A sikertelen referendum tanulságai

Nem lett érvényes, mindazonáltal több dologra rávilágít a második nekifutásra is érvénytelen referendum Nagyvárad és Szentmárton fúziójáról.
Hirdetés

„Először is beigazolódott, hogy  mégiscsak jó az, ha pontosan tudjuk, hogy hányan lakjuk ezt az országot és településeinket. Ugyanis a 2011-es népszámlálás annyira kedvezőtlen adatokat hozott Romániának, hogy az elkövetkező egy évben adatvéglegesítés címszó alatt úgy felturbózták a statisztitkákat, hogy egymillióval több lakosa lett az országnak, mint amennyit valójában megszámoltak. Mondani sem kell, hogy Nagyváradnak is jutott vagy tízezerrel több lakos a véglegesítés után. Ennek a kozmetikázásnak a csapdájába estek a referendum szervezői, mert a részvételi arányokat ennek az ún. hivatalos, felsrófolt adatnak az alapján kellett kiszámolni, és ez eleve csökkentette az esélyét annak, hogy meglegyen a 30 százalék, amennyire a referendum érvényességéhez lett volna szükség. (…) 

Mivel azonban az RMDSZ-t nem lehetett rávenni semmilyen a referendummal kapcsolatos akcióra, gondolt egyet a városvezetés, és felkérte Jenei Imrét, hogy magyarul szólítsa meg a váradi magyarokat. Ami viszont ebből kisült, az inkább volt egy a referendumot reklámozók szempontjából kontraproduktív kisebbfajta botrány, semmint a referendum érvényességének esélyét növelő kampányfogás. Az történt ugyanis, hogy elképesztő ostobaságokat kezdtek el írogatni a videóhoz az emberek, ilyeneket, hogy egy romániai népszavazáson miért magyarul szólít meg bárki is választópolgárokat, vagy: az a tény, hogy magyarul hívnak embereket szavazni, olyan felháborító, hogy a kommentelő maga azon gondolkozik, hogy egyáltalán elmenjen-e voksolni, de olyan komment is volt, hogy Jenei Imre ezzel a magyar szövegelésével foltot ejtett egyébként dícséretes karrierjén. Nem csoda, ha ezek után a referendum kampányának irányítói gyorsan eltüntették a videot az online térből, hiszen az egyébként akár jó szándékúnak is tekinthető kezdeményezésből egy – sajnos megszokott módon – primitív adok-kapok lett.
 
 Ez az eset is megvilágítja azt, miért ignorálták a váradi magyarok ezt a kezdeményezést: hiába a sok szép ígéret, ha az ígérgetők teljesen hiteltelenek, amit ráadásul csakis maguknak köszönhetnek. Ugyanis az a tény, hogy a romániai, és ezen belül a nagyváradi közgondolkodás még huszonöt évvel a szabadságunk kivívása után is ilyen szinten áll, az nem kis, sőt, talán a legnagyobb mértékben a politikai vezetőknek tudható be, akik nemhogy nem sajátították el és nem propagálták a köztudatban a kölcsönös tisztelet elvét és az ehhez társuló hozzáállást, hanem fenntartották azt az paradigmát, hogy Románia a románoké, és minden kisebbség csak a románok kegye folytán juthat jogokhoz. Meg aztán milyen pompás érv a kudarcos referendum szervezőinek az, hogy tulajdonképpen a magyarok miatt bukott meg a fúzió?! Mindez csak azt támasztja alá, hogy a politikai elit az elmúlt több mint két évtizedben nem szolgált rá a magyar közösség bizalmára, amelyik ezért kezeli gyanúval az összes a hatalom irányából érkező kezdeményezést, és ezért is könnyű elhitetni vele azt, hogy Várad és Szentmárton fúziójának egyik célja az lenne, hogy csökkenjen az így megnagyobbodott városban a magyarok számaránya.”

Hirdetés