„A következmény a látható (élvezhető, élő-egyenesben közvetíthető) hajsza: hajnalban hatvan maszkos izomlegényszállja meg a házat, ládányi iratot, okmányt, számítógépeket cipelnek ki, raknak autóba, a gyanúsítottat megbilincselve tuszkolják be, fejét lenyomva a sötített gépkocsiba – á, nem duba az már –, aztán lekísérik egy pincébe, bekísérik egy csupa üveg irodába, ahol elkezdődik a kihallgatása. Lakását, vidéki házát felforgatják, gyermekeit, ha kiskorúak megríkatják. Őket megilleti az ártatlanság vélelme.

Minden feljelentettről a legrosszabbat feltételezik az álmatlanság vélelme alatt: a bekísért szüntelen csalt, lopott, sikkasztott, pénzt-paripát mosott, vesztegetést fogadott el óezüst maláj porcelánkészlettől Mao Ce Tung első jáspiskőbe vésett balettcipőjéig és eurótól svájci frankig, angol fonttól könnyen pukkanó francia pezsgőig. Ideje sem maradt aludni, olyan gyorsan gazdagodott. Csak ült és számlálta a mocskos kizsarolt, adócsalt jövedelmét.

Feltételezik, hogy el fog szökni magánjárgányán, gazdasági és politikai menedékjogot fog kérni szomáliai, afgán és líbiai menekültek közé álcázódva, beépülve az al-Kaidába, Elefántcsontparton fog gerincet-fogat csináltatni, vagy csak hever a gyémánthomokon, miközben tudja, hogy itthon trágár rágalmazója ellen hivatalból semmiféle eljárás nem indul. Annak kilétét, mint általában az ilyen ügyekben gazdag országban, homály fedi, védelmet élvez, eltüntetik szem elől. Egy valamirevaló demokráciában a feljelentő kilétét sem fedi homály. Védi az ártalmasság vélelme.

Ebben a tekintetben a parchet-táncosok az előző rendszer technikáját követik, hiszen a dossziékat és az informátorok nevét csak a rendszerváltást követő években hozták – ha hozták, ha érdek fűződött hozzá – nyilvánosságra.

A nép örvendez, olyan mint egykor,  akár a középkorban a nyilvános kivégzéseknek, a halálrakövezésnek. Népünnepély. Szemnek szórt malaszt. Kábszer.

Mi történik akkor, ha kiderül, hogy a feljelentett, meghurcolt, megalázott, nevesített vagy homálypacnival eltakartról kiderül, hogy vétlen? Isten bocsá’, tiszta és becsületes, jó üzletember, a törvények mentén és szellemében cselekedett, sőt még gazdagodni is tudott protekciós hátszél nélkül?  Ha nem fizetett le senkit, nincsenek homályos pontjai vagyonnyilatkozatának, ha ártatlanul ült fogdában harminc napig, félévig, ha bírói tévedés áldozata lett?

Kér ezektől valaki bocsánatot? Fizet ezeknek valaki kártérítést?”