. (A szobormizériát most hagyjuk).

És ha már körvonalazódik a burkolat, akkor a csatornafedők is lassan a helyükre kerülnek. Amelyek – a váradiak nem kis meglepetésére – egyénítettek, ráadásul többnyelvűek. Amint az látható, magyar, román és német nyelven is szerepel rajtuk a város neve. Az angol verzió, a City of Oradea kissé nevetséges, de hát ez van, urizálni is kell egy kicsit, még akkor is, ha angol neve nincs és nem is volt a városnak. És hát a tükorfordítás – Great Small Fortress – még hülyébben hangzana.

A szintén restaurálás alatt álló, és az idei Szent László Napokon a váradi közösség által már felavatott várban nem ennyire nagyra törőek: az ottani csatornafedők is egyénítettek, de csak kétnyelvűek, és egyébként is sallangmentesek. Egyszerűen annyi szerepel rajtuk magyar és román nyelven, hogy Nagyváradi vár.

Viszont külön érdekesség, hogy a praktikum jegyében a csatornafedő közepén, ahol feltüntették az öt, Vauban-típusú füles bástyával ellátott vár körvonalait, egy kis piktogram azt is jelzi, hogy milyen jellegű vezeték található benne. Az itt láthatón például a kis villám azt mutatja, hogy elektromos vezetékeket rejt a föld mélye.

És hogy miért is mutattuk meg ezt? Hát csak azért, hogy megjegyezzük: Erdélyben és a Partiumban is ez lenne a természetes állapot. A több nemzet fiai és lányai által lakott régiókban az volna a normális, ha nem csupán a csatornafedőkön, hanem minden intézményben, az összes hivatalban, sőt a magánvállalkozások kommunikációjában is hivatalos és teljes kétnyelvűség (illetve, ahol az etnikai viszonyok ezt indokolják, három- vagy négynyelvűség) működne. Sajnos, ez egyébként Váradon sincs így.

De ez a példa is mutatja, hogy nem kerül nagy erőfeszítésbe. Csak akarni kell. És közelebb kerülünk a normalitáshoz. Még az ilyen szimbolikus lépésekkel is.