„Közpénzből készül lefizetni a kormány a következő választási kampányokban a szervilis televíziókat. Másra aligha gondolhatunk annak a sürgősségi kormányrendeletnek a margóján, melyet a heti kormányülés után pár órával jelentettek be egy pár soros közleményben. És mint ahogy ilyenkor lenni szokott, sehol egy szó a részletekről, azaz a címzettekről, az elbírálási feltételekről, a rendelet sürgősségi mivoltának indokoltságáról, csak annyit kötnek az adófizetők orrára, hogy 15 millió eurójukba fog kerülni a baráti hírgyárosoknak az idei és a jövő évben nyújtandó segítség.

Tegnapig a médiaszervezetek konvenciójának, egy fővárosi civil szervezetnek és az audiovizuális tanács egyik ellenzéki tagjának az ingerküszöbét cibálta meg egy tiltakozás erejéig ez a rendelet. Helyesen állapítják meg, hogy egy ilyen segélyezés csakis arra jó, hogy az átláthatóság teljes mellőzésével a politikai klientúra egyes tagjainak a zsebébe pénzt juttassanak. Korábban a kábeltelevíziós szolgáltatók megsarcolásával terveztek egy hasonló tévés »segélyalapot« létrehozni, a szakszolgáltatók vehemens tiltakozása nyomán aztán ez a terv kútba esett, és könnyebben kirabolható zseb után néztek. Mert a költségvetésből könnyebb osztogatni, ha már a baráti televíziók hűvösön üdülő vagy hamarost oda készülő tulajdonosait egyre nehezebb pénzzel tömni, hála a korrupcióellenes ügyészségnek.

Pedig eszközökben épp eddig sem volt hiány, az állami cégek, ügynökségek reklámkampányai mindig is kiváló eszközt jelentettek egy adott médiaszereplő baráti viszonyulásának megvételére, nem csak a televíziók esetében.”